NAPÚT 2007/5., 51–59. oldal
Tartalom
Patik László
Színpadmunkások
Ayhan Ey Gökhán
Halálvers • Változatok Kafkára • Teaszöveg
Gajdos Csaba
Mindentelen Mindenek
Lekerekített álomjáték 9 színben
| Szereplők: | |
| Rigó | |
| Hinta (srác) | |
| Atta | |
| Józsi/Nyúlfejű | |
| Sárga | |
| Tünci | |
| (Tömeg/bádogtetős fickó) | |
| 1. szín | |
| Egy klubban vagyunk. Nagyon szépen berendezett, divatosan szólva: igényesen kialakított, de mégsem elit helyiség. Domináns színek a falon és berendezésben a rózsaszín és halványkék. Átlépve ajtaját, először végigmegyünk a félkörrel kiépített bejárón, ami ha sokan vannak, dugig megtelik izzadt, fülledt levegőt belélegző, táncoló emberekkel. A Reddit, egy föld alatt épült; mondhatni pinceszint. Maga a pultot is tartalmazó tér kamrának mondandó: amolyan hatalmas temetőcsarnok, ám hangulatában egyáltalán nem ezt tükrözi. Ahogy beérek oda, rögtön elvarázsol a finom vaníliaillat és bársonyosság, illetve a zene: a halk lüktetésű kemény ütemek. A falon körbe hatalmas plexi, amin csorog le a víz – ezt feldobva parányi világítótestekkel megvilágított szivárványban – csábít minket a minél nagyobb átélésre. A boltíves, nyers téglákkal kirakott plafonon folyamatos a mozgás, a zümmögés, a fényjáték. Az első, amit megpillantok, az a hatalmas ülőfelület és elvarázsolt barakkok rengetege, amit szinte érthetetlen, hogyan zsúfoltak be ide. A folyamatos lüktetés úgy hat rám, hogy megfoghatatlan a kérdés, miszerint: azt saját fejemben csak vagy másokkal együtt hallgatva érzékelem. Letelepszünk a többiekkel az egyik világoskék bársonypuff-sokaságra és rendelünk pár longdrinket. A színpad a terem másik felében van és épp hatalmas embercsomag állja körbe. Valami készülődik. Odamegyek szólni a csaposnak, hogy mi is van az itókával, mire ő pillanatot int, hogy várd csak meg itt… Kicsit idegesen körülnézek, mert olyan feszült az ember kint, a már két pillanat alatt megszokott zugunktól oly távol, kint minden élő szeme előtt. Nyílt préda lehetek most – gondolom. Ahogy a „nem is tudom, hova nézelődjek” érzésből lábadozom, szemem egyre inkább megpihen egy plakáton. Ismeretlen nevet olvasok, és igyekszem legalább annyira megjegyezni, hogy el ne felejtsem, amíg visszaérek a löttyel. Elmondom, mit olvastam, senki nem ismeri őket, így leülök és iszogatok. Egyszer csak ismerős hang üti meg fülem: egy srác áll a színpadon és beszél az előtte tolongó hatalmas közönséghez. Biztos tudhat valamit. Kétségtelen, hiszen tőlünk is mindenki odafigyel rá. | |
| SRÁC | Helló! Üdvözlök mindenkit. Ma, gondoltuk, összerakunk nektek egy alacsonyan repülő kis szettet. Öö… tudni kell valamit… Az első muzsikacsomag születése úgy esett, hogy volt egy Rigó nevű lény, lánynak álcázva magát, ám végül fölfedve kilétét jómagamra asszociálva elhitette velem, hogy vannak fontos dolgok az életben, és hogy mindig van miért… Segítségül kérném ehhez a számhoz kedves barátaimat… |
