NAPÚT 2007/10., 62–63. oldal
Tartalom
Felföldi Anikó
színész
Tóth Sándor
táncművész, koreográfus
Janáky István
építész (Budapest, 1938. április 29.)
Édesapám, id. Janáky István neves építész volt, több jelentős épület tervezője, az Építészek Mesteriskolájának egyik alapítója, a magyar építészet második világháborút megelőző és követő évtizedeinek fontos alakja. Édesanyám a szegedi származású Hubert Klára volt, vízépítő mérnök apával.
Az elemi és általános iskolai éveket a budai Margit körúti és Medve utcai iskolákban töltöttem el, majd a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban érettségiztem, ahol Basilides Sándor és Szinte Gábor festőművészek voltak a tanáraim, és ahol a művészettörténeti, rajzi és mintázási mellett alapos matematikai képzésben is részesültem. Az 1956-os érettségi után felvettek a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára, ám mindjárt az ’56-os események kellős közepében találtam magam. Az egyetemi tanulmányok alatt főként Csonka Pál, Major Máté, Vargha László és Pintér Béla tettek rám maradandó hatást, ám mestereimnek persze apámat és rajta kívül Molnár Farkast tekintem, bár Molnárt személyesen már nem ismerhettem.
Az építészdiploma (okl.: 2003/196) 1961-es megszerzése után 1962 és 1963 között a Magyar Államvasutak Magasépítési Főnökségén, majd a Vasúttervező Intézetben kezdtem meg építészpályámat. 1962-ben házasodtam össze Federics Irma grafikusművésznővel, akivel azóta is együtt élek, és aki István nevű fiam anyja.
1963-tól az Ipari Épülettervező Vállalatnál, majd annak utódánál, az Ipari Épülettervező Rt.-nél dolgoztam építész-tervezőként egészen 1999-es nyugdíjazásomig. A generációmhoz tartozó pályatársaimon kívül főleg Szendrői Jenő, Arnóth Lajos, Gulyás Zoltán, Földesi Lajos, később Molnár Péter közelsége és munkássága volt rám jó hatással, ellenben mindig gyanúperrel éltem az ún. magyar organikus építészettel szemben, és távol is tartottam magam tőle.
Első önálló építészeti munkám 1962-ben a záhonyi kultúrház tervezése volt, azóta számos ipari, köz- és lakóépületem épült meg, még több tervet készítettem, sok tervpályázaton vettem részt díjakat és megvételeket érve el. Építészi pályám kezdete óta rendszeresen publikálok, számos előadást tartottam különböző fórumokon és iskolákban, és sok társas és egyéni kiállításon mutattam be munkáimat. 2004-ben a Velencei Biennálé magyar pavilonjában Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyvem anyagával szerepeltem. Munkásságomat számos rádió- és tévéinterjú és sok tervpályázati zsűritagság egészíti ki. 1999-ben A hely című könyvemben gyűjtöttem össze addigi munkáimat. 1999-től, vállalati megbízásaim elmaradása után az építészeti szakban egyedül is végezhető családiház-tervezésre adtam a fejem. Sikerült néhány olyan építtető részére házat létrehoznom, akik méltányolták építészeti elképzeléseimet, sőt a részletekre vonatkozó javaslataimat is.
1970 és 1972 között hallgatója voltam a Szendrői Jenő által újraalapított mesteriskolának (a Fiatal Építészek Körének), ahol Arnóth Lajos volt a tutorom. 1974-ben Szendrői meghívott az iskola tanulmányi bizottságába, majd néhány év múlva ugyanitt mesterré léptem elő. Ennek a státusnak köszönhetem, hogy szoros szakmai (és néha baráti) kapcsolatba kerülhettem számos remek építész személyiséggel, akik aztán, mesteriskolai éveik után a hazai építészet kiválóságai lettek, mint Turányi Gábor, Tomay Tamás, Nagy Tamás, Pazár Béla, Karácsony Tamás, Janesch Péter, U. Nagy Gábor, Balázs Mihály, Z. Halmágyi Judit, Major György, Göde András és mások. Ezenkívül a mesteriskola tette lehetővé külföldi tanulmányútjaim egy részét: jártam Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Erdélyben, Finnországban, Svájcban, Görögországban, Csehszlovákiában, Csehországban, Jugoszláviában, Bulgáriában, Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Németországban, Spanyolországban, Oroszországban, Szlovákiában, Szlovéniában.
2002 óta tanítok a Moholy-Nagy Művészeti (azelőtt Magyar Iparművészeti) Egyetemen, ahol az építész tanszéken végzett oktatói munkámon kívül az egyetem doktori iskolája építőművészeti képzésének programvezetője vagyok. Az építész tanszéken az építészeti és belsőépítészeti tervezés tantárgya keretében ez ideig a másodévesek képzésével foglalkoztam, tanártársaim és hallgatóim véleményei alapján vélhetőleg sikeresen. A DLA képzésben pedig módom nyílt néhány tehetséges, szépreményű fiatal építész stúdiumának tutori vezetése során több érdekes és időszerű építészeti-építészetelméleti témával foglalkozni, azokban előrejutni.
1998-ban szereztem meg a DLA címet, 2002-ben a docensi rangot, majd 2007-ben a címzetes egyetemi tanárit.
1990-ben Ybl Miklós-díjat, 2001-ben Soros Alkotói Díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést kaptam meg. (Ez utóbbit főként oktatói munkám elismeréseként.) Tagja vagyok a Magyar Építőművészek Szövetségének (ahol különböző tisztségeket is betöltöttem) és a Budapesti Építészkamarának. Évekig tagja voltam a Fővárosi Tervtanácsnak.
