NAPÚT 2008/10., 153–155. oldal
Tartalom
Beke Margit
levéltáros, történész
Kerényi József
építészmérnök, egyetemi tanár
Detrekői Ákos
mérnök (Budapest, 1939. november 27.)
Ha egyetlen szót kellene írni magamról, ez a szó a mérnök lenne.
Mérnökké válásomban kiváló mérnök édesapám példája s néhány nagyszerű tanár személyisége játszott meghatározó szerepet. Iskolai tanulmányaim négy helyszíne közül Hódmezővásárhelyen és Szolnokon töltöttem a leghosszabb időt. Hódmezővásárhelyen általános iskolai magyartanárnőm, Láng Szidónia rendezett gondolkodásra és pontos fogalmazásra tanított. Ebben a városban hallottam egy mondatot, amely talán egész életemre hatással volt. Egyik osztálytársam édesapját, dr. Láng Imrét kinevezték Szegedre a sebészet professzorává. Édesanyám megkérdezte őt: Mi kell ahhoz, hogy valaki professzor legyen? A válasz így hangzott: Mindig egy kicsivel többet kell csinálni, mint ami feltétlenül szükséges.
Középiskolába Szolnokon a Verseghy Ferenc Gimnáziumba jártam, ami már az én időmben is országos hírű iskola volt. Egész életemet befolyásolta ottani kiváló matematikatanárom, Rédl László. Ő szoktatott rá, hogy rendszeresen részt vegyek matematikai versenyeken és a Középiskolai Matematikai Lapok példamegoldásában. A gimnázium végén a mérnöki és a matematikusi pálya között ingadozva végül úgy döntöttem, hogy – édesapám szakmáját követve – földmérőmérnöki szakra jelentkezem.
A földmérőmérnök-képzés színhelye felvételemkor a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem volt. Első évem elvégzése után a szakot áthelyezték Budapestre az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemre. (Ma már történelem, de 1949–1967 között a Műegyetem két részre bontva működött, a két rész egyike volt az említett ÉKME.) Itt szereztem 1963-ban mérnöki oklevelet.
Az egyetemen több kiváló professzor és több kiváló későbbi professzor tanított. Szűkebb szakterületem professzorait: dr. Hazay Istvánt, dr. Homoródi Lajost és dr. Rédey Istvánt említem külön. Hallgatókoromban kezdtem a tudományos diákköri munkát. Első publikációm műszervizsgálati témában még hallgatókoromban jelent meg.
Szakmai tevékenységem kezdetben a műszervizsgálatokra irányult, majd a mérnökgeodézia és a térinformatika került érdeklődésem középpontjába. Később két nagyon gyorsan fejlődő szakterület, az informatika és az űrtechnika meghatározó módon befolyásolta munkámat. Mindig olyan konkrét problémák megoldása vonzott, ahol matematikai érdeklődésemet is kamatoztathattam. Példaként a budapesti dunai partfalak mozgásvizsgálatát vagy a mobiltelefonok hazai elterjedéséhez nélkülözhetetlen magyarországi digitális magassági modell előállítását említem. Könyvet írtam a kiegyenlítő számításokról.
Egyetemi pályafutásom a geodézia tanszéken kezdődött, a felsőgeodézia tanszéken folytatódott, s jelenleg a fotogrammetria és térinformatika tanszékhez kötődik. Ennek a tanszéknek voltam vezetője 1978–2004 között.
Szakmai tevékenységemet és emberi magatartásomat egyaránt befolyásolták hosszabb külföldi útjaim. 1964–65-ben egy évet töltöttem „ipari gyakorlaton” egy drezdai vállalatnál. Egy barnaszénerőmű építésén gyakorló geodétaként dolgoztam. Külön szerencse volt, hogy vegyészmérnök feleségem ekkor egy drezdai kutatóintézetben kapott munkát. A külföldi munkavállalás nemcsak nyelvtudásomra, hanem egész világszemléletemre hatással volt. Megtanultam, hogy az itthonitól különböző életvitel, kultúra és szakmai szemlélet is létezik. Másik hosszú utamra 1974–75-ben került sor. Ekkor a Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként a Bonni Egyetem felsőgeodézia tanszékén a mérési eredmények matematikai feldolgozásának módszereit kutattam.
Az egyetemi oktatói léthez hozzátartozik a különböző tudományos fokozatok megszerzése. Az ezekhez szükséges disszertációkat mindig gyakorlati munkáim tapasztalataiból kiindulva írtam. 1967-ben lettem egyetemi doktor, 1972-ben a tudományok kandidátusa, 1978-ban a tudományok doktora. 1980-ban neveztek ki egyetemi tanárrá. (Több mint fél évtizeden keresztül én voltam a Műegyetem legfiatalabb tanára.) A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben levelező, 1995-ben rendes tagjává választott.
Az 1970-es évek közepe óta dolgozom hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. A Műegyetemen belül is különböző vezetői megbízatásokat láttam el. 1986–1990 között az Építőmérnöki Kar dékánja voltam.
1997-ben lettem a Budapesti Műszaki Egyetem rektora. (Érdekes véletlen, hogy volt tanáromat, dr. Biró Pétert követtem a rektori székben.) 2001-ben az Egyetemi Tanács újraválasztott. Elődeim megkezdett munkáját folytatva sikerült elérnem, hogy 1998-ban a Műegyetemen megalakult a Társadalom- és Gazdaságtudományi Kar és a Természettudományi Kar. A szakmai profil bővülése következtében az egyetem neve Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre változott. Rektori időszakom alatt az egyetemi képzés több új területtel bővült. Ipari partnerünk, a Matáv közreműködésével helyet kapott az egyetemen a Médiaoktató és Kutató Központ. Örülök, hogy rektori megbízatásom alatt több nem mérnök végzettségű kiváló professzor is a Műegyetemet választotta munkahelyül. Utolsó rektori évem alatt a Magyar Rektori Konferencia elnöke voltam.
Rektori megbízatásom lejárta után 2004-ben a köztársasági elnök úr kinevezett a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökévé. Ebben a megbízatásban jól hasznosíthatom és bővíthetem is szakmai tapasztalataimat. Ezenkívül több más megbízást is kaptam. Büszke vagyok arra, hogy Soros György felkért a Közép-Európai Egyetem (CEU) Board of Trustes tagjává.
Azt, hogy egész életemben sokat dolgozhattam, nagymértékben feleségem segítségének és toleranciájának köszönhetem. 1964 óta vagyok nős, feleségem, Kugler Györgyi vegyészmérnök-közgazdász. Két gyermekem már nem a mérnöki hivatást választotta, lányom jogász, fiam közgazdász lett. Két unokám hat- és hároméves.
Szeretek olvasni, színházba és koncertre járni. Közel negyven év óta rendszeresen úszom. Angolul, németül és oroszul beszélek.
