NAPÚT 2008/10., 36–37. oldal
Tartalom
Csikai Márta
szobrászművész
Janzer Frigyes
szobrászművész
Kádár János Miklós
festőművész (Budapest, 1939. február 25.)
Már kora gyermekkoromban sem készültem arra, hogy az életem a képzőművészet jegyében telik. Valószínűleg ez az oka annak, hogy minden időben számos pótcselekvéssel múlattam az időt, 34 éve tanítom a rajzolás-festést és a vele összefüggő diszciplínákat, előbb az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Egyetem), majd a Képzőművészeti Főiskolán, ill. Egyetemen, és ez utóbbival évekig egy időben a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, amelynek még egyetemi tanára vagyok. Mindezek mellett elnöke voltam évekig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, ahol együtt ügyködtem a képzőművészek, iparművészek, az írók és a zeneszerzők szakmai és egzisztenciális boldogulásáért sok neves, jól ismert személyiséggel.
Megválasztottak a Hungart alapító elnökének, így a vizuális művészetek szerzőinek a jogai is az EU elvárásainak megfelelő jogkörnyezetbe kerülhettek.
Ám ezenközben – számomra magától értetődően – festettem és rajzoltam, sőt ezeket a „termékeimet” az akkoriban létező lehetőség, a Képcsarnok útján, részben még áruba is bocsátottam.
Számos, inkább számtalan kiállítást segítettem szervezni, bel- és külföldön egyaránt, sőt meg is nyitottam sokat közülük – természetesen felkérésnek eleget téve. A művészet státusán – kis hazánk sajátos értékrendi anomáliái okából – számottevően nem volt lehetőségem javítani, de a zuhanást „tettestársaimmal” együtt tán sikerült kivédeni. A „szemlélődő” szakmai publikum metafizikus beállítottsága alapján úgy érzi – tévesen –, hogy valamelyest adósom, és ezt nem bocsátja meg nekem. Ennek ellenére nem panaszkodhatom, mert szakmai és polgári elismerések csak értek: Munkácsy-díj, tisztikereszt, kerületi díszpolgári cím, kiállítási szakmai díjak.
Igen sok egyéni kiállításom volt Európában és a tengerentúlon is, csoportos kiállításokon történt részvételeimet – menthetetlen trehánysággal – nemigen tartom számon.
Meglehetősen idős koromban kaptam meg a „szabad művészetek doktora” címet, miután valós nyelvismeretemet az előírt formában is igazoltam… Ezután habilitáltam az Iparművészeti Egyetemen (MOME),és nyertem egyetemi tanári státust a Kaposvári Egyetemen és docensit a Magyar Képzőművészeti Egyetemen.
Ami még személyesebb, de számomra sokkal fontosabb az eddigieknél: negyven éve élek nyugodtan feleségemmel, aki az egyik legismertebb válóperes ügyvéd az országban… Fiam tervező grafikus, szakmájában ismert és elismert, lányom a Külügyi Főigazgatóság alkalmazásában az Európai Bizottság munkatársa. Két fiúunokám (fiam gyermekei) korosztályukban elismert vízilabdázók.
Azt gondolom, az első hetven évem összességében nem volt rossz.
