NAPÚT 2007/6., 14–22. oldal
Tartalom
Messik Miklós
A rózsás szent nyomában
Bánki Éva
A lovag meséje
1 Megköszönöm dr. Tamás Edit történész-muzeológusnak (MNM Rákóczi Múzeuma, Sárospatak) az önzetlen segítségét és Kuklay Antalnak (a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemények igazgatója) a témában adott tanácsait.
2 1221-ben II. Aszen János bolgár cár felesége lett, 1237-ben halt meg.
3 IV. Bélaként került a trónra 1235-ben. Felesége Mária, Laszkarisz Teodor nikaiai görög császár leánya. 1270-ben halt meg.
4 Egyes szerzők születésének helyéül Pozsonyt (Lásd: Wertner Mór, 1892. p. 438.; Tarczai György: Az Árpádház szentjei. Budapest, 1930. p. 97.), mások Budát jelölik.
5 Felesége a krakkói herceg leánya, Salome volt, gyermekük nem született.
6 Több jegyes mellett is feltűnik neve. A források vele kapcsolatban hiányosak, ellentmondásosak.
7 Kristó Gyula – Makk Ferenc: Az Árpád-házi uralkodók. Budapest, 1988. p. 243.
8 II. András második felesége Jolánta francia-latin (bizánci) hercegnő, Auxerre grófnője. Leányuk, Jolánta később I. Jakab aragón király felesége lett.
9 A harmadik feleség, Beatrix estei őrgrófnő. Egyetlen fiuk István, aki Traversara Erzsébet, majd Morosini Thomasina férje volt.
10 Kuklay Antal: Sárospatak, Árpád-házi Szent Erzsébet szülőhelye. Kézirat. Sárospatak, é. n. [2007.] p. 6–7.
11 Tarczai György, 1930. p. 97
12 Híres magyar egyházi szónok és író a XV. században. Temesváron született (1435 körül), Krakkóban tanult, belépett a ferencesek rendjébe. Munkái igen népszerűek, több kiadást megértek, s egész Európában elterjedtek. Kódexeink legendáinak nagy része az ő műveiből van lefordítva. Ő e legendák közül az idegen szentekről szólókat Voraginei Jakab (XIII. századi domonkos) nagy legendáskönyvéből merítette, a hazai szentekről szólók egy részében (Szent István, Szent László) magyar szellem nyilatkozik. Vö. Révai Nagy Lexikona XVIII. kötet. Budapest, 1925. p. 113.
13 1450 körül született a Baranya megyei Laskón, 1510-ben halt meg, Budán temették el. Ferences szerzetes. Az ő ösztönzésére készülhetett el a Szalkai Balázs anyagát folytató ferences rendi krónika. Legjelentősebb művei prédikációs kötetei (Biga salutis, Gemma fidei). Vö.: Magyar Kódex 2. kötet. Budapest, 1999. p. 156–158.
14 Kuklay Antal, é. n. p. 2–3.
15 Charles de Montalambert: Magyarországi Szent Erzsébet története. Eger, 1862.
16 Hagiográfia: görög eredetű szó, a szentek életének leírása.
17 Wertner Mór, 1892. p. 438–439.
18 Anonymus, 2001.
19 Szűcs Jenő, 1993. p. 4–5.
20 Szűcs Jenő, 1993. p. 5.
21 Imre király 1201. évi privilégiuma hospites Potok apud ecclesian sancti Nicolai commorantes számára V. István 1272. évi átiratában, s IV. László mindkettőt átíró és megerősítő 1285. júl. 18-i oklevelében maradt fenn. Vö: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk.: Szentpétery Imre. Budapest, 1923–1943. 194, 2150, 3369.
22 Szűcs Jenő, 1993. p. 5.: „Ez az oklevél azonban sem nem városprivilégium, sem nem Sárospatak privilégiuma. A legkorábban ismert magyarországi hospes-kiváltságlevélről van szó, melyet azonban a »Patakhoz közeli Olaszi falu« lakosai (cives et hospites/hospites seu cives de villa Olozy prope Potok) írattak utóbb és erősítettek meg a maguk számára (1272, 1285).”
