NAPÚT 2008/1., 91–94. oldal
Tartalom
Ébert Tibor
A kacsintás
Novák Valentin
Tanmesék
Noth Zsuzsánna
Szinkronidők
Töredékek
Potya
Már diót se merek enni, veti oda hetykén az egyik vén csont a másiknak a templomtéren álldigálás közben.
?
Nem az orvos tiltott le róla, a madárinfluenza miatt.
??
A megszólított arca abbéli kételyét tükrözi, hogy egykori iskolatársa kedvenc szokása szerint csak ugratja, de ez esetben melléfogott, mert semmi kajánság sem sír le Gábor ránchurkás arcáról. Inkább büszkeségről árulkodik az ábrázata, hogy ő tulajdonképpen egy amolyan Isten kegyeltje, akivel csakis rendkívüli dolgok történnek. Testtartása és mozdulatai pedig arról árulkodnak, hogy megkopott ízületeibe belemerevedett kamaszkorában magára erőltetett lazasága, ezért olyan szélesek és szaggatottak a taglejtései, mint egy exkavátornak.
Hatásvadász várakoztatás után kegyeskedik kibökni a választ. Mert nekem a hollók szállítják házhoz a diót.
???
Tudniillik ezek a ravasz madarak úgy törik fel a diót, hogy felszállnak vele egy fa legmagasabb ágára, és onnan hajítják le, így ősszel vagy ötven darab az én teraszomon feltörve landol. Ezért diótörőt se tartok.
????
Na mármost, hiába tálalja a lábaim elé konyhakészen, ha előzőleg belemártotta a mocskos csőrét, mert akkora tulok nem vagyok, hogy megegyem, amíg tart a madárinfluenza.
Zebegényben
A templomtéren egy kissé hajlott hátú, éltes gesztenyefa törzsére rajzszögelve:
KITOJT TYÚK
350.– Ft/db.
Lóbetűkkel számítógéppel nyomtatva. Mobiltelefonszám megadva.
Telepterep
Csak megcsapta a kanyarodó autó a sünt, nem fasírozta ki. Látszatra haja szála sem gürbült, vagyis ugyanolyan harci rendben meredtek rajta a tüskék, mint annak előtte. Pihés hasára felhúzott hurkapálcavékony, kurta lábacskákkal feküdt tűpárnahátán a járdaszegély mellett. Arcán babaelégedettségű mosoly derengett. Azt hihetné a laikus járókelő (ha nem közlekedne mindenki kocsival), hogy hasát süttetve szendereg a kora őszi kánikulában, ha szeme és szája szögletében nem csemcsegnének korallszemű szürke házilegyek.
Főbelövős álom
Szembefordítottam magammal a mattfekete pisztolyt. A velem szemben álló cicaarcú nő jóindulatúan tanácsolta, hogy ne kezdjek el moralizálni, mielőtt meghúzom a ravaszt.
Eszemben sem volt. Teljes csend honolt a fejemben.
Kitátottam a számat, elé tartottam a pisztoly csövét és meghúztam a ravaszt. Szelíd koppanást hallottam a fejüregemben. Se reccsenés, se robbanás, de még visszhangot sem kavart. Csodálkozva konstatáltam, hogy mivel még mindig állok és fogom a pisztolyt, élek. Lehet, hogy nincs benne töltény? Még egyszer elkattintottam, ugyanazt tapasztaltam, mint az első lövés közben. Na, akkor még kettőt sebtében.
A negyedik lövés után minden fájdalom és kellemetlen érzés nélkül elsötétült bennem a világ, és komótosan, de határozottan távolodtam az ismeretlen üresség felé. Látnom se kellett, mégis tudtam, hogy egy, a családom összes számomra nem közömbös női tagját megszemélyesítő kortalan nő áll a bal oldalam mellett.
Meghaltam, de még érzek. Mondanom kéne valami szépet, okosat, maradandóan bölcset. Láttam magamat fehér ágycihák közt fekve, töprengve. Megemeltem a bal kezemet és a nő felé tártam, saját megnyilatkozásomra várva, hogy köszönetet, elismerést, hálát sugározzak, de csak annyit szóltam csendesen és határozottan, miközben megfogtam felém nyúló jobbját, hogy szervusztok, és szememet a december huszonhatodikai fényességre nyitottam.
Egyszemélyes találkozás
A Mindentudás Egyeteme Günter Grasst, a szürkésfehér ködfoltokban gomolygó hangulatú gdanski/danzigi trilógiának: a Bádogdob-nak, a Macska és egérnek, a Kutyaéveknek az íróját hívta meg felolvasóestre és beszélgetésre a Magyar Tudományos Akadémiára.
Internetes regisztrációmra a következő visszaigazolást kaptam: Jöjjön el személyesen, kedves Noth Zsuzsánna!
