NAPÚT 2008/5., 31–33. oldal
Tartalom
Vihar Judit
Miriam Van Hee
Szederszüret • Álomtámadás • Utazni • Vidéki nyár • A keselyűk • Csókák • David Garedzsa (Grúzia) • Fedélzeten • Arra gondolsz
Guillaume IX, duc d’Aquitaine
Egy dalt írok
Egy dalt írok, míg álmodom,
járkálok, állok a napon
s a rossz hölgyeket átkozom,
akik gazul
tipornak lovag-szerelmet,
méltatlanul.
Ha hölgy szeret hű lovagot,
halálos bűnre még nem ok –
de ha szeret csuhást, papot
a szertelen:
valódi lángon süssék meg
máglyatüzön.
Auvergne-ben, Limousin fele –
rajtam zarándok köpenye –
Garin neje, Bernart neje
bukkant elém.
Köszöntek. Szent Lénárt neve
röppent felém.
Az egyik így szólt latinul:
„Isten áldja, zarándok úr!
Ön szép formára domborul,
azt állítom –
és oktalanul tévelyeg
a sok barom.”
Egy mukk se jött, egy bakkanás,
egy bú, egy bá, bólogatás,
csak úgy a csöndbe hosszukás
lágy hangokon:
„Babariol, babariol,
babarian.”
„Nővér – susogta egyikük –,
hisz ez az, amit keresünk!”
Nővér, imádjuk Istenünk –
a némaság
elég kezes, hogy nem kerül
titkunk tovább.”
S begyömöszölt leple alá
a kamrába, hol tűz parázs
és szép és jó a látomás
és tűz libeg,
hol fűtenek és ízzanak
kövér szenek.
Ebédre kappan-teriték
jött, pirosra sült pecsenyék –
szakács sehol, se más segéd,
csak mi hárman:
vörösbor és fehérkenyér,
bors a tálban.
„Nővér, a mamlasz – meglehet –
ravasz… Szereti a cselet…
De tán a nagy veres macsek
szimatja jobb:
ő megneszel minden merész
fondorlatot.”
S már ment, hozta a dögöt.
Iromba test, a száj fölött
hosszú bajusz… Majd meglökött
a félelem.
Roppant rettegés vett erőt
az emberen.
Később, a lakoma után
legyűrték rólam a ruhám,
és a macskát a két kaján
gerincemen
vonszolta-vonta hosszasan
és éktelen.
A macska, persze, karmosan
játszadozott a farkamon…
Sebem számoltam, száza van
a testemen:
de nem szóltam, álltam, tűrtem
hősiesen.
„Nővér – hüledt el egyikük –,
csakugyan néma, ez kiüt.”
„Nővér, mosdjunk meg mielőbb,
ideje van.”
És nyolc s több napot töltöttem
nem hasztalan.
Elsültem, halld meg, annyiszor:
száznyolcvannyolcszor, ennyiszer,
petyhüdt vonóm alig csiszol,
bicskám oda –
s bajaim sokasága is
nagy kaloda.
Monet, reggel légy útra kész,
dalom legyen zsebedben. És
Garin nejét, Bernart nejét
úgy üdvözöld:
ölessék meg a kedvemért
azt a dögöt!
Báthori Csaba fordítása
Guillaume IX, duc d’Aquitaine (1071–1127) a dél-franciaországi trubadúrköltészet nagy alakja. Ő az első trubadúr, aki roppant változatos versformákban – occitániai nyelven – írja talányos verseit, és megteremti a keresztény Európa világi költészetét.