23 Szemben a „felső” várral, azaz a Szél-dombon feltárt, hécei kúriával. MOL Kam. Arch. I/2. Fol. 101.
24 Szűcs Jenő, 1993. p. 18–19.; MOL U et C 43/36 fol. 1/v.
25 Györfy György: Az Árpád-kori szolgálónépek kérdéséhez. In: Történelmi Szemle 15. 1972. p. 277–278.
26 A hordó készítéséhez szükséges szurkot előállító szolganépek laktak ott. Vö: Szamota István – Zolnai Gyula: Magyar oklevél szótár. Budapest, 1902–1906. p. 775.
27 Mályusz Elemér: Turóc megye kialakulása. Budapest, 1922. p. 4.
28 Szűcs Jenő, 1993. p. 22–24.
29 Szűcs Jenő, 1993. p. 25–56.
30 ’rivulus Kuach’ Makkoshotyka környékén, 1262. évi határjárásban. Árpádkori Okmánytár XI. kötet. Közzéteszi Wenzel Gusztáv, Pest, 1860–1874. p. 518.
31 ’Koachy’ – 1282-ben Újhely közelében. Árpádkori Okmánytár IX. kötet. p. 391.
32 Tarczai György, 1930. p. 97.
33 Kuklay Antal, é. n. p. 2.
34 Sz. Jónás Ilona: Árpád-házi Szent Erzsébet. Budapest, 1989.
35 Tarczai György, 1930. p. 100–101.
36 Érdy kódex, 1524.
37 Tarczai György, 1930. p. 101.
38 Bertényi – Diószegi – Horváth – Kalmár – Szabó: Királyok könyve. Budapest, 1997. p. 47.
39 Kuklay Antal, é. n. p. 1–2.
40 Dümmerth Dezső, 1977. p. 389.
41 Wertner Mór, 1892. p. 439.
42 Sz. Jónás Ilona, 1989. p. 70.
43 Kuklay Antal, é. n. p. 9.
44 Mészáros István, 1972.
45 Kuklay Antal, é. n. p. 8.
46 Uo. p. 9.
Hörcsik Richárd
Pataki bölcső
Árpád-házi Szent Erzsébet és Sárospatak1
„az igaz úgy világít, mint fény a sötétben” (Zsolt. 111,4a)
II. András és Gertrúd királynő házasságából először egy leány, Mária2 – 1204 körül –, másodikként 1206-ban a trónörökös, Béla született.3 A királyi pár harmadik gyermeke, Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon.4 A házaspárnak ezt követően még két fia, 1208-ban Kálmán5 és 1210 körül András6 született. Gertrúd jó anya volt, halála után fiai – főleg Béla – melegen emlékeztek róla.7 II. András további gyermekei – egy leány és egy fiú – a király második,8 illetve harmadik9 házasságából születtek.
