NAPÚT 2009/1., 28–29. oldal
Tartalom
Balázs Géza
„Ez nem vicces…”
Egressy Zoltán
Tiborc
A Magyar Dráma Napján 2008-ban öten vállalkoztak arra, hogy mai variánsokat írnak Tiborc monológjának egy-egy részletére. Íme az egyik eredmény.
Lackfi János
Tiborc panasza
a harmadik ezredévben
A biztonsági őrök népe lettünk,
Minden sarkon áll egy orángután,
Rágót kérődzik, mint jámbor tehénke,
Űrbe bámul, épp csak tejet nem ád,
S ha moccansz óvakodva, szeme villan,
S megvillan oldalán is a gyilok,
Mit úgy himbál, mint szamár a pöcsét.
És őrzi-őrzi a nagyáruházban
A légzsákká pumpált gyümölcsöket,
Olyan a szőlő, mint kövérke ringló,
Olyan a körte, böszme úritök,
S az alma sörrel telt bendőnyi dinnye.
Ha ki felfútta, dugná fel magának
Egy eukonform rostába, melyen
Likak számozvák átmérő szerint.
Bár istenáldta gyümölcsöt teremnek
Nálunk a fák, de nem kell senkinek se,
Nyesem, permetezem, orzók elől kerítem,
Kik dolgozatlan jutnának haszonhoz,
Adót fizetek, szedni fára mászom,
S a felvásárlók csak körberöhögnek.
„Jöjjek két hét múltán, ha rám rohadt már.”
Isten rohassza rájuk az eget,
S fulladjanak meg ennen döglevükben,
S fúljon az is, ki valagát mereszti,
S főzőshowban kotyvaszt export-kaját,
Én tisztelem a művész urakat,
S a műsorba is betelefonálok,
De tőlük éhen veszhet a paraszt.
Egyek tévéműsort, míg bukott miniszter
Tömi zsebét végkielégítéssel,
És búcsúképpen tán reám uszítja
Az adóhatóságot, mert egy ócska traktort
Mely kert végében áll, a sarc fejében
Kénytelenül adok-veszek papíron,
Hogy e szaros létben talpon maradjak?
Krómból-üvegből plázát építenek,
Hol dől a zene, mint ipari májkrém,
Mely májtalan, míg csillivilliben
Riszál sor pírszinges rihe,
(De meghúznám egyikét-másikát!)
S kigyúrt, szolis fiúk, akiknek
Vasvillahegy a hátán jönne ki,
Ha én igazítnám az ingyenélők
Sorsát tajtékzó rosszkedvem szerint!