| Maga a gyerek egy vékony, alig tizennyolcnak kinéző, sovány arcú egyén. A színpadra föllép mellé még három, egy kicsi, akit amolyan kondásnak mondana a semmit nem látott parasztgyerek, egy szakállas és egy amolyan sehova se rakható művészpalánta. Az előttük állók őrjöngnek, tapsolnak, és végül felhangzik az első taktus. Megszólal mellettem Pisti, hogy ő már látta azt a vékonyat itt múltkor is, és amint az kiderült már számomra, hiphop a műfaj, amiben alkotnak. Na, megnézzük! A nóta teljesen élvezhető, aranyos, mégis van komoly mondanivalója. Valami lányról szól talán. Nem is tudom. A lényeg, hogy kellemes és megmozgatja az embereket, ami elég fontos tényező péntek lévén. A hangulat humán sűrűsége egyre nagyobb, és velük együtt a hőmérséklet is fokozódik. Dekoncentrált megfigyelőként eltekingetek az érkezőkön, a táncolókon. Telt ház. Azt hiszem, erre mondják. A boldogság, olyan éjfél körül a csúcsra ér, minden élő orgazmus-közeli extázisban élvezi a hangok által nyújtott kényeztetést. Megpillantok egy lányt, aki a bejáratnál birtokolva az egész szűk sétálófelület arrafele eső részét, önfeledten mozgatja izmait. Cselekménye talán nem is a ritmusra történik. Haja rasta, és teljesen izzadt. Milyen undorító is az ember: amikor valaki, látod, a legcsapzottabb, mosdatlanabb mégis akkor tartod a legőszintébbnek és legkívánatosabbnak. Fehér trikóján átrezdülnek a sók által megcsípett bimbók halk zörejei. Teste barnás, haja fekete. Kezében egy üveg ásványvíz, amivel leönti a fejét, lévén, hogy kezdünk a rendezettből egy hatalmas, rendszertelenül élvezhető káoszba átmenni. Számomra ő, másoknak pedig a zene okozta katarzis az okozó. | |
| 2. szín | |
| Egy szobában vagyunk, ahol főként a vörös, illetve a sötétebb színek, azok közül is leginkább a fekete uralkodik. Nem mondanám elvadult, magát öngyilkos szándékkal felvértező lány szobájának, ám az megmutatkozik, hogy valami különleges van a gazdiban. Mindenhol rongyok, egy fehér izzadt trikó és egy hatalmas franciaágy. A falon a tegnap látott plakát és mellette hasonszőr több is, csak másként, talán más dátummal, helyszínen. A nap besüt a szemembe, de mintha nem is lennék itt… Nagyon ismerős; odamegyek az ágyhoz minden bátorságot összeszedve, és belesúgok a fülébe. Hátha. | |
| HANG | Boldog fekszem a titok csendején. Kavargó szipogák tekergnek… (Suttogva) Csönd legyen kicsikéim… Hétfej. Felkeltemnek. Másnapság világol a tudat hasznán, hogy mégse vagyok és legyek káröntő, se betegség. |
| A lány fölkel és én tétlenül nézem csak. Nagyon fáradt, hiszen tegnap (gondolom) hatalmasat bulizott. Fölkel az ágyból és bekapcsol egy ébresztős muzsikát, mialatt rendbe szedve magát a fürdőben reggelizik, és egyszerre fürdeti testét. Nem vett észre. Nem is csoda, mert jól elbújtam a tükör mögé. Cseles vagyok. Súgok neki egy kicsit, csak rájön. | |
| HANG | Mégse valahogy az én. Lód a gép, a megy, a forg, a pörg, a mozg, a mos, sik, húz, öltözk, ken, igazga, szájken, pusz…. |
| Nem lát ez! Óvatosan kiosonok innen. Elmegyek ahol nemrég voltam, a vendéglátós… abba a pincébe, rájövök mi is történt. | |
| 3. szín | |
| Visszaérve a tegnapba, látom, hogy valószínű hajnalig tartott a dínom; mindenki pakol. Egy csapzott takarítónő fölmos, a vékony srác pakolgat egyedül. Odamegyek hozzá, segítek neki, talán bölcsebb leszek a dolgokból. Pakolás után megkapta a pénzt a tegnapi fellépésért, ami nem sok, de mint ő mondta: kenyérre elég. Bejön a lány, és látom, hogy agyában talán még az utolsó nála hagyott mondatom hallatszik. | |
