NAPÚT 2008/1., 71. oldal
Tartalom
Leonyid Volodarszkij
Hárfát illet… • Sokat tesz a hálás és jó szó… • Janus-arcú Moszkva
Zorica Radaković
Megölni a jövőt
Luko Paljetak
Nektár
Egy-egy csillag a füge, érett fügék az égen, szedje
kezed, nyalintsa nyelved ezt a nektárt, hogy szerezz
erőt, melyet pazarol benned a dárdavető;
az édesanyák hogy gondba essenek, épp ideje,
mert lelked tükrében tanyáz a lányuk, veled szemez
párálló szemmel, de ne félj, a mezőn elegendő
kéve hever, hogy kitessék, milyen remek tanár
a szél, ha táncra kél; mit tehet, ki vár türelmesen,
az elsuhanó árnyakat lesi az estben, az éj
csillagait, szegődjön el hozzájuk, hogy titkár
legyen, idegenvezető? Letéphet egy fügét,
lehántja vékony héját, s ráharap kéjjel: Mm, istenem,
de édes ez a gyümölcs!
Borbély János fordítása
Luko Paljetak (1943, Dubrovnik): költő, drámaíró, műfordító. A jelenkori horvát költészet egyik legjelentősebb, legtermékenyebb alkotója. Egyszersmind elégikus és ironikus hangú, vérbeli lírikus, a hajdani trubadúrok zeneiségének, rímes, kötött versformáinak folytatója. A hatvanas években tűnt fel verseivel, s azóta úgyszólván évenként egy-egy új kötettel jelentkezik. Angolból, franciából, szlovénból fordít.