A XI–XIII. században a magyar királyok és királynék élete még nem kötődött egyetlen helyhez. Az ország különböző részein fekvő birtokaikat udvartartásukkal évről évre végiglátogatták. Az Erzsébet születési helyét kutató Kuklay Antal egy érdekes információra hívja fel figyelmünket Patak kapcsán. Az erdőbirtokokon épített magánegyházak – (ecclesia propria), köztük a pataki rotunda – papját (aki nem tartozott a helyi püspök fennhatósága alá, s élvezte a teljes tized jövedelmet) kinevezésével a király jutalmazta, miközben az e tisztséget betöltő királyi káplán más fontos feladatot is ellátott. 1339-ből hoz egy példát, mely szerint az akkori plébános Pál, a király orvosa. Eugoboi Andrásról ugyancsak tudjuk, hogy ő a királynő orvosa. Kuklay Antal felteszi a kérdést: lehetséges, hogy Gertrúd orvosa is a pataki plébános volt, s ezért választotta itteni birtokát a szülés helyszínéül?10
Árpád-házi Szent Erzsébet a Schedel-krónika ábrázolásán |
Erzsébet szentté avatási perének iratai és az első legendák születése helyét nem említették. A későbbi német életrajzírók munkáiban szerepelt Pozsony, feltehetően azért, mert eljegyzése előtt a türingiai küldöttségnek itt adták át a kisleányt. Erzsébet XIX. századi történetírója – nagyon helyesen – ezt meg is jegyezte.15 Nem meglepő a források eme hiányossága. A középkor említett századaiban a hercegek és a hercegnők személye csak jegyességük és házasságkötésük alkalmával került előtérbe. Születésük körülményeiről, gyermekkoruk eseményeiről csak jóval később keletkezett legendák „tudósítanak”. Ez történt Erzsébet esetében is. „Születésekor a magyar bányák igazgatója Klingsor Miklós, akit mint szerelemdalost, tudóst és titkos művészt egyaránt becsültek I. Hermann türingiai őrgróf udvarában tartózkodott Eisenachban s itt – a hagiographusok16 szerint – Erzsébet születésének éjjelén a csillagokból annak az őrgróf fiával, Lajossal, való egybekelését megjövendölte volna. Ez az őrgrófi udvarnak nagy örömet okozott… Klingsor azután, hogy Eisenachban elvállalt kötelezettségeit – néhány szerelemdalos közt felmerült ügyben ugyanis választó bíró volt – teljesítette, visszatért Magyarországba s hihetőleg ő figyelmeztette II. Andrást és nejét Gertrudot Erzsébetnek a türingiai trónutóddal leendő egybekelésére.”17
A 800. évfordulót ünneplő Magyarországon a középkori forrásokban leírtakra s a hagyományokra hivatkozva Szent Erzsébet szülővárosaként Sárospatak került előtérbe. Mit jelentett Patak s vidéke Erzsébet születése idején?
III. Béla király P. Mesternek – közismertebben Anonymusnak – nevezett jegyzője által 1200 táján keletkezett Gestája18 a honfoglalás korát idézte történeti művében. Valójában A Magyarok cselekedei nem a IX. századba kalauzolta olvasóit, hanem saját kora politikai földrajzának és birtokviszonyainak bemutatása munkája. Vidékünk története szempontjából a legfontosabb megállapítása, hogy 1200 táján az újhelyi Sátorhegytől a Tolcsva-patakig (Olaszliszkáig) terjedő terület már a XI. század derekától (I. András király szerezte meg) összefüggő királyi birtoktömböt alkotott. Ez összefüggött egyrészt a királyi vadászatokkal, másrészt a királynék itt-tartózkodásával. Anonymus természetesen azon törekvésében, hogy saját korának viszonyait visszavetítse Árpád korába, nem tett említést az 1200 körül már bizonyára létezett településekről; „igaz e negatívumból sem következik semmi, minthogy a városelőzmények általában kívül rekedtek látókörén”.19
A város mai plébániatemploma szomszédságában 1965-ben tárták fel a különleges jogállású – ’parochia exempta’ –, Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt körtemplom alapfalait. Szűcs Jenő nem zárta ki annak lehetőségét, hogy e templom körül, azaz a Pataknak nevezett település magvában kiváltságolt elemek élhettek ebben az időben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 1221-től már igazolható ilyen nevű település, a „villa Potok” megléte.20