| HANG | Olykor fekü, nehe lép, méges vagyás. Mozzangatós filmkockázat pillangat a tegnapok zajára híven. Megkutás a mennyival. |
| Lepihenek a tegnapi kis sarkomba, és figyelem. Odalép a pulthoz. A csapos se mai, egy masinisztaruhába öltözött, bajuszos figura, amolyan őszintének tűnő milliomodik polgár. Névkártyáján annyi fityeg: Józsi. | |
| JÓZSI | Szia, Rigó! Hogy tetszett a tegnapi műsor? (Kiüvölt hátra) Kérsz valamit, Sárga? |
| Rigó nem válaszol. Csak támaszkodik a pultra. A csapos eléje rak egy kávét. Lassan kortyolja. Bejön Sárga, megsimogatja Rigó hátát. Sárga egy jól szituált, helyes fickó, hosszú hajjal, ízléses inggel, vastag lánccal. Látszik, hogy van pénze, és helyes is, így abban a tudatban mozog, hogy mindent és mindenkit megkaphat magának. Nem egoista, inkább valóságban létező figura, de mégse különösen szimpatikus. Mégiscsak a tulaj. | |
| SÁRGA | Töltsél nekem egy whiskyt, légyszi! |
| Rigó megissza a kávét, megfordul, és hirtelen hévvel elkapja Sárga nyakát, magához rántja, és vadul elkezdenek csókolózni. A pultmester nézi őket, kitölt egy kis rumot a whisky helyett, mert látja, hogy Sárga most el van foglalva (na ezek is szépek… – gondolhatja, egy amolyan „szarok rátok” pillantást indít) és megissza. Rigó beviszi Sárgát az irodájába, ahonnan aztán röntgenszem híján, kitalálhatom, mi is történik. Bejön egy vendég, egy cicalány, amolyan tüncike, rózsaszínű kistopánban és tüncikirálylányos fejfedőcskében… | |
| JÓZSI | (Csajozósan) Kérsz valamit, kiscica? |
| TÜNCI | A karkötőmet keresem, tegnap itt hagytam. |
| A lány nézelődik, nem igazán vesz tudomást a csaposról. | |
| Józsi kijön a pult mögül és odamegy a lányhoz, szemét le nem veszi róla. | |
| JÓZSI | (Fergeteges nagy átéléssel) Szia, Józsi vagyok… csapos. |
| TÜNCI | Tündi, de hívj csak Tüncinek. Te egyedül dolgozol itt? |
| JÓZSI | Igen, ebben a klubban én képviselem a csaposérdekeket… megmutassam a tagkártyám?! |
| TÜNCI | Mit?! |
| JÓZSI | Mindegy… Voltál tegnap arra hátrafele? Gyere, én eljövök veled, mert látom, hogy nagyon sötét van… (Elviszi a csajt hátra.) |
| TÜNCI | Jaj, úgy köszike… |
| JÓZSI | Igazán nincs mit… (Előreengedi a csajt, és közben megnézi a fenekét.) Ez hát. Megiszom a sörömet, leteszek egy ötszázast, lelépek innen. Nincs itt több dolog. |
| 4. szín | |
| Egy padon ülök kint a parkban. A tér őszt húzott a nyakába, mindenhol levelek. Megcsalt szemetek száguldanak a szélben. Kicsit szomorkás ilyenkor ez az évszak. De azért talán szép lehet. Látom kijönni Rigót a Redditből, szomorú. Leül egy másik padra és sír. Minek tesz ilyet, ha a lelke nem bírja. Nyilván. Gondolom én… Franc tudja. Fölkelek és kihasználva tehetségem, elhaladva mögötte, ismét súgok neki. Hátha. | |
| HANG | Sárga amolyan szépvágat klubtulaj. Muszájság kalandor… Délután volt, lehetés már; a nap állandóságából ítélve eszméletem agyamra. Csudamódszer ilyenfele a kávé lénye, melyben hatás éleszti észtekervény. Megad egy biztos sarkam, és kiforgató maga, önsajátom mozgott. Bolt. Tej-keny-felvág. Ház, kapu, haza illatos. Ajtó, asztal, szekerényke, kenyér, asztal, hűtő, tej, asztal, hűtő, felvágott, asztal, szőnyeg. |
| 5. szín | |
