NAPÚT 2007/5., 62. oldal
Tartalom
Ayhan Ey Gökhán
Halálvers • Változatok Kafkára • Teaszöveg
Falusi Márton
Halottaink élőinek
Füzesi Magda
Vihar után
„A kék habok közt felmorajlik
valami zsongó halk remény”
(Dsida Jenő: Robinson)
Mert teremtettél, mindétig eveztem
Folyónak mondott végtelen vizen.
Nem szűkölködöm immár semmiben,
Uram, tekints rám, ne kívánd a vesztem.
Robinson-gazdag kincseim csodálom:
Fejem alatt egy kopott Biblia,
Meg egy maréknyi jóízű Dsida,
Egy ital víz és rettenetlen álom.
E völgy fölött ma nem lesz virradat!
Egy fenyő csúcsán napozik a nap,
Kárörvendően ladikomra néz.
A parton tölgy, egy vén harkály kopácsol,
Az Isten izzad: nagy csónakot ácsol
És csilingel egy Chopin-polonéz.
Alulnézetből
Halott fenyők a kősziklákon.
Fejüket a felhőkbe fúrják,
Lélek hintázik minden ágon.
Míg a nyár a hegyen túl késik,
Tenyérnyi menyasszony-virágok
A bodzás rétet kicsipkézik.
Erdélyi fák a magyar tájon.
Néha egy forrás felfakad,
Hogy sorsunkban a sors ne fájjon.