NAPÚT 2008/1., 95–101. oldal
Tartalom
Noth Zsuzsánna
Szinkronidők
Karaffa Gyula
A csere • A nagy pech
Novák Valentin
Tanmesék
A más országbéli Sa To Ri meglátogatja a kételyeivel viaskodó Maj Om Cé-t
Maj Om Cét meglátogatta Sa To Ri. Maj Om Ce tisztelete jeléül átadott neki egy csokor kételyt. Sa To Ri elmosolyodott, és kiült Maj Om Ce arcára…
Maj Om Ce és a Tigris
Egyszer Maj Om Ce találkozott a Tigrissel, bár nem hozzá igyekezett. Egy bambuszerdőben pihent az állat. Maj Om Ce megkérdezte tőle:
– Ha követem ezt a kavicsösvényt, eljutok-e Ho apó házához?
Ránevetett a Tigris. Bajszán legyek libikókáztak. Ahogy lustán megmozdult, moccant az erdő fala is…
És felderengett Ho apó háza.
Maj Om Ce és Ho apó
Mikor Maj Om Ce elhatározta, hogy beavatott lesz, elzarándokolt a bambuszerdőn túl lakó Ho apóhoz. Nem találta otthon, mert mint jóval később kiderült, Ho apó elzarándokolt Huhoz, régi mesteréhez.
Maj Om Ce indult hazafelé, mikor egy róka szegődött a nyomába. Maj Om Ce vissza-visszakémlelt a rőt bundájú négylábúra. Mígnem útját állta egy vérszomjasan vicsorgó kutya. A róka köddé vált.
Maj Om Ce ködbe burkolta magát. Elhatározta, hogy ettől fogva ő is mester…
Maj Om Ce mester és Pa Tsu Li mester vitája az Érzékek birodalmáról
– Minap átballagtam a dzsungelen, ami egy tigrisrándulás volt – mondta Maj Om Ce mester kihívóan.
– Tavaszi illatok balzsamozzák a földet… Az illat a létezés legjava, több minden szónál, több minden hallhatónál, több minden láthatónál, több minden tapinthatónál – replikázott Pa Tsu Li mester. – Az illat elválik az illat atyjától, és mégis létezik!
– Amit látsz, elválik a látvány atyjától, s mégis létezik! – vágta rá Maj Om Ce mester.
– Elválik, de ha nem látod a látvány atyját, nem láthatod a látványt magát…
– Ha agyonsújtalak, mert kötekedsz, és magadra hagyom a tested, még sokáig foglak látni, legyek bár országnyi messzeségben… Látlak mozgásodban, s látlak majd kiterítve…
– Az csak az emlékem!
– A látvány emléke, a látvány illata, hiszen elvált az atyjától, s mégis létezik!
– Te, Maj Om Ce mester! Ha én agyonsújtalak, hamar elfeledem a látványod, ahogy kikerülsz látásom mezejéről. Ellenben lesznek, akik rátalálnak az illatodra, amit életedben palástoltál. Rátalálnak, és falni kezdik a húsodat…
– Szóval átballagtam egy tigrisránduláson…
– Az ember nem ballag az erdőn, Maj Om Ce mester, csak fák veszik közre éppen akkor, amikor az erdőben van. Az ember nem csinál semmit, csak az emberöltőt húzza magára. Minden szusszanásával egyre beljebb kerül saját emberöltőjébe… Közelebb az ázott avar rothadásillatához, amit még csecsemőként megérzett a bába lába közül kipárologni…
– Tehát minden ugyanaz, és nem is érdemes a nyelvvel tovább bíbelődni, mert a világ leírhatatlan, ha leírom, hamis, mert csak az érzeteimet írom le a világról, amelyek önmagukban is tévesek. Egyedül az illat hordoz némi igazságot a létezésről… Mondod te!
– Pontosan értékeled a helyzetet, Maj Om Ce mester. Mindig tudtam, hogy értelmes ember vagy, aki ráérez az egyedül üdvözítő útra. Lásd be, annak a mondatnak, hogy tegnap átballagtam a dzsungelen, ami egy tigrisrándulás volt, semmi értelme! Csak messzebb visz az igazságtól… Búcsúzz el a trópusoktól, Maj Om Ce mester!
– Akkor – mondta Maj Om Ce mester.
– Ebben – mondta Pa Tsu Li mester.
– Némileg. Hogy. Persze – mondta Maj Om Ce mester.
– Amint ennek előtte is – mondta Pa Tsu Li mester.
– Egyet – mondta Maj Om Ce mester.
– Értünk – mondta Pa Tsu Li mester.
– Csak! – mondta Maj Om Ce mester.
