NAPÚT 2009/1., 92. oldal
Tartalom
Heinrich Wittenwiler
A gyűrű
Ismeretlen olasz, 16. sz.
verse
Michelangelo Buonarroti
Ó Ámor, mondd, ha lelke volna annak
Oly kegyes, mint amíly szép az arca,
Ki az, ki ne akarna
Rabjává lenni inkább, mint szabadnak
Maradni? Hisz magamnak,
Ha kedves lenne hozzám, akkor kéne
Inkább lángolnom érte,
semmint így, hogy még bíztatást se kapjak.
Én mondom, a hatalmas isteneknek
Képességük van tűrni mind a rosszat,
Másként már rég megholtak
Volna, láttán a sok gonosznak.
Szeretne bár ő, mint most érte égsz te,
Igazságos bosszút vehetnél rajta,
Jaj, de bár tán soká várakoztatva
Vígaszra, mely kínod késve érte,
Mégsem neheztelsz érte,
Hiszen nemes szív könnyen megbocsátja
Mindazt, mi sérti s szereti azt, ki bántja.
Virágh László fordítása
Michelangelo Buonarrotit nem kell bemutatnunk az olvasónak. Még talán verseiről is tudnak, akik a legendás hírű szobrászt és festőt ismerik. Igazi reneszánsz emberként ez a kifejezésmód sem állott távol tőle.