Szereplők |
|
Fejes Géza |
Alany József |
Labor Éva |
Közvetítő |
Angéla |
Bácsi |
Bírói kar |
|
|
1. kép |
|
FEJES | József! Beszélni szerettem volna magával. Üljön le. Nyalókát? |
JÓZSEF | Köszönöm, nem nyalókázom. |
FEJES | Nyalókázzon csak, vagy csak vegye a szájába. Ugye jó érzés? |
JÓZSEF | Nem rossz. |
FEJES | De nem is jó. |
JÓZSEF | Hát, hogy jó, azt nem mondhatom semmiképp. |
FEJES | Látja, erről beszélek. Hogy nem jó. |
JÓZSEF | Mi? |
FEJES | Maga ismeri a szabályzatunkat, ismeri a titkosított anyagunkat is. Mégis, még csak erőfeszítéseket se tesz, hogy közelebb kerüljön környezetéhez. |
JÓZSEF | De kérem, ez nem igaz. Én teszek erőfeszítéseket. |
FEJES | Mégsem nyalókázik. |
JÓZSEF | Nem nyalókázom, de mindig leadom a cikkeimet a LAP-nak a megfelelő időben, A gazdag óvodások hétköznapjai rovatba. |
FEJES | Valóban. De többen sajnálkoznak, hogy ön nem találja a helyét nálunk. |
JÓZSEF | Keresem. |
FEJES | Itt a baj. Találni kell, nem keresni. Tudja, ön sokakat elbizonytalanít, akik már megtalálták nálunk a helyüket. |
JÓZSEF | Nincs szándékomban. |
FEJES | Ezt mi tudjuk. Ezért beszélek úgy, mint barátommal, de hát a szabályzat, az szabályzat. És te nem igazán teszel eleget a szabályzatnak. |
JÓZSEF | Igyekszem. |
FEJES | Csakhogy az idő rég lejárt. Már az is, amit harmadszorra kértél. |
JÓZSEF | Mit csináljak? A cikkeket leadom időben. |
FEJES | Itt nem a cikkekről van szó. A hajad még mindig nem úgy áll, ahogy kellene. |
JÓZSEF | Nem tud úgy állni. Akárhogy fésülöm, így áll. |
FEJES | Egyáltalán, az egész fejed nem úgy áll. Eleget gyakoroltad a helyes fejtartást? |
JÓZSEF | Reggel a tükörben mindig gyakorlom. |
FEJES | Úgy látszik, kevés. |
JÓZSEF | Lehet, hogy nem olyan a fejem. Nem lehetne mégis másképp tartani? |
FEJES | Nem. A legkisebb rés felbomlasztja az egészet. József, ez így nem lesz jó. |
JÓZSEF | Nem? |
FEJES | Nem. Én mint ember tisztellek, de a szabályzatot be kell tartanom, csak így mehet előre a világ. Érted ezt, Józsikám? |
JÓZSEF | Értem |
FEJES | József! A világ színes. A szabályzatban is benne van. Meg kell találnod a magad színét, te nem vagy jó színű ide, és az egész fejed valahogy nem olyan. Józsi, mint barátod szólok hozzád, nézz körül a világban, keress magadnak színt. |
JÓZSEF | Akkor most ki vagyok rúgva? |
FEJES | Nem, de te biztos el akarsz menni, és alá akarod írni ezt a nyomtatványt közös megegyezéssel. |
JÓZSEF | Nem kérhetek még időt? |
FEJES | Nézd, van más jelentkező, aki a szabályzat értelmében megfelelő. Lehet, hogy nem leszek vele olyan baráti viszonyban, mint veled voltam, de a szabályzat, az szabályzat. |
JÓZSEF | Akkor én megyek. (Aláírja.) |