– Nincs csak. Hallgassunk, Maj Om Ce mester, s írjunk róla tanítást!
– Sok a beszéd, Pa Tsu Li! Sok a beszéd…
Maj Om Ce mester és a Teknős
Egyszer Maj Om Ce mester rálépett egy őrlőkeréknyi kőre a tengerparton.
Megmozdult a robusztus teknősállat.
Bevitte Maj Om Ce mestert a vízbe, s mikor annak súlya elenyészett páncéljáról, belapátolta ezeréves magát a kék homályba.
Maj Om Ce mester kiült a parti buckákra, és egyre messzebb terelgette a hangyákat bejáratott csapásaiktól.
Maj Om Ce mester fürdője
Maj Om Ce mester egyszer abban a meleg vizű tóban meditált, ahová a majmok jártak a tél derekán párállni…
Lassan beereszkedtek mellé. Megszokták a jelenlétét.
Együtt fürkészték a semmit, amit az egyiknek oszlopok, a többieknek gyümölcshozó fák tartanak.
Néha megértően egymásra néztek.
Elmélyült a megszokás…
Békák gőzölögtek a parton…
Maj Om Ce mester és a tanítvány
Maj Om Ce mesterhez szegődött egy tanítvány, s kérte, avassa be a Tudásba.
Együtt vándoroltak már vagy egy éve, de a mester meg sem szólalt. Egyszer szemben találták magukat egy vérszomjasan vicsorgó kutyával.
Maj Om Ce mester négykézlábra ereszkedett, aztán békapózba mozdult, tanítványa követte őt, gondolva, most jött el a beavatás ideje. A kutya megdöbbent. Csihadt. Szaglászta a szintjére kerülteket.
Majd mindhárman becsörtettek, beugráltak az erdőbe.
Hová lett Maj Om Ce mester a déli verőben?
Egyszer Maj Om Ce mester kiállt egy szikla tetejére a déli verőben. Ritka tanítványainak egyike kérdezni merészelt:
– Mit érez most, mester?
Maj Om Ce mester ugrott. A tanítvány kezeit tördelte még akkor is, mikor Maj Om Ce mester vizes tenyerét a vállára téve maga felé fordította.
– Látod azokat a keselyűket, fiam, kérdezd őket, mit éreznek, mikor megmentik az embert… De mindegy, mit éreznek, hisz béka jön értünk az utolsó napon…
A tanítvány együgyű örömében kitört:
– De hát él a mester?! Hogy lehet az?
Ekkor Maj Om Ce mester belelökte a fiút a szakadékba…
– Szerencse vagy a keselyűk? – kiáltotta utána. – Most megtudhatod, mit érzek… A békák bizonyosságát…
Maj Om Ce mester, az orrszarv-reszelék, a csüszühiaók és a süvölvény tanítvány
Maj Om Ce mester egy távoli földrész csodaszerét vásárolta meg a heti piacon. De nem kapott hozzá használati utasítást. Mindössze annyit tudott, nők végett érdemes bevenni. Kunyhójában aztán vízbe keverte a port, és felhajtotta az egészet…
Maj Om Ce mester felajzva keringett a kunyhójában, de nem mert kilépni, nehogy falu csúfjára megszólják orrárboca miatt. Végül kunyhója egyetlen ablakán kellett kikiabálnia Csü Szüért, minden vágyak orvosáért, jöjjön el hozzá, de hamarján…
Maj Om Ce mestert napokig kezelte Csü Szü, de csak nem sikerült letörnie a szarvát. Végül a szomszéd faluból elhívták Hiaót, de ketten is kevesek voltak a meredező orrszarvhoz. Tíz mérőföld összes csüszühiaója már ezen az eseten dolgozott, de huszonhárman is kevesek voltak a meredező orrszarvhoz…
Összeültek a falu öregjei, töprengjenek, miképp menthetnék meg az országszerte megbecsült Maj Om Ce mestert. Addig tanakodtak, míg arra az elhatározásra jutottak, vesznek neki egy japántyúkot, mert egy százéves tojással megmenthető a mester és a falu jó híre. Egy hét múlva meg is hozták a tenger mellől. A huszonhárom csüszihiaót elhessegették Maj Om Ce mester orrszarvától, s helyükre ültették a japántyúkocskát, aki tojt egy százéves tojást. Ezt a százéves tojást lenyelették Maj Om Ce mesterrel, akit már napokkal előbb elhagyott minden ereje. Az opáltojás megakadt a torkán, s ahogy ott fulladozott, lelankadt árboca… Végül kiöklendte a gyógymonyt.
