NAPÚT 2008/1., 69–70. oldal
Tartalom
Kornéli Bea
Fiktív levelek Mirának
Luko Paljetak
Nektár
Leonyid Volodarszkij
Hárfát illet…
Hárfát illet Izolda ujja.
Eget illet a hárfahúr.
Földet a sok égi hang, zúgva.
Térdet a föld, melyre Trisztán borul.
S kezet Trisztán, Izolda elé hullva.
Sokat tesz a hálás
és jó szó…
Sokat tesz a hálás és jó szó
A sötéten átvonszolódó
Emberiségnek – vigaszul,
Hogy a hús-vér testet vadul
Keresztüldöfő szög az Igét
Nem érte el – s a sűrű sötét:
E vas golgotai árnya.
S újra meg újra felszállva:
A hálás, jó szó mankó helyett
Oltalmazó pajzsunk lehet,
Csöndjével is mindenható.
El nem némítható e szó,
Visszhangzó, üdvös – s maga a Nap:
Akiben fénylik – az megmarad.
Janus-arcú Moszkva
Szent vagy, Moszkva, szent, és banditákkal teli,
Idegen vagy, Moszkva, s mégis szívközeli:
Te Janus-arcú, kétlelkű Moszkva!
Világlását rejtve érzem most a
Majdani új Városnak, hol mélyén
Az éjnek nem bagoly-trón a kémény;
Helyette immár reggel azúrlik,
S égi vizén Fehér Hattyú úszik:
Orosz próféta Hattyú-Cárnője!
Sejtem a fényt, dereng már belőle…
De látnom a fényt – nem adatik még meg.
Cseh Károly fordításai
Leonyid Volodarszkij (1950–) Egyik legjelentősebb mai orosz költő, műfordító. Magyar motívumok, témák is felbukkannak verseiben, és magyar lírikusokat is ültet át anyanyelvére, a középkortól napjainkig. Tevékenységéért az MTA Füst Milán-díját is megkapta. Tizenegy álom (Ogyinnádcaty sznov) címmel kis poémát is alkotott, amelyet Marosi Lajos fordított.