NAPÚT 2008/2., 117–119. oldal
Tartalom
Elmer István
A huszonkilencedik napon
Deres Péter
Oldás és kötés
Tükörképszilánkok
Kántor Zsolt: Madarak, puha gépek (esszék Báger Gusztáv költészetéről). Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2007 |
Az elmúlt néhány évben (1996–2005) hét verseskötet látott napvilágot Báger tollából. Sőt, egy német és egy francia nyelvű válogatást is a háta mögött tudhat. Első kötete 1996-ban jelent meg Örök párbeszéd címmel. Ezt követte az áttörésnek számító Iker-képek (1998), s nem sokkal később a Vízrajz (1999), a Magánterem (2000) és a Tűnő ajtók (2001) is kiadásra kerültek. Két évet kellett várni az újabb kötetre, az Időtáv mollbanra (2003), s újabb két évet az eddigi legutolsó írásgyűjteményére, A tükör élére (2005). Kántor Zsolt így ír összefoglalóan Báger megjelent köteteiről: „Igen. Az Iker-képek kötet áttörés. Az Időtáv mollban ráadás. A tükör éle az újjászületés, a totalitás jel-könyve. Az Örök párbeszéd az ego atommag-hasadása, kiáradása a szemantika fehér kövecskéire. A Tűnő ajtók hasznos anyaggyűjtés, regisztrálás, koordinátás kipontozás (akár egy mátrix) térben és időben. A Magánterem az individuum egységének kompakttá válásának dokumentumait, leleteit szervezte kötetté, a Vízrajz speciális én-képek egymásba illesztése, kivágásokkal, montázsokkal. Ez összesen 7 (hetes) könyv = 7 évtized.”
Már az igen ötletes kötetcímeket olvasva is szembetűnő, hogy Báger előszeretettel alkalmazza a kettős világ motívumait, melyek alatt olyan jelenségek értendők, melyek megsokszorozódva valamiféle különöset alkotnak (Víztükör, Iker-képek, A tükör éle). Ilyen jelenség a tükörkép is, hiszen a tükör által képzeletünk megelevenedik, legyen az vízfelszínen, üvegen vagy bármely más fénylő tárgyon. A tükör egy személy minden részletét pontosan tükrözi, ezért abszolút ikonikus jellegű, azonban más funkciója is van: az érzékelés és a megismerés eszköze is lehet.
Az esszékötet tárgyalja a nyelvezetet, a költeménytípusokat is, és érdemes kitérni ezekre részletesebben is. Kántor Zsolt írja: „B. G. olyan nyelv megteremtésére tett kísérletet, amely függetleníteni tudta magát az emberi nyelv logikájától.” A költő sajátos, néha logikátlannak tűnő nyelvezete, félbevágott mondatai, késleltetett alanyai, értelmetlennek tűnő szóösszetételei megtévesztők, sajátos szájízt adnak a verseknek. Önmagukban a részek nem értelmezhetőek, a sorokat összeolvasva azonban összeáll a kép, és a tömör, rövid, haiku típusú versek komplett történetté forrnak. A költő tudatosan kerüli a kliséket, a toposzokat, helyettük különleges asszociációira figyelhet fel az olvasó. Báger számára a beszéd szellemi tevékenység, s a költői beszéd ennél egy árnyalattal több, szellemi tett. „Az olvasót nem tétlen nézőnek tekinti Báger, hanem bevonja a recepció játékába.” Hiszen az olvasó receptív beszéde nélkül nem szólalna meg a mű hangja sem.
A szerző kitér Báger Gusztáv verstípusaira is. Leíró és elbeszélő költeményei mellett (Galamb, Zászló) utazóversei is számottevőek (Torinói száguldozók, Dubrovnik, Az EU állatvédelmi szabályozása). Filozófiai témájú versei (Versekkel hétvégén, Töprengés, A Candido bárban, Gesztenyesütés) mélyen gondolatainkba taposnak, de érdemes górcső alá venni szerelmes verseit is. Szerelmi költészete közel sem szokványos, amiről tanúbizonyságot tesz többek között A modern alkimista című versben is. „Szeretet nedvét akarom – / mindig erre törekedtem. / Egyedül vagyok, egyedül – / szívószállal a szívemben.” Színtiszta formában nagyon ritkán jelenik meg nála a szerelem, de ahol jelen van, ott nyomatékos hangsúllyal. Erre jó példa Az én szerelmem című költemény, melyet a szerző „az életmű legjobbjának” titulál. De nem az ilyen jellegű költemények jellemzik legfőképp Báger eddigi életművét.