Visszatért minden a régi kerékvágásba. A faluban törvényt hoztak, minden csodaszer mellé kötelesek a pártüldözött vajákosok, kuruzslók, sámánok használati utasítást mellékelni. A pénzüket követelő csüszühiaókat kifizették, nehogy rossz hírét keltsék a falunak és Maj Om Ce mesternek.
Hetekkel később, amikor Maj Om Ce mester már lábadozott, és egészségügyi sétát tett a falu körül, mellé szegődött egy süvölvény, aki kérlelte, hadd legyen a tanítványa. Maj Om Ce mester nem szólt, csak bólintott.
– Hogyan lehet ekkora életerőre szert tenni, mester, hogy hetedhét vidékről önért ácsingóznak az asszonyok, rosszak és hűek egyaránt?
Maj Om Ce mester bólintott, de nem szólt.
– Hogyan, mester, hogyan? – türelmetlenkedett a süvölvény tanítvány.
Maj Om Ce mester bólintott, de nem szólt.
– Mester, mondja el a titkot!
Ekkor Maj Om Ce megragadta a süvölvény tanítványt, haját megtépte, vállait megrázta, tökeit megtépázta, s így rivallt:
– Hozzád is béka jön az utolsó napon, addig boldogulj, ahogy tudsz! – s faképnél hagyta a megdöbbent fiút.
Maj Om Ce mester és a honnan-jött tetű
Egyszer Maj Om Ce mester arra lett figyelmes, hogy valami szívja a vérét. Pontosabban arra lett figyelmes, hogy viszket szívtájék fölött.
Mikor odapillantott a keleten oly divattalan mellszőrpamacsra, mozgást vélt felfedezni benne. Körmeivel elválasztotta a hozzá makacsul ragaszkodó parányi lényt a bőrétől, tenyerére vette, és alaposan megszemlélte.
– Elgondolkodtató. Valahány tanítványom volt, egyikőjük sem élhetett a tudásomból, mert nem értett meg. Ez itt, ez a honnan-jött tetű, bár nem fogadtam tanítványomul, belőlem él, mert megért. Érti, hogy szüksége van rám. Eddigi tanítványaim ezt nem értették, s minduntalan kérdezték, mikor jön el a megvilágosulásuk… Élhetetlenek!
Ezzel visszahelyezte albérlőjét a keleten oly divattalan mellszőrpamacsba.
Maj Om Ce mester és a kerékpár
Maj Om Ce mester negyvenhárom évesen ült először kerékpárra. Pro Li taoista sporthorgász mellette szaladva, a kormányt és a nyerget markolva tartotta egyensúlyban. Mikor Maj Om Ce mester végre szilárd talajt érzett a lába alatt, csak ennyit szólt:
– Mindig is irigyeltem a kiröppent nyilat, de sosem hittem, hogy az életveszélyt magában és nem az irányában hordozza…
Pro Li taoista sporthorgász, Maj Om Ce mester jó barátja egyetértőleg zihált…
Maj Om Ce mester és a tányérpörgetés
Maj Om Ce mester imádta a cirkuszt. Gyerekként, sőt kamaszként, megvilágosodása és mesterré válása előtt is csepűrágó szeretett volna lenni. Kiváltképp szerette a tányérpörgetőket, ahogy a császárok is őket szerették a legjobban…
Maj Om Ce mester – titkon – maga is gyakorolt otthon. Lévén asszonya nem volt, és a kút is messze, ez tűnt a leghatékonyabb mosogatásnak…
Egyszer Maj Om Ce mester azt találta ki, hogy lemegy a folyópartra egy adag szennyes tányérral, s megmutatja Pro Li taoista sporthorgász barátjának az ő tudományát. Így is tett. A tányérokat betette egy hálóba, s nagy zörömbölve leballagott a partra.
Hiába pisszegett Pro Li taoista sporthorgász, hogy kapása van, Maj Om Ce mester levágta a fűre a tányérokat, majd becsörtetett a bambuszerdőbe botokat törni. Pro Li taoista sporthorgász csak pisszegett, pisszegett, de ez nem hatotta meg Maj Om Ce mestert, aki akkora zajt csapott a bambuszerdőben, mintha elefántcsalád járna. Ekkor Pro Li taoista sporthorgász összehajtogatta a semmit, és mérgesen hazaballagott…
Mikor Maj Om Ce mester visszatért a partra… megdöbbenve látta, hogy Pro Li taoista sporthorgásznak hűlt helye. Várt még egy kicsit, aztán odahúzta a tányérokat a folyóvízhez, és mosogatni kezdett… Otthon aztán a letört bambuszokból kijavítgatta a háza oldalát, amin eleddig kénye-kedve szerint közlekedett a szél…
Maj Om Ce mester a Huangho partján
Maj Om Ce mester egyszer elvetődött a Huangho partjára. Míg ott ücsörgött, arra a következtetésre jutott, nincs két egyforma gondolatfolyam a nap alatt. De mi van, ha erre a következtetésre már rájöttek mások is.
