NAPÚT 2007/5., 60–61. oldal
Tartalom
Gajdos Csaba
Mindentelen Mindenek
Füzesi Magda
Vihar után • Alulnézetből
Ayhan Ey Gökhán
Halálvers
fehér árnyék a plafon sarkában,
angyalhalálokból összeszőtt,
árnyékrácsai közt halál van,
ha nem leszek, beleköltözök,
a Lélek levesét az Ördög
kevergesse kedve szerint,
a fényből a sötétbe űzött,
úgy kell élnem, hogy megint
kihull belőlem az öntudat,
(kiszürcsölném késő esélyem),
az árnyék egyre vastagabb,
halálomat végig se érem,
angyaltetemben alszom el,
vagyok árnyék és vakolat,
összeszoroz a semmivel,
nem-létbe visszahajtogat.
Változatok Kafkára
a délutáni fényben Josef K-t,
mint régi ismerőst, a prágait,
csészéje felett olvassa Kafkát,
nézi kirakatok kontúrjait,
a prágai fényben Franz Kafkát,
vádlottat homályos ügyészségre,
mintha jól ismerné Josef K-t,
betűket szór a koffeinre,
koffeinszűrte, fekete fényben
Josef K. sétál, a prágai Kafka
veszi észre, mint épp a téren
keresztül lép egy másik mondatba.
Teaszöveg
in memoriam Babits
„ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok.”
már megint egy teaverset
tudok írni, (lehet, nem tudok),
végtére is, minden kezdet
egyre nehezebb. elvagyok,
mint a daganat anyámban
tíz éve hallgatom a zenét,
például mozart requiemét:
hideg cukor a hideg teában.
herceg,
hátha megjön a tél is,
és a teám jobban kihűl,
az életem nőtlenül,
a hegeli antitézis,
és egyéb filozófia,
életemből levonja
a konzekvenciát.
mint a súlyt anyámból a rák.