FEJES | (kikelve magából) József, bocsáss meg. Te úgy hasonlítasz az apámra. Ő olyan jó volt egészen addig, amíg le nem lőtte anyámat, mert megette a macskaeledelt, amit kedvenc Cirmijének hozott. Én azóta nem vagyok magamnál. Egészen olyan a fejed, mint apámé. Nem tudok apám szemébe nézni, mert apámnak engem kellett volna lelőnie, ugyanis én ettem meg Cirmi macskaeledelét. Nem tehetek róla, úgy kívántam. Bocsáss meg, apa! Bocsáss meg, Cirmi! |
HANG | Fejes úr, önt keresik. |
FEJES | Mi történt? Történt valami, kedves József? Akkor, ahogy megbeszéltük. Minden jót. Kedves Klaudia, küldje be a várakozót. |
|
|
2. kép |
|
JÓZSEF | (utcán, szórólapot talál a földön, olvas) Labor Éva: Fejtelenkedés Fotóművészeti kiállítás megnyitó 17-én 18 órakor |
|
|
3. kép |
|
(Kiállításon, dicsérő szótagok a képek mögött.) |
JÓZSEF | Szia! Te vagy Labor Éva? |
ÉVA | (kezet nyújt) Labor Éva. |
JÓZSEF | Alany József. Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Miért fényképezed az embereket fejtelenül? |
ÉVA | Nemcsak fejtelenül, de lábfejtelenül is. Ez nem tűnt fel? |
JÓZSEF | Nem, ez nem. Lábfejtelenül is fényképezed? |
ÉVA | Igen. Téged is úgy fényképeznélek. Nem tetszik sem a fejed, sem a lábfejed. Vigasztaljon, hogy még senkit sem láttam, akinek tetszett volna. |
JÓZSEF | Érdekes, amit mondasz. Engem épp a fejem miatt rúgtak ki. Nem tetszett a fejem. |
ÉVA | Erről beszélek. Csak én nem kirúgom az embereket, hanem lefényképezem. |
JÓZSEF | Humánus megoldás. |
ÉVA | Megengeded, hogy lefényképezzelek? |
JÓZSEF | Megtisztelsz. |
ÉVA | Néhány ezrest tudok fizetni, többet nem. |
JÓZSEF | Most, hogy kirúgtak, nem jön rosszul. |
ÉVA | Gyere fel hozzám. Ott megcsináljuk. |
JÓZSEF | Messze laksz? |
ÉVA | Nem. |
JÓZSEF | Rendben, felmegyek. |
(Évánál) |
ÉVA | Kérsz egy teát utoljára? |
JÓZSEF | Aha. |
ÉVA | Mivel foglalkoztál? |
JÓZSEF | A LAP-nak dolgoztam. |
ÉVA | Érdekes, és mit? |
JÓZSEF | Cikkeket írtam A gazdag óvodások hétköznapjai rovatba. |
ÉVA | A multióvodásról is írtál? A kis Béláról? |
JÓZSEF | Igen. |
ÉVA | Olyan cuki, úgy imádom, eszem a fejét. Na, ha megittad, neki is kezdhetünk, úgy izgulok. Te is izgultál, amikor a gazdag óvodásokról írtál? |
JÓZSEF | Nagyon. |
ÉVA | Ülj oda. Figyelj. Most. |
(Sötét lesz, mire feljön a villany, Józsinak nincs feje.) |
|
|
4. kép |
|
KÖZVETÍTŐ | Alany József! |
JÓZSEF | Én vagyok. |
KÖZ | Hallgatom. |
JÓZSEF | Megszűnt a munkahelyem, és átmenetileg szeretnék támogatást kérni, majd munkát találni. |
KÖZ | Mit dolgozott? |
JÓZSEF | Újságírással foglalkoztam. A gazdag óvodások hétköznapjai rovatba írtam. |
KÖZ | Ne mondja! (Felnéz, észreveszi, hogy nincs feje Józsinak.) |
JÓZSEF | Mi az, mi történt? |
KÖZ | Hát azt magának kell tudni. |
JÓZSEF | Miért? |
KÖZ | Hol a feje? |
JÓZSEF | A fejemen, vagyis a nyakamon. Itt. |
KÖZ | Már ne haragudjon, de nincs ott semmi. |
