NAPÚT 2009/1., 29. oldal
Tartalom
Lackfi János
Tiborc panasza a harmadik ezredévben
Barna T. Attila
Mokka presszó • Dal az Unicumhoz
A Magyar Dráma Napján 2008-ban öten vállalkoztak arra, hogy mai variánsokat írnak Tiborc monológjának egy-egy részletére. Íme az egyik eredmény.
Egressy Zoltán
Tiborc
(BÁNK
Ha! – ezt hogy elfelejthetém – istenem!)
TIBORC
Felejtesz engem is, nagyuram. Számomra
Van-e más kigázolás, mint némi gazolás,
Életem kertjének gaztalanítása?
Szó csak a fegyverem, jól tudom, te hallgatsz,
S pár kis perc eltelvén azt mondod majd:
Tűrjek, ó tűrjek én békességgel.
De miként tűrhetém, mondd, nagyuram, hogy
Fesztiválválogató döntnök létemre
Társimmal méltatlan helyzetbe taszíttatánk:
Az útiköltségről, ím, számlát kell adnunk,
S így jövedelemnek minősíttetik az,
Méltatlan helyzet, s mi nem teheténk erről.
Nem beszélve most a szakmai jegyekről,
Melyeket úgyszintén fizetnünk kelle –
Ez hát a kérdés, hogy fizetnünk kell-e?
Úgy hiszem, igen, hogy végül sújtottan,
Elszegényedve és megalázottan
Gyűjthessük új ellenségink nagy hadát
Döntésünk nyomán, mely születendik.
Ez az én panaszom, nagyuram, nincs most más,
Magánjellegű volna még sok minden,
Ámde ez kurvára nem ügyed, jó uram.
Nem tartozik terád, s másra se, azt majd én
Dolgozgatom fel, már gazolgatám.
S most nyilván azt mondod: Magyar hazám!
(BÁNK [búsan néz ki az ablakon]
Magyar hazám! –)