NAPÚT 2008/4., 56. oldal
Tartalom
Saša Vegri
Hol a pejkó
Edvard Kocbek
Lipicaiak
Uroš Zupan
Egy szürrealista
a birtokon
Az orgonavirágok közti virrasztást
mintha csak nekem találták volna ki.
Igazi bejárat a sötét halmok
kormához. Sohasem beszélek az izmaimról
s a bőrömről meglógott árnyakról.
Kenyeret lógattam rá.
Az emberek habzsolva falták,
ettől gondolataik hosszan és erősen
izzottak. Most benőtte az órákat
a mezei mák.
Jókora, merész ollók hóutat ásnak
a délutánba. Aprócska,
aranyos anyókák égő pajtákról
méláznak. A kecses galopp,
amit először bemutatok,
pisszenés nélkül gördül le a fekete vidéken.
Ló vagyok. Privát horizont.
Törékeny szellőn legelésző
gyengéd rém,
ki visszatér a helyre,
életünk ártatlanságának vidékére.
Az almás piték a legnyugodtabban
akkor formálnak,
ha alszom.
Lukács Zsolt fordítása
Uroš Zupan (1963, Trbovlje) összehasonlító irodalomtudományból és kulturális szociológiából diplomázott a ljubljanai bölcsészettudományi karon. Önálló szabad művészként él, és a Literatura folyóirat versszerkesztője. Eddig hét verseskötete és két esszékötete jelent meg.