JÓZSEF | Hol? |
KÖZ | Ott, ahol a fejének kellene lennie. |
JÓZSEF | De, pár perce még ott volt. |
KÖZ | Hát most nincs. |
JÓZSEF | Ezt komolyan mondja? |
KÖZ | A legkomolyabban. |
JÓZSEF | Van egy tükör magánál? Megnézném. |
KÖZ | Nincs mit. De itt egy tükör, nézze! |
JÓZSEF | Csakugyan a leghalványabb jele sincs a fejemnek. Teljesen elvesztettem a fejem. Ez őrület. Most mit tegyek? Így nincs értelme munkába állnom. Bocsásson meg, legjobb lesz, ha elmegyek. |
KÖZ | Kérem. |
JÓZSEF | Angéla, én vagyok az. |
ANGÉLA | Józsi, hol vagy? |
JÓZSEF | Mindjárt bemegyek, drágám, de kérlek, előbb fordíts hátat. |
ANGÉLA | Miért? |
JÓZSEF | Csak. Fordíts hátat. |
ANGÉLA | Juj, de izgalmas. |
JÓZSEF | És fújd el a gyertyát. |
ANGÉLA | Még azt is? Csak nem valami szexi fehérneműt vettél nekem? Vagy magadnak? |
JÓZSEF | Majd meglátod. Illetve, épp hogy nem. |
ANGÉLA | Na, gyere már! |
JÓZSEF | Itt vagyok. Leülök. |
ANGÉLA | Megfordulok. |
JÓZSEF | Még ne. Előbb beszélgessünk. |
ANGÉLA | Nem is tudtam, hogy ilyen izgató is tudsz lenni. |
JÓZSEF | Még sok mindent nem tudsz. |
ANGÉLA | De szeretnék. Miről fogsz beszélni? Hogy mit csinálnál velem? |
JÓZSEF | Inkább az érdekelne, hogy te mit csinálnál velem. |
ANGÉLA | Hát elmondhatom. |
JÓZSEF | Előbb pár kérdést tennék fel. |
ANGÉLA | Csak rajta. |
JÓZSEF | Én tetszem neked? |
ANGÉLA | Egyre jobban. |
JÓZSEF | De úgy külsőleg. |
ANGÉLA | Hát, ma még nem is láttalak. |
JÓZSEF | De, úgy régebben? |
ANGÉLA | Elmész. |
JÓZSEF | Én? Nem megyek sehova. |
ANGÉLA | Nem úgy értem, hanem hogy elmész. |
JÓZSEF | Ja, értem. És mi az, ami nem megy el rajtam? |
ANGÉLA | Nem érdekes. Főleg így sötétben. |
JÓZSEF | Na de ha mondanod kéne valamit, akkor mit mondanál? |
ANGÉLA | Hát, a fejed. A fejed nem egészen olyan. |
JÓZSEF | Tudtam. A fejemmel mindenkinek problémája van. Nekem is. |
ANGÉLA | Tessék? |
JÓZSEF | Jó hírem van, Angéla, már nincs meg a fejem. |
ANGÉLA | Jó vicc. |
JÓZSEF | Nem vicc. Fordulj meg, és gyújtsd meg a gyertyát. |
ANGÉLA | Hol a fejed? |
JÓZSEF | Nem tudom. Valahol eltűnt. |
ANGÉLA | Mondd, te hülye vagy? |
JÓZSEF | Kezdem én is azt hinni. |
ANGÉLA | De tényleg, ne hülyéskedj, hol a fejed? Eldugtad? Ez valami trükk? |
JÓZSEF | Nem, már két órája elvesztettem a fejem. |
ANGÉLA | Ezt nem értem, ez egyszerűen érthetetlen. |
JÓZSEF | Pedig így van. Volt fej, nincs fej. |
ANGÉLA | És milyen érzés? |
JÓZSEF | Fasz tudja. |
ANGÉLA | Fáj? |
JÓZSEF | Nem. |
ANGÉLA | Megfoghatom a helyét? |
JÓZSEF | Ha akarod. |
ANGÉLA | Érdekes. Egyébként nem áll rosszul. |
JÓZSEF | Úgy gondolod? |
ANGÉLA | Igen, határozottan jól áll, hogy nincs fejed. |
JÓZSEF | Tudsz így szeretni? |
ANGÉLA | Hát, fejtelennel még soha nem csináltam. Te, nem perverz dolog ez egy kicsit? |
