NAPÚT 2007/10., 138–139. oldal
Tartalom
Marik Péter
színész
Féner Tamás
fotóművész
Jakabházy László
jégkorongozó, edző (Budapest, 1938. november 14.)
A közelmúltban egy önéletrajzot még úgy kezdtünk el írni, hogy „alulírott, Jakabházy László születtem ekkor és ekkor, szüleim ezek és ezek voltak, iskoláimat itt és itt végeztem…”
Az új kor hajnalán ez a forma megváltozott, és átvette az adatok összegezését a „személyes információk” lakonikus rövidséggel, majd a „tanulmányok” felsorolása vette át a vezető szerepet, és egymás után következtek a „kinevezések”, a „vezetői beosztások”, a mi munkakörünkben az „edzői munkakörök”, az „oktatói tevékenység” következtek.
Szakítok a múlt hagyományaival, és a Napút számára úgy foglalom össze magántörténetemet, hogy személyes élménybeszámolónak, vallomásnak érezhesse a kedves olvasó.
A családokban az édesapáknak legtöbb esetben a gyermekek életútjának kialakításában döntő szerepe van. A gyermek mintát vesz, szeretne hasonlítani a szülőkhöz, ami az esetek többségében rendkívül rokonszenves.
Esetemben a példa, édesapám élete irigylésre méltó volt. A mérce igen magas volt, de éreztem, hogy a lécet nem fogom leverni. Dr. Jakabházy István székely főnemesi családból származott. A szentábrahámi Jakabházy család leszármazottja, aki családfáját Károly Róbert koráig vezeti vissza. Szájsebész lett, a Stomatológiai Klinika vezetőjeként, az Egyetemi Kör elnöke volt, dr. Lumnitzer Sándorral agyaggalamblövő világbajnok. Édesanyának mint unitárius vallási vezető, reverzálist adott, miszerint minden gyermeke katolikus vallású lehet. Hívő emberként életemet a hit, a vallásos felfogás meghatározta, amiért édesanyámnak tartozom személyes hálával.
Életemet végigkísérte édesapám tanácsa: „Fiam, azt tedd életedben, amit szeretsz, tanulj annyit, hogy azt tehesd, amiben kedvedet leled, és arra törekedj, hogy amit vállaltál, abban legyél első – lehetőleg. Tegyél meg ezért mindent, teljesítményed mércéjét tedd a lehető legmagasabbra, töretlen akaraterővel!”
A pszichológia azt tanítja, hogy mindenben tehetségtelen ember nem létezik, csak mindenkinek meg kellene találnia a saját tehetségvonalát. Ez igazán nem könnyű feladat.
Esetemben születésem pillanatában megfertőződtem a sport szeretetével, s ez már meg is határozta életutamat.
Vezérelveim, keywordöm, kulcsszavaim: magas szintű teljesítmény elérése, amiben döntő szerepe van kedvenc szavamnak, az akaraterőnek.
Tanulmányok terén eljutni a lehető legmagasabbra.
Sport terén megmászni a Mount Everestet kettős célt kitűzve magam elé, sportolóként kijutni az olimpiára, részt venni a sport legnagyobb ünnepén, az olimpiai játékokon.
Edzőként elérni a hazánk adta lehetőségek között sok ezer kisgyermeket megtanítani a sport szeretetére, magyar bajnokcsapatot nevelni, szeretett klubomnak, a Ferencvárosi Torna Clubnak dicsőséget szerezni és a nemzeti válogatott mestereként világbajnokságokra, Európa-bajnokságokra felkészített csapatot vezetni.
Oktatói tevékenységemben elérni, hogy egyetemi szinten oktathassam a sport nagyszerűségét, az aktív élet mindenhatóságát, az életen át tartó mozgás szeretetét, a korszerű táplálkozás szükségességét, a lelki egészség, a mentálhigiéné rendkívüli fontosságát.
Gyönyörű feladatnak tekintettem, hogy tudományunkat, a rekreációt, a tökéletes közérzet programját, a testi-lelki harmónia megteremtését zászlónkra tűzhessem, és a szó igaz értelmében népművelővé válhassak.
A tudomány terén elérni, hogy a prevenció-rekreáció-regeneráció-rehabilitáció terén hazánk felzárkózzon a jóléti országokhoz, hogy a primer prevenció végleges győzelmet arasson a kuratív medicinán, vagyis a megelőzés legyen fölényben a gyógyítással szemben.
Az életben mindenkinek kell egy olyan dolgot csinálni, amiben ő az első. Én három ilyen dolgot tűztem ki magam elé.
Tanulmányaimban érjem el a lehető legmagasabb szintet. Íme az életutam: érettségi után a Testnevelési Egyetem tanár szaka, ELTE Bölcsésztudományi Egyetem pszichológia szaka, Károly Egyetem (Prága) jégkorong-mesteredző szak.
A TF-diploma a testnevelői pályámat alapozta meg, a pszichológiai diploma az élsport és a versenysport pszichés felkészítéséhez kellett, a prágai végzettség pedig az edzői karrieremben, mivel ez volt nemzetközileg a világszint.
Ezt követően 1971-ben doktoráltam jégkorongból.