A mester, miután alaposan megváratott minket, az est megkoronázásaként legőszintébb döbbenetemre vette magának azt a bátorságot, hogy nem a folyosó asztalára előzetesen kitett, magyarra lefordított háborús regényrészletet olvasta fel, hanem hirtelen támadt szeszélyének engedve régebbi verseiből szavalt sugárzó intellektusának dicsfényébe öltözve.
Mivel a kiosztott fülhallgató-készülékek a szinkrontolmács ez irányú készületlensége miatt mindvégig (kb. háromnegyed órán át) némák maradtak, a verseiből általam készített esszencia – nyelvtudás hiánya miatt erősen megkarcsúsított – nyersfordításban, tömören így hangzana:
… asszony… jó … játszik…
minden… macska… hal
…Márta… haza…
Mi van? …otthon… víz…
fehér… üveg… nagy…
egész… tánc… enyém
…tangó… egy darab…
fej… természetes… tolerancia…
Jegyzeteltem pátosztelt szavait kényelmesen és kuncogva.
Családi kör
Hárman élünk itt. A tévé beszél hozzám, én a kutyához. Így alkotunk családot.
A mumifikálódás titka
A pillekönnyű, pillebábnyira zsugorodott kilencvenhárom éves Annus néni befelé kacskázó lábacskáin totyogva napi három egészségügyi sétájának egyikét végzi.
Kreppesre ráncosodott pergamenfényű arcbőrén az orra nyergétől egészen a szeme vágása széléig két centiméter széles hófehér ragtapasszal van végigragasztva, mert a fekete gumiszalaggal a galambősz fejére felkötött fekete keretes szemüvege állandóan feltöri az orrát. De nemcsak lehántja a bőrét, hanem az ujjnyi vastag szemüveglencse úgy felnagyítja a szemgolyóit, mintha fészekből kipottyant, csapzott madárfióka dülledt szemeivel néznél farkasszemet.
Majdnem tökéletes képzavar, örvendek magamban, aztán megtoldom a gondolatot még azzal, hogy a hosszú ragtapasszal kettéválasztott arc olyan döbbenettel szolgál, mintha 2006-ban egy cserzett bőrű, festett arcú indiánnal futnál össze Zebegény meredek Millennium sor nevű utcáján.
S vajon ki örökítette rá ezt a gallérján és zsebén fehér farkasfogszegéllyel díszített búzakék iskolás köpenyt? Tán valamelyik unokája vagy dédunokája nőtte ki, vagy egy lomtalanítás alkalmával húzta ki egyik szomszédos ház elé kihordott kupacból rutinjárőrözése közben? Sosem derül ki, mint ahogy az sem, hogy bebarnult és egyben megfakult sétabotja honnan ered.
Megáll a vasúttöltés melletti árok szélén, botja végével kipiszkál egy jókora éticsigát, felemeli és baljával maga elé tartva, rá-rásandítva viszi. Hova? Kinek? Minek? Mindegy.
Indián, szaladj a nyíl után!, ereszteném legszívesebben elébe kedvenc gyermekcsúfolódómat, de mivel nincs értő közönség a közelemben, csak gunyoros mosoly táncol ajkamon.
Na, tessék, ide jutunk mind, ha megéljük e matuzsálemi kort, akár a mellettem fejbillegetve bicegő, emberi léptékkel mérve kilencvenkilenc éves Pannás kutyám, akire még a magába teljesen behúzódzkodott Burján Annus néni is felfigyel, és a kutya baja felől tudakolózva a következő tanáccsal szolgál:
– Tessék bekenni neki svéd cseppel. Én havonta veszek két üveggel és minden este tetőtől talpig bedörzsölöm magam.
Ünnepi Kollekció
Amikor Ildi lányommal a bécsi reptérre mentünk az Edit gyerekért, kérésére együtt végigsétáltunk a karácsonyi fénydíszekbe öltöztetett Mariahilferstrassén, mert olyan vágy kerítette hatalmába, hogy valami iszonyatos giccsesen berendezett betlehemi életképet láthasson. Találtunk is ilyet, emberméretűt.
Aztán itthon szenteste előtt néhány nappal elugrottam még az Auchanba „néhány apróságért”, amikor egy nagy hegybe halmozott, karácsonyi jászol felirattal ellátott 15 cm hosszúságú dobozkákba botlottam.
| A doboz elején: | Nativity set, alatta magyarul |
| KARÁCSONYI JÁSZOL | |
| 1 fa tehénistálló | |
| 5 porcelán szobrocska | |
| kézzel festett | |
| 6 darab | |
| A doboz oldalán: | KARÁCSONYI JÁSZOL |
| Ünnepelje az öröm és csodalatok é | |
| vszakát az Ünnepi Kollekció díszekkel. | |
| Legyen az Ünnepi Kollekció díszek, | |
| családi hagyománya. | |
| Made in China | |
| Tartalmaz: | |
| * tehénistálló * József | |
| * Mária * Jézus | |
| * szamár * tehén |