JÓZSEF | Szerintem az. |
ANGÉLA | Mindegy, úgy izgat, hogy nincs fejed. |
(Sötét, utána) |
ANGÉLA | Figyelj, most menj el. |
JÓZSEF | Máris? |
ANGÉLA | Igen, dolgom van. |
JÓZSEF | De hova menjek ilyen fejtelenül. |
ANGÉLA | Azt nem tudom, de nekem is muszáj mennem. Meghallgatásom lesz egy színháznál. |
JÓZSEF | Nem mehetek veled? |
ANGÉLA | Még csak az kéne! Hülye vagy? Teljesen leégetnél. |
JÓZSEF | Igaz, bocs. |
ANGÉLA | Na, ne haragudj, cukorkám. Nagyon édes vagy, de tudod, lámpa- lázas vagyok és izgulok, és olyankor mindenkivel undok vagyok. |
JÓZSEF | Persze, persze, értem. Már itt sem vagyok. Mikor találkozunk? |
ANGÉLA | Majd telón megbeszéljük, pá. |
|
|
6. kép |
|
JÓZSEF | (dörömböl) Héj, itthon vagy? Valaki válaszoljon. Éva! Labor Éva! |
ÉVA | Ne döngesd, már úgy azt az ajtót. Mindenkit felversz. |
JÓZSEF | Ne haragudj. Teljesen kétségbe vagyok esve. |
ÉVA | És mi közöm nekem hozzá? Kifizettelek. Tudom, hogy nincs munkád. |
JÓZSEF | Most nem erről van szó. Vagy lehet, hogy erről is, nem tudom. Végül is ezzel a mai reggellel kezdődött az egész. |
ÉVA | Hogy kirúgtak, majd találsz munkát. |
JÓZSEF | Nem erről van szó. Értsd meg, én elvesztettem a fejem. |
ÉVA | Ez sokakkal megesik. Ettől még nem kell kétségbeesni. |
JÓZSEF | Veled is előfordult már? |
ÉVA | Persze. |
JÓZSEF | És mit csináltál? |
ÉVA | Kivártam és dolgoztam. Aztán minden rendbe jött. |
JÓZSEF | Értem. Igazad lehet. Figyelj, Éva, nálatok nincs valami munka, amivel kihúzhatnám egy ideig? Ott az újságnál? |
ÉVA | Nem hiszem. Nálunk minden hely foglalt, és millióan állnak sorba. |
JÓZSEF | Sehol sincs semmi luk? |
ÉVA | Nincs. |
JÓZSEF | Értem. Azért köszönöm. Egyébként jók lettek a képek? |
ÉVA | Teljesen. Tökéletesen fejtelen vagy rajtuk. |
JÓZSEF | Az jó. Akkor kivárni és dolgozni. |
ÉVA | Kivárni és dolgozni. |
|
|
7. kép |
|
KÖZVETÍTŐ | (megijed) |
JÓZSEF | Kérem, kérem, nyugodjon meg. |
KÖZ | Már megint maga az? |
JÓZSEF | Én. |
KÖZ | Ne haragudjon, még nem tudtam megszokni a látványát. Valósággal sokkol. |
JÓZSEF | Nincs semmi baj. Én csak azért jöttem, hogy kivárjak és dolgozzak. És akkor minden rendbe jön. |
KÖZ | Igen, ez így van. De így hogy akar dolgozni? Kivárni, azt még csak-csak. |
JÓZSEF | Tudom, de arra gondoltam, hogy így fejtelenül nem kellek-e valahova. A fejem eddig úgyis mindenkit csak zavart. |
KÖZ | Fejtelen munkaerő? |
JÓZSEF | Igen, gondolja csak meg, milyen előnyei vannak. Nem látni az arcán az érzéseit, nem pofázik vissza, nem hall, nem lát semmit. |
KÖZ | Végül is igaza lehet, de eddig még, úgy emlékszem, nem nyújtott be senki fejtelen munkaerőre való igényt. |
JÓZSEF | Nem lehetne mégis utánanézni? Hátha csak elkerülte a figyelmét. Elvégre nem mindennapi dologról van szó, akár tréfának is vélhette. |