Egy 1201-ben kelt királyi rendelet vidékünkhöz kapcsolódik. „…Valóban megfontolva ami tisztünkben fekszik Patak hospeseinek, kik Szent Miklós egyházához tartoznak, megengedjük, hogy az itt meghatározott szabadság oltalmát élvezzék, elhatározván, hogy nemzetségünk szokása szerint maguk közül választott elöljáró ítélkezzék felettük olyformán, hogy az ügyek nehézségéhez képest, ha ez nem volna elegendő, a nádornak vagy királynak ítélete alá essenek s világi ügyekben más bíráik ne legyenek sőt mind a terheknek és adóknak kezelését nekik általában átengedvén, hogy akiknek közülük örökösük nem lennének, végrendelkezési szabadsággal bírjanak és a leányokra, fi és leányunokákra, vagy bárki mást örökbe fogadván javaik összessége átszállíttassék. Ezenkívül, hogy rajtuk, kik királyi oltalom alatt állanak, ő vagy köznemesek semmi sérelmet el ne kövessenek és mindaz amit megelőző királyok tekintélye az ő hasznukra ésszerűen megállapított szigorúan tartassék meg. Hogy tehát ezen a mi jótéteményünknek valósága feloldhatatlan erővel bírjon a jövőben pecsétünkkel jelen levelünket megerősítettük.”21
A Szent Miklós egyházánál lakozó pataki vendégtelepesek (hospites de Potok) számára Imre király által kiadott 1201. évi kiváltságlevelet „Sárospatak városprivilégiumaként” emlegeti nemcsak a helytörténeti irodalom többsége, hanem gyakran a tudományos irodalom is.22 Szűcs Jenő nem zárta ki ugyanakkor, hogy az említett oklevél tágabb értelemben ne tartozna Sárospatak előtörténetéhez. Ha ugyanis hospites de Potok éltek másutt is, például Olasziban, akkor a fogalom tágabb tartalmával számolhatunk, úgy, miként Anonymusnál „az egész föld (tota terra) a Sátorhalomtól a Tolcsva folyóig”. A település, „villa Potok” említése 1221-ből ismert. Királyi támogatással, a szőlőművelés és a kereskedelem révén, a hospesek által városias fejlődésnek indult, melynek velejárója a koldulórendek megtelepedése. 1230 körül IV. Béla alapította a város alsó, déli részén a domonkosok templomát, kolostorát, s kolostori iskola is működött itt. A ferencesek a város felső, északi részén emelték templomukat, kolostorukat. IV. Béla donatiójaként, a Boldogságos Szűz tiszteletére. 1261-ben már írott forrás említette.
A rotunda szomszédságában kellett állnia a királyi udvarháznak. Ez az épület lehetett a lakóhelye a XIII. század elején is az idelátogató királyi családnak, esetünkben Gertrúd királynénak s kíséretének. Valószínű, hogy erre a telekre, udvarházra utalt egy jóval későbbi – 1577-es – tanúvallomás, mely az egykori város „alsó” – déli – részén összeírt tekintélyes földesúri építményről beszélt.23 Az 1567. évi urbáriumban is azonosítható ez az épület, ’domus dominis terrestris’-ként leírva.24 A jezsuiták XVII–XVIII. századi telekkomplexumán, a mai római katolikus plébánia telkén kereshetjük az Árpád-kori királyi udvarházat, amely a Bodrog partja fölé emelkedett („in littore’ – 1529) és a híd közelében állt (1577). Az udvarházat Patakon is kiszolgáló népek vették körül, nem feltétlenül az épület szomszédságában.
A korai királyi magánuradalmak általában erdő- és szőlővidékekre estek. A vadászatok s a bor az udvarházak életéhez kapcsolódott (Szőllőske,25 Poklospataka26). A királyi uradalmak élén a comes, az ispán állt. Megkülönböztetésül a várispánságoktól vagy a vármegyéktől erdőuradalomként nevezi e szervezetet a történeti irodalom, utalva arra, hogy a birtokszervezet jellegét egy-egy összefüggő erdőség adta meg. Az ispáni szervezetet a XII. században nyerték el az uradalmak.27 1219-ben fordult elő először a pataki ispán (comes de Potoc) tisztsége, neve is ismert, Gergely. Utódát, Farkast 1221-ben említette forrás.28 A pataki ispánság királyi magánuradalom, nagy erdőség tartozott hozzá, nem várispánság, vár 1260 előtt nem tartozott hozzá, várjobbágyok, várnépek nem voltak. Minden erdőuradalomnak megvolt a magterülete, korai falvak csoportja mezőgazdasági termelésre alkalmas folyóvölgyekben (később hospes telepítések, városképződés színtere), ez biztosította az udvarház ellátását. 1200 körül a pataki erdőuradalom a Ronyván túli területtől az Olaszliszkánál található Meszes birtokig húzódott, messze benyúlt a Bodrogköz területére, amely erekben és halastavakban bővelkedett, északon hegyekkel jól megjelölhető határa.29 A királyi udvar időnkénti itt-tartózkodása feltételezte szántók, udvarnokok, tárnokok, iparosok (kovácsok – Kovács patak,30 Kovácsi31), pecérek, agarászok, solymárok, erőőrök (erdőóvók: Végardó) jelenlétét. Írásbeliségünk körülbelül 1200-tól szolgál bővebb információkkal, így a felbukkanó adatok inkább esetlegesek, mint pontos dátumra utalnának.