Erősen koncentrált… És végül sikerült belefeledkeznie a löszsárga habokba…
Maj Om Ce mester a Pártgyűlésen
Maj Om Ce mestert addig nyaggatták, míg kénytelen volt önként elmenni a Pártgyűlésre. Bár nem kérte, nevét lajstromba vették, és egy könyvecskét is kapott. Sosem szerette a könyvecskéket. Végigülte a két hétig tartó Pártgyűlést. Nem szólt senkihez. Nem értett semmit.
Végül hazament…
Évente fizetnie kellett a tagdíjat…
Egyszer egy nagy menet kígyózott el a faluja mellett. Maj Om Ce mester egy fára bújt, onnan nézte. Pisszenni sem mert, nehogy az emberből lett sárkánykígyó elnyelje. Míg arra ügyelt, véletlenül se csapjon zajt, belemart kezébe egy közismerten veszedelmes hüllő, amit ágnak nézett. Kiszívni sem merte a sebet, nehogy a szörcsögés meg a köpés hangjai…
Csak napszállta után ért el a falu gyógyítójához…
Maj Om Ce mester majdnem elvesztette az életét, de legalábbis a tisztánlátását…
Maj Om Ce mester a vérzivatarban
Maj Om Ce mester egyszer felvetődött a fővárosba, de a mendemondák nem szólnak róla, mi végre. Hosszú útra ment, tehát magánál tartotta a könyvecskét, amit még a Pártgyűlésen kapott. Ám Maj Om Ce mester rosszkor volt rossz helyen, mert tengernyi csoportozat kélt, ellenükben csöves bádogok indultak, a mennyei betonon sárkánykígyók láncos talpai jajdultak, hördült, majd hörgött a nép… A távolban kivasalt kutyák és feldöntött kerékpárok. Maj Om Ce mester csak állt a vérzivatarban, mantrát zümmögött a gégéje. Körötte csöves bádogok gurultak, és emberkoponyákat roppantottak a sárkánykígyók láncos talpai… Vérrózsák nyíltak a szíveken, és sokan cserélték föl a büszke járást az alantas fekvéssel… Egy szilánk arra gondolt, megmártózik a létezés más minőségében is, és Maj Om Ce mester keble felé tartott. Ám a szürke kabát belső zsebét a szív fölé varrták a Birodalmi Ruhagyárban, s a szív fölötti zsebet minden rendes kitájnak egy kis könyvecske kellett belakja. Így volt ez Maj Om Ce mester esetében is… A távolban kivasalt kutyák és feldöntött kerékpárok. Maj Om Ce mester nagyon szeretett volna a folyóparton hallgatni Pro Li taoista sporthorgásszal… De messze volt a folyó, messze volt a hazája, és messze volt ő is a hazájától. Az az igazság, nem is gondolt soha arra, hogy neki hazája van. Illetve egyszer elhagyta egy félmondat a száját, valahol a folyóparton: nekem a létezés a hazám… A távolban kivasalt kutyák és feldöntött kerékpárok. Maj Om Ce mester egyenletesen távolodott…
Maj Om Ce mester végigfuthatott volna a Falon
Maj Om Ce mester azt hangoztatta, végigfutni a Falon a legnagyobb és egyetlen taoista tett, amit el lehet képzelni széles e világon. E nézetében főleg akkor erősödött meg, amikor megpillantotta a Falat egy műholdfelvételen is. Egész életében készült a Nagy Futásra, amivel ellen akart szegülni a sárkánykígyó-menetnek. Addig, addig készült, míg a Falat elhordták új városokat építendő. Mikor ritka tanítványai egyike megkérdezte, miért halogatta ennyit a Nagy Futást, felderült az arca:
– Ha Maj Om Ce mester végigfut a falon, attól az emberek még földönfutók maradnak! A legnagyobb és egyetlen taoista tett az, fiam, ha szemlélődésemmel hagyom kibontakozni az úgynevezett történelmet, és nem leszek rög a keringésben…
Maj Om Ce mester és a Béka
Maj Om Ce mester egész életében azt hirdette, béka jön majd hozzá az utolsó napokban. Tulajdonképpen egész életében nem is hirdetett mást.
Maj Om Ce mester már nagyon öreg volt, s valóban… Béka ült a hasára…
Naphosszat nézték egymást.
Maj Om Ce mester végül meghalt.
A szél messze vitte kunyhójából a halálát…
Eljött a Béka ideje…