NAPÚT 2009/1., 103. oldal
Tartalom
Helen Tookey
Nyelvek által • Az iskola kertjében • C. G.-nek
Daša Drndić
Pupi Pesten
Radu Ţuculescu
Az ember új barátja
Mostanában megnőtt az utazási kedv. Még a szolgálati út tekintetében is. Néhány nappal ezelőtt fölszálltam a gyorsvonat másodosztályú kupéjába. Szinte boldog voltam. Négy órát utazhatok. Már láttam is, amint a magammal hozott regényt nyugodtan olvasom. Ezek az új tarifák megcsappantották az utasok létszámát. A fülkében tényleg csak egy férfi darvadozott a sarokban, télikabátban, a fején kucsma. Visszaköszönt, és azt mondta:
– Olyan hideg van, bácsika, hogy kifagynak a szemeid. A barátomat is megijesztetted. Remélem, majdcsak megjelenik.
Ami a hideget illeti, magam is észleltem, hogy igazat beszél. De a barátját, bár körbebámultam, nem láttam. Óvatosan úgy döntöttem, nem folytatom a párbeszédet. Mostanság mindenféle-fajta provokatőrrel találkozhatsz. Alig lódult neki a szerelvény, egyszer csak kiáltását hallom:
– Na újra itt vagy, te vadállat! Nincs már több ennivalóm, nem tudok már többet adni neked, talán az úr megszán egy szendviccsel, elvégre szolgálati útra küldték.
Csodálkozva fedeztem fel az ülés alatt egy egeret. A hideg miatt fölborzolt bundája inkább egy sündisznóra emlékeztetett.
– Remélem, nem félsz az állatoktól – mosolygott rám a férfi.
– Egyáltalán nem – válaszoltam, és már elő is vettem a szendvicsemet. Szétszórtam a darabkákat az ülésen. Sebtében felfalta.
– Törjél egy nagyobb darabot – tanácsolta a férfi –, én is testvériesen megfeleztem vele a magamét. A vonaton ritkán lehet alkalma enni. Lakhelyet kellene változtatnia.
Kettébe törtem a szendvicsemet. A magamét megettem, és gyorsan zsebre dugtam a kezemet, hogy meg ne fagyjon. Az olvasás szóba sem jöhet… Ugyanis csupán egyetlen szál neon pislákolt, az is a folyosón. Az egér befejezte a lakmározást és jóllakottan eltűnt az ülés alá, ahol, gondolom, egy rongy óvhatta a hidegtől.
– Mielőtt beléptél volna, beszélgettem vele – súgja fülembe a férfi.
– És mit mondott?
– Azt, hogy egyre rosszabb. Annyira elszaporodtak, hogy sokan koldusbotra jutottak. Sokan. Némelyik elcsípte közülük a vonatot, de ez sem biztos megoldás.
Egyórás késéssel érkeztem meg utazásom céljára. Siettem a szállodába, foglalt szobám volt a hatodik emeleten. A telefonnak nincsen zsinórja, a tévé rossz, meleg víz nincs, s égő is csupán a folyosón. Mintha a szállodások összebeszéltek volna a vasutasokkal. Már arra gondolsz, hogy egy közös érdekekkel foglalkozó ligát alakítottak, melyről eddig még mit sem tudtál. Megpróbáltam kicsavarni az égőt és áttenni a szobámba, sikertelenül. Fogat mostam, néhány bogarat, melyek a fürdőszobában elmélkedtek, lecsaptam, és bebújtam az ágyba. Éjjel óriás sünről álmodtam, mely csenevész patkányokra vadászik.
Szlafkay Attila fordítása
Radu Ţuculescu (1949) kolozsvári román író, zenész. Magyarul olvasható kortárs román antológiákban. Önálló kötetben Liftben címen jelentek meg novellái a Vadamosi füzetek sorozatban.