NAPÚT 2008/5., 91–93. oldal
Tartalom
Niccolò Ammaniti Fém
Francis Edeline Kószáló békák
|
|
Akár a föld, oly sötét,
akár a föld. Évszakok,
álmok apró darabja,
mely a hold fényében
oly réginek tűnik immár,
mint az a kéz: anyád keze,
a gyertyatartó csonkján.
1945. október 27.
Te, mint a föld, olyan vagy,
ősi és kimondhatatlan.
Te nem vársz semmit,
legfeljebb a szót, mely
úgy érik a mélyben,
mint faágak közt a gyümölcs.
Szél közelít… Halott és
száraz minden, mi benned
szárnyra kap, és elrepül:
régi mozdulatok, szavak.
Te remegsz a nyárban.
1945. október 29.
Mint a domb, olyan vagy te is,
és mint a köves ösvény,
játék a nádasokban,
és ismered a szőlőst,
mely minden éjjel hallgat.
Te nem mondasz szavakat.
Van egy föld, ami hallgat,
és nem a te földed.
Régóta csend honol
virágain és dombjain.
Folyókkal, mezőkkel teli.
És csend ül rajta,
szakadatlan… Sötét ajak,
sötét szem: a szőlő te vagy.
Föld vagy, mi vár, hallgatag.
Nem ejt ki szavakat.
Napok múltak el a
vörösen izzó ég alatt.
Felhőkkel játszottál.
Gonosz a föld –
te mindezt jól tudod.
Te vagy a szőlő.
Rád talál újra a felhő,
visszatérnek a nádasok,
mint a hold távoli árnya.
És újra szólni tudsz majd,
ha véget ér a rövidke játék,
mit holdas éjjel játszhatunk.
A lázas ifjúság után,
édes lesz újra a csend.
Föld vagy, és szőlőligetek.
Izzó csendben ég
majdan a vidék:
máglyád meggyújtja az estét.
1945. október 30–31.
Faragott kő az arcod,
kemény föld a véred,
a tenger felől jössz.
Mindent befogadsz, átszűrsz,
majd kilöksz magadból,
akár a tenger. Szívedben
csend van: néma,
szenvedő szavak. Sötét vagy,
neked a hajnal hallgatag.
És mint a föld hangjai –
olyan vagy – vödör
csobbanása a kútban,
a tűz éneke,
egy alma koppanása;
lemondó, halk szavak
suttogása a küszöbön.
A gyermek kiáltása – dolgok,
mik sosem múlnak el.
Te ez maradsz. Sötét vagy.
A föld dobbanásától
elzárt pince vagy…
Ahová egyszer, mezítláb,
lement a gyermek,
és nem feledi, soha.
A sötét szoba vagy,
feledhetetlen,
mint a régi udvar,
ahol szép volt a hajnal.
1945. november 5.
Nagy Ágnes Noémi fordításai
Cesare Pavese (1908–1950) a modernt olasz irodalom világszerte ismert klasszikusa.
|