NAPÚT 2008/10., 168–169. oldal
Tartalom
Balázs Lajos
egyetemi docens, néprajzkutató
Réti Árpád
színész
Bosák Nándor
püspök (Taksonyfalva, Szlovákia, 1939. december 28.)
A Felvidéken, Pozsony környékén, egy akkor színmagyar faluban, Taksonyfalván születtem, földművescsaládban. 1947-ben szüleimet magyar voltuk miatt kitelepítették a Felvidékről, akkor kerültünk Szabolcs megyébe, a Nyíregyháza melletti Kálmánházára. A jól termő és fejlett gazdasági kultúrával rendelkező Mátyusföld után (a Kisalföld északi része) a nyírségi futóhomok lett az új „földünk” – ott kellett új „otthont” építeni. Nem éltünk nyomorúságban, de a családot (öten voltunk testvérek) megviselte a kitelepítés és az ötvenes évek ismert közállapota. Igen keményen meg kellett dolgozni a mindennapi megélhetésért. Láttam szüleim és testvéreim szívós munkáját, kemény helytállását, amiben én is részt vettem. Ezek a nehéz körülmények készséget alakítottak ki bennem, hogy együttérezzek másokkal, hogy ne féljek a munkától, és tudjak szolidárisan gondolkodni (akár a nemzeti, akár a társadalmi kérdésekben).
1954-ben Debrecenben, a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban kezdtem meg középiskolai tanulmányaimat, ahol 1958-ban érettségiztem. Itt éltem át az ’56-os forradalmat és szabadságharcot. Érettségi után elkerültem Debrecenből, és csak 35 év után kerültem vissza püspökként a városba.
A teológiát az Egri Hittudományi Főiskolán és a Budapesti Hittudományi Akadémián végeztem. 1963-ban szenteltek pappá. Az egri egyházmegye különböző plébániáin teljesítettem lelkipásztori szolgálatot. Tizennégy évet töltöttem a közvetlen lelkipásztori munkában, Miskolc, Mezőkövesd és Eger voltak a főbb állomások. 1977-ben kineveztek az Egri Hittudományi Főiskola tanárává, ahol egyháztörténelmet, ókeresztény irodalomtörténetet, liturgiát tanítottam. 1977–1990-ig az intézet lelki igazgatója, 1990–1993-ig pedig rektora voltam.
1993-ban neveztek ki az újonnan alapított debrecen-nyíregyházi római katolikus egyházmegye püspökévé. Ez az egyházmegye Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék területét foglalja magában. 250 ezer római katolikus hívő él ezen a területen. A közvetlen lelkipásztori, majd teológiai tanári munka után új feladatot kaptam: hogy megszervezzem az új egyházmegyét és irányítsam annak mindennapi életét. Ez a vidék az ország egyik legszegényebb régiójának számít. Vallásilag is sokszínű. Latin és görög szertartású katolikusok, reformátusok és evangélikusok élnek egymás mellett. Szolgálatom alapvető szemléletét próbáltam jelezni püspöki jelmondatommal: „Törd meg az éhezőknek kenyeredet!” (Iz 58,7). Az ilyen helyzetben és környezetben különösen jelentősége van az egymásra figyelő, segíteni kész, ökumenikus magatartásnak. Az egymás tisztelete, hitünkből fakadó feladataink minél tökéletesebb megvalósítása és az együttműködés készsége az, amely előreviszi és gyarapítja közösségeink életét. Így az „egyházi szolgálat” társadalmi szolgálat is egyben.
Egyházmegyei feladataim mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaként különböző országos feladatokat is ellátok. 2000–2005 között a konferencia alelnöke voltam, 2005-től pedig a konferencia állandó tanácsának tagja. Elnöke vagyok a Magyar Katolikus Hivatásgondozó Intézetnek és a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézetnek.
