NAPÚT 2007/10., 93. oldal
Tartalom
Simor András
költő, műfordító
Koncz Gábor
színész, rendező
Köves József
könyvkiadó, író, újságíró (Budapest, 1938. július 7.)
Hetvenkedni nem tudok (különösen hetven sorban nem), hát lássuk, ki vagyok én. Kérdezem magamtól is, mert meg vagyok győződve arról, hogy a nevemet könyveim, publikált munkáim ellenére alig ismeri valaki. Elmondtam egyszer egy rádióinterjúban: ilyen szürke névvel…
Van egy szép „skizofréniám”: író, újságíró, könyves vagyok.
Szerkesztettem lapot és írtam riportokat, meg néhány könyvet. Volt ezek között kisregény (első kötetemben, a Hullámvasútban három is), szatíra (A griff-licenc), novelláskötet, ifjúsági regény és annak tévéváltozata (A közös kutya), mesejáték (Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj), vicckönyv (ebben – büszke vagyok rá – én gyűjtöttem és publikáltam „A legnagyobbat”), sőt művelődéstörténeti munka is. Kutattam és feldolgoztam a könyvnapok első ötven évének történetét (a további 25-öt Murányi Gábor írta meg, közös könyvünk címe A könyvnapok krónikája volt).
Amikor megjelent egy-egy könyvem, természetesen örültem, jólesett. De írásaimnál talán büszkébb vagyok a könyvkiadómra meg az ott szerkesztett néhány antológiára (pl. A szerelem aranykönyve).
A K.u.K. Kiadót 16 éve alapítottam feleségemmel (Köves und Kövest jelent tehát). Több száz újdonságot jelentettünk meg ez idő alatt, sok kortárs és klasszikus magyar írót is (amennyire „futja”). Arra kiváltképp büszke vagyok, hogy néhány, fél évszázaddal ezelőtt megjelent könyv után mi hoztuk haza a magyar származású Hans Habét, és sok könyvét fordíttattuk le magyarra. És visszahoztuk az olvasóknak Zilahy Lajost!
És hadd idézzek emlékezéseim könyvéből, amely Ha jól emlékszem címmel jelent meg 2002-ben.
„…nem vagyok nagy öreg, nincsenek megörökítésre érdemes történelmi cselekedeteim, némi öngúnnyal a könyvszakma kis öregjének szoktam mondani magam… Nem voltam elnök, főtitkár, miniszter, vezérigazgató, nem hozzák majd mögöttem kispárnán a kitüntetések sokaságát – de évtizedeket töltöttem a könyvesek között, s szerény epizodistaként mégiscsak érdekes és ma már többé-kevésbé feledésbe merült dolgok születésénél bábáskodtam vagy kibiceltem, megélve gyakran méltatlan pusztulásukat is.”
Hát ennyi – körülbelül hetven sorban.