Erzsébet születési helyét bemutatva, a következő kérdés a keresztelésének helyét kutatja. Tarczai32 a következőképpen vélekedik: „Innen vitték 1207 nyarán Budára, a mai Ó-Budára, ahol akkor már szintén volt királyi vár s ahol a nagy fénnyel épült régi Szent Péter-székesegyházban megkeresztelték.” Kuklay Antal is hasonlóképpen vélekedik: „A keresztelési szertartás igen nagyszerű volt. A kisdedet mennyezet alatt vitték az egyházba, mely mennyezet legszebb volt mindannyi között, melyeket Budán a keleti fényűzés egyik akkori színhelyén látni lehetett.”33 Sz. Jónás Ilona életrajzi kötetében nem említette életének ezt az eseményét.34 Egy megjegyzés idekívánkozik. A korabeli egészségügyi viszonyok, közlekedési lehetőségek felvetik a pataki keresztelés lehetőségét. Vajon elindult a kereszteletlen csecsemővel a hosszú útra a királyné, amikor itt helyben adott volt egy templom, mely kegyura éppen az uralkodó?
Erzsébet csak négy évet töltött Magyarországon anyja s családja oltalma alatt. Erről az időszakról csak a magyar legendaírók tudnak. „Az első szó, amelyet kiejtett, Szűz Mária neve volt, első imádsága az Ave Maria. Még meg sem értette, hogy mi a nyomor s már végtelen könyörületességét tanusított a szegényekkel szemben.”35 „Mikoron esze kezdött megnövekedni, olly nagy malasztot ada neki az Úr Isten, hogy mindenek csodálkoznak vala rajta. Mert láttyák vala, miképpen gyorsan fut, siet az szent egyházhoz, melly ájtatosan hall misét, melly nagy gondot visel az szegényekről.”36 A külföldi legendák a rózsacsodát a wartburgi évekre teszik, Tarczai II. András udvarában meséli a történetet.37
Környezetének megítélése különböző anyjának, Gertrúdnak viselkedéséről. Egyrészt jó és gondos anya volt, másrészt szertelen pazarlását, s azt emelik ki, hogy a magyar királyi udvar célja szerint legragyogóbb pompájában tündököljön a külföldiek szemében. II. Endre politikából pazarolt, a királynét a gazdagság tette bőkezűvé. II. András apjának, III. Bélának gazdagságáról vannak ismereteink. Mindemellett említsük meg, hogy a magyarországi arany- és ezüstbányászat II. András korában kezdett fellendülni. II. András politikai céljai is gazdagságához méltóak voltak: „világuralmi tervei” érdekében gyermekeit távoli királyságok (Aragónia, Bulgária, Örményország, Nikaiai Császárság) uralkodóházainak tagjaival házasította össze.38 Második leányát, Erzsébetet a türingiai uralkodó, Hermann őrgróf örökösével, Hermannal jegyezte el.
A kor szokása szerint szüleik fiatalon döntöttek gyermekeik sorsáról, Erzsébet négyéves az eljegyzéskor. Gertrúd királyné testvére, Egbert bambergi püspök lehetett a házasság közvetítője. Az őrgróf az előkelőnek s gazdagnak származó magyarországi menyasszonnyal akarta helyrebillenteni zilált anyagi helyzetét s politikai hatalmát. Szüksége volt egy „királyi hozományra” és a magyar király támogatására.
