NAPÚT 2009/3., 94–95. oldal
Tartalom
Horváth Veronika
estés • eggyé válás • Tűzgyújtási tilalom
Pándi István
légyott • Fölserken… • Törékeny hangok
Mechiat Zina
Láz a szívedben.
felkacagott alvó talpam a fűben mikor rámászott egy
katica hétpettyes közlekedési lámpa pirost villogott neked
azt sikította beléd STOP pöttyökkel szaggatott fényesség
ijesztett meg téged és hoztál nekem meleg tejet el kell
aludnom időben mondtad aludj el kedvesem kialszod a
lázat a talpadból ne menj el, ne, ne hagyj itt csak aludj (el)
és minden rendben lesz ráfektettél a kemény párnára és
hideg lepedőt terítettél alám frissen hullott hónak éreztem
nem nem nem akarok megfázni mondtam hadd ne kelljen
ebben a hideg keménységben feküdnöm de te nem
hallottál hoztál levest meg virágot a tálca szélén nem
rózsát hanem kálát fehér kemény tisztaságot de vörös
levest illatos levest belefőzted a fogaidat meg a véredet is
mert az majd meg fog gyógyítani mondtad te meg azok a
lázasan csillogó szemeid de én sosem hittem ezekben a
lázas gömböcskékben és inkább éjjel kiszöktem katicákat
vadászni és elraktam őket egy befőttesüvegbe aztán
kiraktam a vákuumba zárt piros lelkecské(m)ket az
éjjeliszekrényemre és a kis gömbölyded csillagaid most az
egyszer észrevették az én csillagaim akaratát és
meglátták az én drága katicáimat az üvegben és
megnyugodtál kemény lett a szád széle és ráncos a
szemed sarka meg barázdált és én mondtam hogy neked
szedtem kedvesem tudom hogy szereted a katicát és te
elvitted a lázat a talpamból üvegbe zárva és lehúztál a wc-n
hetvenkét darab fekete pöttyöt
Tűz a szemükben.
Aztán felébredsz. Lovakat patkolsz, vagy a lovak
patkolnak meg téged. Nem tudom, és te sem tudod már, és
már nem is lényeges. Vágtatsz, megkarcolod a jégtáblák
zománcos csillogását, erdőben bolyongsz, alszol.
Felmászol egy fára, elrugaszkodsz és visszaugrasz a
kiindulópontra. Hátranézel, mosolyogsz. Cipőd kopog a
betonon, meg a férfielmékben. Leszakad a gomb az
ingedről, te meg leszakadsz magadról. Megiszol egy üveg
rumot, lenyelsz egy égő gyufát, és tovább égsz. Nem vagy
se fáklya, se olimpiai láng. Csak tűz a szemekben.
Sütkérezés
Sütöttem neked hangot
sírásból meg félelemből.
Csak kérlek, ne morzsázz.
Egyetlen koppanás a padlón
és újra összeszorul a torkom.
Az utolsó könnycsepp hangját is edd meg.
Akkor majd eltűnik benned minden.
És én süthetek neked fényt
mosolyból és nevetésből.