NAPÚT 2007/10., 44. oldal
Tartalom
Ágh István
költő, író
Granasztói György
történész
Weeber Klára
képzőművész, szobrász (Budapest, 1938. március 24.)
Budapesten születtem, egy igen meleg márciusi napon. Édesapám jogász, édesanyám tanítónő volt.
Három testvér közül én voltam a középső.
Tavasszal lettem 18 éves, de azon az őszön, 1956 októberében váltam igazán nagykorúvá.
A főiskolát Borsos Miklós növendékeként végeztem. A mellette eltöltött évek egész életemre meghatározóvá váltak.
Pártában |
1961-ben diplomáztam kitüntetéssel.
1963-ban férjhez mentem Szabados János festőhöz.
Így kerültem Kaposvárra, az ő szülővárosába.
1967-ben született János fiam, 1977-ben pedig Anna lányom. Ők is ugyanazon a főiskolán végeztek, ahol mi. János belsőépítész, Anna pedig animációs tervező lett.
17 jelentősebb köztéri munkám közül csupán egy áll a szülővárosomban, Budapesten.
12 egyéni, valamint számtalan csoportos kiállításom volt. Hét országos és helyi kiállításon nyertem díjat.
A diploma megszerzése után hamarosan állami megbízást is kaptam. Saját örömömre készült szobraim megalkotásakor eleinte a bronz, azután a kő, de az utóbbi években főleg a fa az, ami magával ragadott. Különösen az vonz a fában, hogy így, a pác és festék alkalmazása folytán, színekben is gondolkodhatom. Mindig is irigyeltem a férjemtől a színeket.
De akár bronz, akár kő, akár fa, egyvalami áthatja minden gondolatomat: a vidámság. Kivételt képeznek persze a nagyjainkat megörökítő alkotások.
Talán a szokatlanul meleg márciusi napnak, születésem napjának köszönhetően, sok nehézség közben is meg tudtam őrizni az életet mindenkor elviselhetővé varázsló derűt és humort, amire a huszadik században éppen olyan szükség volt, mint az induló huszonegyedikben.
