NAPÚT 2008/10., 170–171. oldal
Tartalom
Bosák Nándor
püspök
Kozma István
birkózó
Réti Árpád
színész (Kolozsvár, Románia, 1939. december 31.)
Édesanyám sokszor emlegette, hogy születésemkor két-két kifejlett tejfogam volt, ezért nagy jövőt jósoltak nekem. Ebből persze semmi sem lett. Gyermekkorom szegénységünk és a világégés dacára színes, izgalmas, gyönyörű volt. Műszaki pályára készültem, villamosmérnök akartam lenni, de egy fatális fordulat megpecsételte életemet: a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolára kerültem, Marosvásárhelyre. Bár hamar rájöttem, hogy ez a pálya nem az én lelki alkatomnak való – nem elég a művészet iránti elkötelezettség, szeretet, alázat, a tehetség, ennél sokkal több kell, elsősorban az alkalmazkodás képessége –, visszalépni, változtatni már nem tudtam. Fogadalmat tettem egy becsületes helytállásra. Így lettem színész.
Huszonnégy esztendeig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának tagja voltam. Ezeket az éveket a könyörtelen diktatúra, a nemzetiségi elnyomás, a megfélemlítés és megalázás jellemezte. Aki a legcsekélyebb ellenállásra vetemedett, egyre lehetetlenebb helyzetbe került. A színház a megmaradás és megőrzés egyik fontos tényezője lett. Közben 1969-ben megnősültem, 1977-ben megszületett kislányunk, Iringó. A felelősség megnőtt, a helyzet egyre nyomasztóbbá vált.
1986-ban úgy döntöttünk, hogy Magyarországra költözünk. Hosszas és keserves vajúdások után beadtuk áttelepülési kérésünket. 1988. november 20-án hagytuk el szülőföldünket, Erdélyt.
Egy esztendő Budapesten állás és önmagunk keresése jegyében telt el, végül az Egri Gárdonyi Géza Színház szerződtetett bennünket. Az újrainduló színház igazgatója éppen a társulatépítés pondjait próbálta megoldani, szükség volt korosztályombeli, idősebb színészekre. Talán ennek köszönhettem, hogy már az első, ’89–90-es évadtól kezdve sok jelentős szereppel találkoztam. Ezeket igyekeztem művészi igénnyel és alázattal megoldani – talán néhány esetben sikerült.
Öt év alatt nyolcszor költözködtünk, végül helyzetünk rendeződött: kaptunk egy felújításra szoruló önkormányzati lakást. Elmondhatom, hogy „új” hazámban munkalehetőség és megbecsülés fogadott, ennek dacára a beilleszkedés a mai napig sem sikerült. Valószínű, hogy elsősorban az én hibámból, de egyéb tényezők is közrejátszottak.
1999-ben nyugdíjas lettem. A 2001-es évad végéig nyugdíjasként is sokat játszottam. De az akkori igazgatóváltás után valóságosan is nyugállományba kerültem. Azóta, mind a mai napig csak nézőként vagyok jelen az egri színházban.
A közönséggel való kapcsolatom azonban nem szakadt meg. Már fiatal színész koromban szívesen kalandoztam a versek világában. A marosvásárhelyi színházban mutattam be első előadóestjeimet. Áttelepülésünk után folytattam ezt a munkát. Évente újabb és újabb irodalmi esteket szerkesztettem és mutattam be. Mérhetetlenül gazdag anyagból válogathattam: nagy költőink verseiből állítottam össze műsoraimat. Tizenhét önálló estem van, melyeket könyvtárakban, iskolákban, templomokban, művelődési központokban játszom.
1997-től tagja vagyok a Szent György lovagrendnek. 2005-ben Eger városában fertálymesternek választottak. Az egri református gyülekezet presbitere vagyok. Nem vagyok tagja semmilyen pártnak. Népben és nemzetben gondolkodom. Minden olyan jó ügyet szolgálok és szolgálni fogok, mellyel, akár porszemnyit is, segíthetek közösségemnek. Fájlalom a ma Magyarországon pusztító megosztottságot. Elkeserít, hogy úgy tűnik (nemcsak nekem!): a magyar társadalom szellemi, erkölcsi, etikai szempontból történelme során soha nem volt még ilyen mélyponton. Sajnálom a félrevezetett embereket. Nem ők tehetnek róla.
Istenhívő vagyok, hozzá fordulok válságos pillanataimban. Hátralévő életidőmre elviselhető fizikai erőnlétet és szellemi tisztaságot kérek Istenemtől. Szeretnék még néhány verset elmondani értő, érző, jó közönségnek, közösségnek, szépen, magyarul.
Feleségem szintén nyugdíjas, leányom, Réti Iringó szintén színésznő, jelenleg sajnos Berlinben él és dolgozik.
Erdélyi kapcsolataim élők és erősek. Versműsoraimmal gyakran hazalátogatok. A határon túli többi magyarlakta területeket is gyakran és szívesen felkeresem. Hiszek a szó erejében. Csodákra képes.