A Madarak, puha gépek esszégyűjtemény nagy műgonddal készült, s ez tartalmi sokszínűséggel is társult, mely elsősorban a szerző nem mindennapi meglátásainak köszönhető. A 13 fejezetből álló könyv nem csupán Báger Gusztáv verseiről szóló esszék sorozata, hanem külön részt szentel Kántor Zsolt a költő önéletírásának, a műveiről készült recenziók és kritikák ismertetésének, valamint Olasz Sándor a költővel készített interjújának.
A szerző a „Töprengés a Candido bárban” című fejezetben a Báger költészetéről írott recenziókat és kritikákat vizsgálja meg. Bágert rendszeresen közölte a Bárka, a C.E.T., a Dunatükör, az Eső, az Életünk, a Jelenlét, a Kapu, a Kortárs, a Magyar Napló, a Mozgó Világ, a Műhely, a Napút, az Új Forrás, az Új Holnap, a Parnasszus, a Tiszatáj és a Vigilia. A szerzőn kívül Báger költészetével foglalkoztak – és elismerően nyilatkoztak róla –, többek között Ardai István, Batári Gábor, Bella István, Gyde Callesen, Csongrády Béla, Kabdebó Lóránt, Kiss László, Koppány Zsolt, Lászlóffy Csaba, Lengyel Balázs, Petőcz András, Pósa Zoltán, Szentmártoni János, Tandori Dezső és Vincze Ferenc is.
Kántor Zsolt fontosnak tartja felhívni a figyelmet a költő műveinek intertextuális vonatkozásaira is, ami nélkül elképzelhetetlen a bágeri költészet. A szerző többször is részletesen kitér a Tandori Dezső és Báger közti párhuzamra. Ez a vonás már a vers- és kötetcímekből is szembetűnő. A Talált tárgyam című opusz például egyértelmű utalás Tandori Egy talált tárgy megtisztítása című költeményére. Tandori egyébként jó néhány verset (Válaszdalok, 30 éve halt meg Duchamp, még stb.) címzett Bágerhez, s ezeket a kötet szerzője közli is. Kántor Zsolt megjegyzi továbbá, hogy Báger „tisztában van azzal, hogy T. D. ebben a könyvében a tragikus világlátás alapállásáról elmozdul az ironikus felé, B. G. szintén a Tűnő ajtók kötettel végrehajtja ugyanezt a »mozdulatot« (nem fordulat)”. Tandorira emlékezteti az olvasót a hétköznapi momentumok sajátos jellege is. A legtöbb vers „állapota” rövid, tömény, lényegre törő, jelentéssűrítő. Ezenkívül a madár motívum is valószínűleg Tandoritól ered. A két költő közti lelki rokonságot alátámasztva a szerző többször így idézi Tandori Dezsőt: „Én nagyon szeretném, ha a Báger-féle líratípus méltó kezelést kapna. Nem hiszem, hogy ebbe a következő század húszas éveiben belefáradna az olvasó. Harminc évvel ezelőttről sok minden megmaradt mára, sajnos. Ezért jó, hogy a lazább rácsú verset műveli és nem köteleződik el pólusoknak.” Azonban nemcsak Tandori Dezsővel hozhatók párhuzamba a Báger-versek, hanem a teljesség igénye nélkül Petri György, Kemény István, Vas István, Rába György, Somlyó György és Pilinszky János hatásai is érezhetők rajtuk.
Kántor esszékötetéből az is kiderül, hogy készülőben van Báger Gusztáv újabb kötete, mely egy válogatott írásgyűjtemény lesz új versekkel megfűszerezve. A költő ezt a kötetet korszak-leltárnak nevezi, úgy érzi, „mérleget kell készíteni lelki-gondolati szinten is”. Kántor Zsolt ezzel a kötettel szeretné közelebb hozni az olvasóhoz Báger Gusztáv költészetét, s szeretne hozzájárulni a bágeri poézis korrekt feldolgozásához. „Csak remélhetjük, hogy új köteteit nagyobb visszhang, kiteljesedett kritikai recepció várja.”
Nagy Ildikó