KÖZ | Nem bánom. Utánanézek, ha ez magának annyira fontos. |
JÓZSEF | Köszönöm. |
(Sötét.) |
KÖZ | Nem találtam semmit. |
JÓZSEF | Semmit? |
KÖZ | Ahogy előre megmondtam. Én mindig észnél vagyok, és sohasem veszítem el a fejemet. |
JÓZSEF | Nem is tudja, mennyire irigylem önt. Most hogy vegyek így részt a társadalomban? |
KÖZ | Hát, az már nem rám tartozik. Ez már az egészségügyi minisztérium hatásköre, ha nem tud beilleszkedni, vagy a szociális ügyé. |
JÓZSEF | És önnek sem kell egy fejtelen kisegítő? |
KÖZ | Semmiképpen. Hülyének néz? |
JÓZSEF | Nem, dehogyis. |
KÖZ | Akkor meg ne sértegessen. |
JÓZSEF | Eszem ágában sincs. Legjobb lesz, ha most megyek. |
KÖZ | Minden jót. |
JÓZSEF | Viszontlátásra. |
KÖZ | Még csak az kéne! |
|
|
8. kép |
|
JÓZSEF | Géza! |
FEJES | Józsi, te vagy az? |
JÓZSEF | Láttam, hogy még ég a villany a szerkesztőségben, gondoltam, bent vagy. |
FEJES | Mit akarsz. |
JÓZSEF | Reggel óta más ember lettem. |
FEJES | Látom. |
JÓZSEF | Elvesztettem a fejem, és ezen már nem tudom, mi segít. |
FEJES | Nézd, ez a te problémád, én nem tudok ezzel foglalkozni, és be kell fejeznem még egy cikket. |
JÓZSEF | Nézd, Géza. Neked a fejemmel volt bajod. Számtalanszor a fejemhez vágtad. Én nem értettem, de azt hiszem, most már kezdem megérteni. Nekem tényleg valami baj lehetett a fejemmel, ha reggel teljesen elvesztettem. És Géza, te ezt tudtad, te érezted, hogy baj van a fejemmel, és hogy valami tragédia fog történni. Ezért kerestelek fel, Géza, te biztosan tudod a választ. |
FEJES | Fogalmam sincs, mi lett a fejeddel, vagy lett-e valami vele, és egyáltalán nem is érdekel, és nem tudom, mit vársz tőlem. |
JÓZSEF | Valaki azt mondta nekem, aki már vesztette el a fejét, hogy kivárni és dolgozni, ez a két legfontosabb dolog, és én ezt szeretném. |
FEJES | Hát várj ki, és dolgozz! |
JÓZSEF | Géza, adj rá lehetőséget. Igazad volt a fejemmel kapcsolatban. Valami probléma volt vele, de most nincs fejem, megszűnt, elpárolgott, vagy ahogy akarod, de nincs. Érted, Géza, így nem lehet már probléma a fejem, mindent újra kezdhetünk. |
FEJES | Nem, József. A helyedre már megtaláltuk a tökéletes példányt. És különben is, csak gondolj bele, ha nincs fejed, az nem azt jelenti, hogy minden rendben van, kész, el van intézve, hanem pont az ellenkezőjét, azt, hogy minden felborult, mert ha nincs fejed, az már többé nem állhat megfelelően, nem lehet megfelelő, mivel egész egyszerűen nincs, és ami nincs, az soha-soha nem lehet már megfelelő, mert nincs. Érted ezt, Józsikám. |
JÓZSEF | Igen. Értem. Tehát vége. Ennyi volt. |
FEJES | Vége. Ennyi. Valami végzetes baj van veled, és nekem nem ez a dolgom, hanem az, hogy befejezzem a cikket. Na, Józsikám, biztos minden rendbe jön. Biztos minden. |