NAPÚT 2008/10., 39–40. oldal
Tartalom
Janzer Frigyes
szobrászművész
Virágh László
zeneszerző
Tímár Árpád
művészettörténész (Budapest, 1939. március 8.)
Ha valamilyen kérdőíven válaszolnom kell, hogy mi a foglalkozásom, azt írom: művészettörténész. Gondolom, joggal, hiszen harmincnyolcadik éve vagyok munkatársa az Akadémia művészettörténeti intézetének. Réges-régen kiállított személyi igazolványomban azonban foglalkozásként az szerepel: középiskolai tanár. Irodalom, művészettörténet és filozófia szakon végeztem, ám végül is nem tanítottam egyik tantárgyamat sem. 1964-ben gyakornokként bekerültem az Akadémia filozófiai intézetébe, majd 1970-ben a művészettörténetibe igazoltam át. Azóta ott dolgozom.
Nehezebb helyzetben vagyok akkor, amikor rokonok, ismerősök megkérdezik: tulajdonképpen mivel foglalkozom. Többeknek okoztam már csalódást, amikor kiderült, hogy nem tudom megmondani egy-egy műtárgyról, mennyit ér, sőt felelősséggel arról sem tudok nyilatkozni, eredeti-e. A képszakértés tehát nem része a tevékenységemnek. Nem vagyok muzeológus sem, nem rendezek kiállításokat, nem foglalkozom a kortárs művészet menedzselésével. (Kiállítás-kritikákat írtam ugyan néhány évig, de az már nagyon régen volt.)
Ha a kívülállók számára nehezebben érthető szakszerűséggel akarom meghatározni, mit csinálok, akkor azt kell mondanom: tulajdonképpen szerkesztő, textológus, bibliográfus vagyok. Szerkesztettem a nyolcvanas években a Művészet című folyóiratot, a kilencvenes években az Új Művészetet, jelenleg is szerkesztem a harmincötödik évfolyamánál tartó Ars Hungarica című tudományos közleményt. Jó néhány könyvet is gondoztam, ezek közül azok az érdekesebbek, amelyeknél alaposabb kereső-kutató munkát is kellett végeznem.
A hatvanas évek végén kezdtem el Fülep Lajos írásait összegyűjteni, kiadásra előkészíteni, s még ma is dolgozom a hatalmas méretű kéziratos hagyaték feltárásán, publikálásán. A Fülep-cikkek gyűjtésének kezdetekor igen sok napilapot, folyóiratot néztem át, megszerettem ezt a foglalatosságot, ma már szinte napi szükségletemmé vált a mikrofilmtárban való keresgélés. Az elmúlt évtizedek során összegyűjtöttem Lukács György fiatalkori írásait, ezeket minden múló divat és politikai széljárás ellenére ma is a magyar kultúra szerves részének tartom. Összeszedtem és hozzáférhetővé tettem a korábban szinte teljesen ismeretlen Popper Leó írásait. Popper „felfedezésének” még Németországban is volt némi visszhangja. Foglalkoztam Henszlmann Imre munkásságával, összeállítottam írásainak bibliográfiáját, műkritikáit kötetben is kiadtam. Állítottam össze kötetet Elek Artúr, Tolnay Károly, Dési Huber István, Kállai Ernő művészeti, művészettörténeti tanulmányaiból is.
Egyre fontosabbnak tartom régmúlt idők napisajtójának művészettörténeti szempontból való tanulmányozását: művészek életéről, művek keletkezéséről, fogadtatásáról, a művészeti közállapotokról máshonnan nem pótolható információkhoz lehet így jutni. Korábban a nagybányai művészet fogadtatásának sajtóvisszhangját gyűjtöttem két kötetbe, hasonló sajtószemelvény-gyűjteményen dolgozom jelenleg is, ez a Nyolcak és más rokon törekvések kritikai reflexióit tartalmazza majd.
Fontosabbnak tartott szerkesztéseim:
Fülep Lajos: A művészet forradalmától a nagy forradalomig I–II. 1974.
Dési Huber István: Művészeti írások. 1975.
Fülep Lajos: Művészet és világnézet. 1976.
Lukács György: Ifjúkori művek. 1977.
Popper Leó: Esszék és kritikák. 1983.
Tolnay Károly: Teremtő géniuszok. 1987.
Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I–II–III. 1988, 1995, 1998.
Henszlmann Imre: Válogatott képzőművészeti írások. l990.
A nagybányai művészet és művésztelep a magyar sajtóban 1896–1909. (1996.) II. k. 1910–1918. (2000.)
Elek Artúr: Művészek és műbarátok. 1996.
Kállai Ernő: Összegyűjtött írások, 1. 3. 6. 8. (1999–2004.)
