NAPÚT 2008/8., 116–117. oldal
Tartalom
Michel Onfray
A sír napjai
Tandori Dezső
Egészen más lelkek voltunk
Paul Celan
Nyári hírek
A többé már meg nem taposott,
eltűnt kakukkfű-szőnyeg.
Egy biankó sor, amint
keresztülhatol a hangán.
A széltörés semmit nem visz el.
Találkozások, újra,
elidegenült szavakkal:
kővágás, gyomok, idő.
Hol?
Éjszaka, morzsolódó szikla-tömegben.
Baj-kavicsban és omladékban,
a leglassúbb forgatagban,
a bölcsesség-gödörben, melynek neve Soha.
Víz-tűk
döfik át a hasadt
árnyat – utat tör magának,
egyre mélyebbre,
szabadon.
Kristály
Saját szádat ne az én ajkamon keresd,
az idegent ne a kapu előtt,
a könnyet ne a szemeimben.
Vörös a vöröset hét éj magasságban leli meg,
hétszívnyi mélységben zörget a kéz a kapun,
víz a kútból hét rózsa hervadása után fakad.
Kettős körvonal
Hadd égjen szemed a szobában
gyeryaként, hadd legyen szemvillanásod kanóc,
hadd legyek elég vak,
hogy lángra gyújtsam.
Nem.
Valami más legyen.
Lépj ki a házból,
szerszámozd fel színes álmodat,
patkói hadd beszéljenek
a hóhoz, amelyet lelkem
hegycsúcsairól aláfújsz.
Útitárs
Anyád lelke ott lebeg előtted.
Anyád lelke segít áthajózni az éjen, zátonyról zátonyra.
Anyád lelke elűzi előled a cápákat.
Ez a szó anyád neveltje.
Anyád neveltje megosztja veled ágyát, kőről kőre.
Anyád neveltje fény-morzsa után hajol.
Kántás Balázs fordításai
Paul Celan (1920–1970), romániai zsidó születésű, német anyanyelvű költő, eredeti nevén Paul Antschel, a második világháború utáni német irodalom egyik legnagyobb alakja, verseinek gyakori témája a Holokauszt.