NAPÚT 2008/5., 71–72. oldal
Tartalom
Robert Becker
Előzöm a percet • Hétvége
Dechandt Antal
művei
Matzon Ákos
festményei
Eugen Christ
A természet művészete
Claus Klotz
Szilánkok
Azért, hogy diófa koporsóban temessenek, nem kell
egész életedben karrier után futkosnod,
akár tüstént meg is rendelheted az asztalosnál.
Tudjuk: a munkásoké a hatalom. Ám mivel
épp dolgoznak, nem jut idejük arra, hogy gyakorolják.
Ha német vagy, akkor még az unokáidnak
is háborús bűnösként kell világra jönniük.
S ha a főnök fingik egyet, akkor ne akard feltétlen
beengedni a friss szeleket.
Csak ki dörzsölt, maradhat manapság őszinte.
A lovagi páncélba öltöztetett őszinteség nem egészen a
legutolsó párizsi divat.
(1989)
Vajda Károly fordítása
Ómama dala
Aludj, aludj, gyermek,
ki nem érted e nyelvet,
német mesét mondát,
kérdéseim sorját,
aludj, gyermek, aludj.
Aludj, aludj, gyermek,
hunyd le szépen szemed,
nyelvem máris feledheted,
szorgosan éld kis életed,
aludj, gyermek, aludj.
Aludj, aludj, gyermek,
éngem eltemetnek,
s német szó és német monda,
vélem együtt hull a porba,
aludj, gyermek, aludj.
(1981)
Seregély Ágnes fordítása
Az ágacska
(Magyarországi német olvasókönyv à la Borchert)
Az ágacska letörött. A kertészen kívül nem látta senki más. Még vitték az erek a vért a sebhez. De az ágacska egyre csak aszott. És a kertész szomorúan nézte.
*
Amikor elhagytuk az őshazát, még nem volt hazánk. Csak falvak, városok és házak voltak. Kelet felé vonultunk és házaink falait építettük. Önszántunkból mentünk, mert hívtak. Később német fivéreinknek is lett hazája. Tűzzel-vassal. De az a haza már nem volt a miénk. Ám németek voltunk és tudtuk, hogyan őrizzük apáink nyelvét.
*
Eljött az ínség ideje. Katonákat küldtek ellenünk. Német nyelven szóltak, mint mi. Fegyvert fogtunk, és harcoltunk új házainkért. Együtt a magyarokkal, az ellenség ellen. Mi is megvívtunk hazánkért: a magyar földért.
*
Újra jött az ínség, újra jöttek a katonák. „Németek vagytok, hát legyetek egészen azok!” „Mit kell tennünk?” „Köszönjetek: Heil Hitler!” És sokan közülünk üvöltve köszöntek. Újra Kelet ellen sorakoztunk.
*
Amikor a katonák és azok, akik velük üvöltöttek, ezer sebből vérezve vonultak vissza, azt parancsolták:
„Gyertek velünk!”
„Hová?”
„A mi hazánkba. Itt agyonvernek titeket.”
De tudtuk, hogy nincs nekik se hazájuk, se házuk.
Nekünk még volt.
*
Amikor a katonák és néhányan közülünk elvonultak, megint más katonák jöttek. Ők a Nyugat ellen sorakoztak. Utánuk idegenek érkeztek. Térkép volt kezükben. Piros tintával bejelölve rajtuk falvaink. Volt sírás, jajveszékelés. Elszakítva anya a gyermektől, testvér a testvértől, leány a fiútól.
„De hát nem csináltunk semmit!”
„Németek vagytok” – hangzott a válasz. És soknak közülünk el kellett hagyni házat és hazát.
*
Múlt héten megkérdeztem egy szőke fiút az egyik falunk utcáján:
„Hogy hívnak?”
„Eichard István.”
„Német vagy?”
„Nem. Csak a nagyapám és nagyanyám azok.”
Letörött az ágacska. A kertészen kívül nem látta senki más. Az erek még hordták a vért a sebhez, de az ágacska egyre csak száradt. És a kertész szomorú volt.
(1984)
Vágó Marianna fordítása