Hermann őrgróf 1211-ben fényes követséget küldött a gyermek hercegnőért. A németországi források részletesen tudósítanak az eljegyzés körülményeiről. A küldöttség egyik tagja, Bertold káplán így számolt be az eseményről Vita Ludovici című művében: „A követség nagy pompával kerekedett útnak… Ahol csak átvonult az egyes országokon, mind oda-, mind visszaútjában nagy tiszteletet és udvariasságot tanusítottak iránta. Így érték el Pozsony megerősített királyi palotáját. Itt nagy tisztességgel és örömmel fogadták őket.”39
A „kis menyasszony” a leánykérést követően a wartburgi várba került. A korban szokás volt, hogy a menyasszony jövendő férjével együtt nevelkedjen, ezért tehát Erzsébet német környezetben nőtt fel, elsajátítva új hazája nyelvét, szokásait, megismervén rokonságát. Erzsébet az elvárásoknak megfelelően fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett. A gyermek hercegnőt számos magyar úr, asszony, szolgaszemélyzet kísérte el türingiai útjára.
Gertrúd királyné királyi bőséggel állította össze a kisleány útipoggyászát, férje és a kincstárnok pedig a menyasszony nászajándékát.40 Berthold káplán aprólékosan beszámolt a hozományról is: számtalan arany- és ezüstserleg, drága kapcsok, koszorúk, koronák, ékkövekkel díszített, szépen domborított boglár, övek, szalagok, prémes öltözékek, aranyláncok, arannyal átszőtt terítők, gyűrűk, selyem s bársony. Ezenkívül ezüstből vert ezer márkát, s egy ezüst fürdődézsát, hogy abban fürödjön a leányka, hozott a kíséret. Ehhez fogható drágaságot s ékszert – mint amit a királyné küldött a leányával – még nem láttak Türingiában.41 Hermann őrgróf és felesége fogadta új hazájában a menyasszonyt, ahol hamarosan megtartották az ünnepélyes eljegyzést. Erzsébet az irodalom- és zenekedvelő őrgróf és buzgón vallásos felesége mellett jó nevelést kapott. Új hazájában életét a játék és a tanulás töltötte ki, együtt nevelték jegyese húgaival.
A türingiai udvar I. Hermann tartományi gróf idején a német udvari irodalom központja volt. Az udvari élet, a lovagi szellem, amelyben Erzsébet nevelkedett, nem maradt hatás nélkül személyiségére. A szépség, az igaz öröm szeretete, a nagylelkűség, fellelhetők a szent tetteiben, ami bizonyára szerepet játszott abban, hogy az élete boldog korszakának eseményeit annyira átszövik a lovagi szellemből táplálkozó legendák, amelyek harmonikusan illeszkednek kegyességének gesztusaihoz. Erzsébet lelkét korán megérintette a fényűző udvar és a szegény nép nyomora között húzódó óriási különbség.
Árpád-házi Szent Erzsébet és Türingiai Lajos szobra |
Eközben apja, II. András teljesítve korábban tett ígéretét 1217–1218-ban keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre. 1221-ben négy főurat küldött Wartburgba, hogy a tőle tíz éve elszakadt leányát és urát meghívják Magyarországra. Az ifjú pár nemsokára magyar földre utazott. Erzsébet gyakorlott lovas volt, nem okozott számára gondot a hosszú út. Felkereste Budát, anyja sírját Pilisszentkereszt ciszterci apátsági templomában. Erzsébet és férje hazaérkezésének pillanatát örökíti meg Varga Imre szobra Sárospatakon a plébániatemplom előtt.
Szent Erzsébet női eszményként teremtett kultuszt a királyi dinasztiákban s a laikus tömegekben. Kultuszkörébe tartozik a névadás hagyománya is: IV. Béla róla nevezte el leányát, így fejezve ki tiszteletét. Röviddel Erzsébet szentté avatása után a Patakon megtelepedett domonkosok építettek kolostort. Templomukat 1238-ban Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel. A XIII. században Patakon letelepedett ferencesek körében is valószínűleg elterjedt Szent Erzsébet kultusza.43 A XIV. században Sárospatak megszűnt a királynék városa lenni. Az Anjou-korban a fejlettebb pénzgazdálkodás már feleslegessé tette a királyi s királynői udvar vándor életmódját. Az uradalom magánföldesúri birtok lett, a Perényi, majd a Pálóczi család tulajdonában. A város új, gótikus, XV. században épült plébániatemploma azonban örökölte a királyi kápolna kiváltságait.
