NAPÚT 2008/5., 62–63. oldal
Tartalom
Gael Turnbull
Vannak szavak
Robin Fulton
Múzeumok és utazások
A versfordítás a Minden ablak nyitva 1984–2009 (Palatinus) című kötetben jelent meg.
Iain Crichton Smith
’Iolaire’
1918 szilveszter éjszakáján az Iolaire nevű hajó kifutott Kyle of Lochalsh kikötőjéből, hogy háromszáz férfit hazavigyen Lewisba a háborúból. Újév reggelén a hajó navigációs hiba miatt zátonyra futott Beasts of Holmnál, nem messze Stonowaytől, a sziget legnagyobb városától. Körülbelül kétszáz tengerész vesztette életét. A következő versben elképzeltem, mit mondhatott a gyülekezet elöljárója, amikor szembesült a tragédiával.
A zöld végigsöpört rajtuk. Láttam,
amikor hazahozta őket az Újév. Olyan nap volt,
amelyen rejtély világította be a horizontot.
Úgy tűnt, mintha árbocokat látnék. Úgy tűnt, férfiak
nyüzsögnek körülöttük a vízben. Úgy tűnt, a part felé
harapózó tűz bevilágítja a vizet, amely vékony volt
és fehér. Úgy tűnt, megérintem fejembe húzott
kalapomat, amely lebegni látszott, és azután
a nap tengerészsapkás halakat világított meg,
és eltűnt hajók nevét. Követhetetlen hullámzásban,
a víz sűrűjében úsztak hazafelé,
nekicsapódva szigetüknek. Igaz,
egy apró hiba okozhat ilyen halált.
Az a csillag nem hibás. Átragyogott
a bő zubbonyon, a csapkodó szárú kék
nadrágon, a fekete csizmán. A sirály
a hullámok hátán úszott. Az ember miért nem?
Tegnap éjjel fényeket gyújtottunk, asztalaink
roskadoztak az ételhalmok alatt. Azt akarták,
hogy a hajó Újévkor kössön ki, amely eltörli
a régit, annak minden hamis hangját, ügyetlen dallamait.
Rosszat tettünk?, kérdezem, merev testem
csak gyenge utánzata a mulandó pazarlásnak,
hisz minden mozgásban volt, a hajlongó növények,
a zátonyra futott, felrobbanó hajó és a rovarként
szétterülő, hideg testek. Szilárdnak láttam
a templomodat. De ez nem az. A víz bezúdul
a szétváló deszkák közé, ahol én fájok
a kiguvadt szemek fölött. A kifordult, élettelen
fejek hang nélkül kongatnak a horizonton,
akár a halálharangok, s olyanok, mint a templomkertjeink
száraz ágyásaiból még hiányzó különös, burjánzó növények.
Felnézek. Az ég világosodik, mint azelőtt;
megbánás nélküli borostyánszín, a kitörő széleken
növekszik a fájdalmas kék. Ismertelek, Isten,
nem játékos lényedben, hanem hegyek fekete
mennydörgéseként. Letérdelek
és megérintem ezt a néma szőke fejet. Kezemen égési seb.
Emberi jellege összezavar.
Sosem éreztem még ily kedvesnek az ilyen hajat,
sosem láttam még ilyen igazi szemeket. Letérdelek előled.
Eláztat ez a víz. Keserű öröme futás közben szinte felhasít.
Máris lebegek fekete uniformisomban. Ezek a zöld, ártatlan
vizek most átölelnek. Nyugodt vagyok.
Turczi István fordítása
Iain Crichton Smith (1928–1998) lewis szigetén nőtt fel, élete nagy részét tanítóként töltötte Clyde then Obanban. Angol és gael nyelven írt verset és prózát.