légyott
fergeteg. robog a por. augusztus ösztönöz
forró érvelésre. szökken a láng. falánk.
sikoly. valahol vér serken halkan. lételem.
dél metsz. ilyenkor révbe érhetsz. abszolút
vagyok. a rajtam lépkedés fundamentuma.
fuvallat. jellegzetes szünet-tünet. szerelem.
mikor javul. lázálmok kopói törnek a lé-
nyegre. kong a lélek s félvállról vesz az
éj. nyegle. harangszájú táj. a váz. meg-
tart a harc. szomj nő. valaki bort hoz.
csak maradjon erő a lavírozásra. legyen
itt szebb még. mert kinek van köze a kor-
hoz. hírhozó harsan. az ováció lovait fel-
nyergelték. trónt foszt a szó. úr a kultúra.
kéjsóvár egyensúly. az egyén egén hernyó-
ból átalakult lepkék. ha már egyszer ki-
mondtuk a jelenlét igenjét. jobb. bal.
vigyázz. menet halad sebbel-lobbal. nincs
okunk panaszra. intenzív grimasz. hisz-
téria. sic itur ad astra. parányi távlat. ám
lám. mikrohullám. sütkérezem akár kövek
közt a kobra. oroszlánt kíván a hely. tor-
komon halcsont. meg a készülő est. mihez
képest. a por mindent elront. magasság
ámít amit fény ont. súg a béke. hang dong.
diszkrét. roppantanám a hiány gerincét.
végül a maradék. levedlett burok. puha héj.
a döcögő szekérrel. előre az ikszedik pallos-időbe.
Fölserken…
Fölserken a tavaszi vérzápor.
Nincs joga meghátrálni senkinek.
Meghalni nem divat csak tréfából.
Jövőnket a KÉSZENLÉT festi meg.
Törékeny hangok
fundamentum
haikut írni:
mint egy legyűrt távolság
behunyott szemmel
a cél
veszteségeim
robaja ráz, gúzsba köt –
hasadj már, hajnal
látlelet
szárnyalás közben
tonnányi ébredésem
ízzé-porrá zúz
váratlan tavasz
orgonaillat
kábít – így vetkőzöm le
ostoraimat
szemfényvesztés
bármi csillogás
legfeljebb csak szépíti
a lét terheit
korlátok közül
mekkora terv! pajzs
véd meg az örökléttől:
kiterjedésünk
beteljesülés
létezni olyan
mint egy letörölt könnycsepp
a nászéjszakán
a szokás hatalma
kígyó, méreggel –
a természet így tombol.
kínos fény, reggel.
metamorfózis 1.
vulkánkitörés
vagy rügyek pattanása:
megváltozott táj
délibáb
életfogytiglan
lehetek csak önmagam.
gigászi magány.
|