A középkori városi plébániatemplomok szomszédságában ott volt az iskola. Az 1968-ban zajlott régészeti ásatás feltárta a pataki plébániaiskola maradványait. Ebben az iskolában tanult Kisvárdai László rektorsága alatt 1490-ben a mátészalkai csizmadia fia, László. A később Szalkai Lászlóként ismert főkancellár és esztergomi érsek mestere Krakkóból hozott kódexéből hat füzetbe másolta le a tananyagot.44 Kiegészítette azt mestere magyarázatával is. E Szalkai-kódexként ismert tankönyv részletes kalendáriumot is tartalmaz, a naptárszámításhoz szükséges betűjelekkel és a szentek ünnepével. Szalkai a nagyobb ünnepeket – a templom védőszentjének ünnepét – piros tintával írta. Ugyancsak piros tintával íródott Szent Erzsébet november 19-i ünnepe. Ez nem volt országos ünnep és egyáltalán nem szerepelt a jegyzet forrásában. Eszerint Szent Erzsébet ünnepét kötelező ünnepként ülték meg a pataki hívek a középkorban. Így őrizték a szent pataki születésének emlékét.45 Ebben az időben íródott a korábban már említett Laskai Osvát-mű. A ferences szerzetesek Erzsébetet saját rendi szentjükként tisztelték. Laskai Osvátnak fontos volt Erzsébet kultusza, különösen szülőhelyén, ahol rendjének kolostora is működött. 1499-ben VI. Sándor pápa Laskai Osvátnak címzett – akkor ő a rend vikáriusa – levelében erősítette meg rendje régi kiváltságait s rendelte el Szent Erzsébet ünnepének megtartását a testvérek számára.46
Árpád-házi Szent Erzsébet Sárospatakon őrzött ereklyéje |
A patakiak és a vár birtokosai a későbbi évszázadokban is őrizték Szent Erzsébet emlékét. A Windischgrätz család házi kápolnáját az ő tiszteletére szentelték fel a XIX. század hetvenes éveiben, oltárképét Franz Eybl festette. A kápolnát évente egyszer, november 19-én megnyitották a városiak számára a szentmise alkalmából. Az 1996-ban újraszentelt Árpád-házi Szent Erzsébet-kápolna minden évben pünkösdkor és Szent Erzsébet napján várja szentmisére az imádkozókat. A külső vár utcája is Szent Erzsébet nevét őrzi, miként az 1996-ban alakult Szent Erzsébet Történelmi Társaság is, mely a szent életének, eszmeiségének ápolása, megőrzése céljából jött létre. A Történelmi Társaság és a Szent István Társulat összefogásával fordították s adták ki a Szent Erzsébet életére vonatkozó XIII. századi forrásokat.
A város plébániatemploma őrzi Szent Erzsébetnek az admonti bencés kolostorból idekerült ereklyéjét. 1993-óta a város kétnapos ünneppel emlékezik nagy szülöttére. Pünkösd vasárnapján korhű ruhába öltözött történelmi menet vonul a városban, felidézve Szent Erzsébet életét. Pünkösd hétfőjének ünnepi szentmiséjét, hagyományosan Seregély István egri érsek celebrálja, a környék papsága és nagyszámú zarándok részvételével. Ezt körmenet követi az ereklyével.
Szent Erzsébet a feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szeretetszolgálat, a Karitász védőszentje. Nemcsak hívők számára példa alakja, hanem minden humánusan gondolkodó ember számára is.
Részlet a szerző „Bodrog partján van egy város...” (Tanulmányok Sárospatak történetéből) című, a Napkút Kiadónál megjelent könyvéből.