NAPÚT 2008/10., 38. oldal
Tartalom
Kádár János Miklós
festőművész
Tímár Árpád
művészettörténész
Janzer Frigyes
szobrászművész (Budapest, 1939. március 4.)
Hetven év – beleborzong az ember, pedig egy nyolcvanöt éves az mondja, de jó lenne hetvenévesnek lenni.
Szerencsém volt, mert a hatvanas évek második felétől szobrászattal, illetve művészetpedagógiával foglalkozhattam. Mindkettő sok örömet okozott.
Dr. Németh Lajos mondatai csengenek a fülembe, egy húsz évvel ezelőtti kiállítási megnyitómon mondta a következőket: „Rohanó korunkban a gazdasági és politikai válság mélypontja felé sodródván, van-e még valami érvénye, funkciója a művészetnek – egy képzőművészeti kiállításnak?… Hiszen az új irányokban a művészet egyre inkább megszűnik mint teremtő, tárgyalakító aktus. Felváltják a gesztusok, a gondolatok, a koncepciók. Érvényes-e még tehát a művészetnek a tárgyalakító, tárgyformáló jellege?… Janzer Frigyes… szobrokkal akar helytállni, azokkal akar valami üzenetet adni e nehéz körülmények között. Mégpedig nem hangoskodóan, nem valamiféle reklámfogással, hanem becsületesen megcsinált szobrokkal – a megformálás, a megcsinálás becsületével.”
Azóta is visszahallom szavait, és megerősítenek abban, hogy szükség van napjainkban is arra az irányra, melyen én elindultam. Közvetítő szeretnék lenni a múlt és jelen között. A művészetben szükséges a folyamatosság, egymásra épülés, és én ezt szeretném életben tartani. A közönség és a képzőművészet kapcsolatának folyamatosságát szolgáló művészetet szeretnék létrehozni a plasztika eszközeivel – szakmailag átgondolt minőségi művekkel. A hatni és a közölni akarás nagyon fontos. Tisztelem az újító szándékú műveket, ha azok a mívesség igényével születnek. Tudom, hogy a világot nem fogom megváltani, de szerény eszközeimmel keresem az egyensúlyt.
Hatvan köztéri munkám van. Olyan nagy művészeknek, történelmi személyiségeknek állíthattam szobrot, akik emlékét tovább kell adni a következő generációknak. Néhány nevet említek: Illyés Gyula, József Attila, Szabó Pál, Páskándi Géza, Kodály Zoltán, Simándy József.
Nagyapa vagyok: büszke négy unokámra, akik szépek, kedvesek és csillogóan okosak. Az ő generációjuk a világot is alakítani fogja, de Magyarországot biztosan jó irányba vezetik. Ebben nagyon bízom. Mit írjak még? Szeretek teniszezni a fiaimmal és unokáimmal. Igyekszem a kondíciómat karbantartani, hogy további szép feladatokra állhassak készen.
(Kitüntetések: Munkácsy-díjas, érdemes művész)