| Megint itt vagyok ebben a fura szobában. Elgyengülök, amikor meglátom, hogy megérkezik az a vékony srác. Olyan magabiztos. Hogy kerül ő ide? Sebaj. Elnevezem közben Hintának, annyira ráillik. Elbújok hát ismét, abból rossz nem lehet, és csak figyelgetem, ahogy történnek az események. Hinta fölkapja a lányt hihetetlen erővel, és ugyanilyen hatalmas gyengédséggel helyezi az ágyba. Takarít. Segítek neki pakolni. Észrevett. Semmi gond abból, hogy itt vagyok. Akkor biztos erről megint én nem tudok. Kicsit furának tartom a helyzetet, de nem formálok belőle ügyet. Ő megengedi a vizet, én előkészítem a reggelihez valót. Két férfi egy nőért. Szép, mondhatom! Rigó fölkel, én gyorsan megyek hátra a fürdőbe, hogy rejtőzgessem magam. Na, ezt a mozzanatomat újonnan nem értem, de így érzem helyesnek. Nem gond. A lány fölkel, odaslattyog hozzá és ad neki egy puszit. | |
| HINTA | Engedtem vizet. Fürödj le, te kismadár! |
| Rigó int a háta mögül, és befekszik a kádba. Ezt a testet, istenem! Gyönyörű. Na, Atta, most nem kéne kibújni innen! Azt hiszem, ebből most igazán slamasztika lenne. Halk zene aláfestésére ismét belefújok a fülbe halk mondókát. | |
| HANG | Kedd. Hinta keltette csicsergi. Föld, megint napvilágítás… és igen, igen! Újra Rigó! Jómagam létezem a személyes tulajdonomban. Mosolydozó szívem mosogat, és közte gondolázom az elméleteknek. Örül Rigó, Hinta. |
| Angyalforma fekszik a habok közt; odahívja magához Hintát. A fiú bemegy a fürdőbe, ahol minden gyönyörűség és hangulat látható, kivéve engem. Mint például ez: szeretkezés készülődik a levegőben. Hatalmas érzelemkitörés. Rigó kiszáll a kádból, és levetkőzteti Hintát, közben végig csak a szemét nézi. Most így meztelenül nézve őket, egész összeillenek. Sőt! Nagyon is. Nem értem ezt a gondolatomat se. Ez olyan szép! Valahogy ki kéne innen surranni. Nem is tudom… Hinta végighúzza az ujjait a lány habos hátán, eközben ő a körmeivel simogatja a fiú tricepszét és az oldalát. Hirtelen kötnek ki az ágyban. Teljesen átadják magukat egymásnak. Maradok magamnak, ahogy az mondva vagyon. Csöndben, békében. Láthatólag itt senki nem vesz rólam tudomást. De még ez se zavar. Leginkább az zavar, hogy kezd egyre érthetetlenné válni a térbeni elhelyezésem. Elalszom végül lágyan a fürdőben. Itt a sarokban, két törülköző és egy függöny mögött. Egész barátságos kis hely. | |
| 6. szín | |
| Reggel. Nyakam zsibbad, kellemetlenül elaludtam. De most legalább tudom, hogy itt feküdtem le, és itt is kerülök napvilágra. Helyes. Na, akkor most megyünk. Megállok, és kicsit nézem őket, ahogy ott fekszenek egymás mellett. Szerelmesek. Eszem egy kicsit, abból baj nem lehet. Úgyis alszanak még. A lány ébred. Nem helyes! Nem kéne meglásson! Nincs hova bújni! Vége! Most észrevesz! Rigó fölkel, halkan köszön nekem, és leül velem szembe. Int, hogy segítsek ismét. Na fene! Ezt is megúsztuk. Az asztalnál ülve egy cetlire ír valamit. | |
| HANG | Szerda. Kádban sétálgató csücsöri füttyöske. Rövid peremet ugrok, ágyban és az utcán menés a mai menüm reggelire. Magamban sejtek most kavarcot. Tekrencet és maskolát. Ismét zümmengnek a mindenek… Levélíró vagyok. Szöveget kigondoló kézfej. Drága Hinta! Ha felkelsz, gondolj a tudattal, hogy Sárgánál föllépsz pénteken ismételen. Jelentve: Nincs több. Egy vagyok csak én is. Csók, Rigó (Mély sóhajtás.) Virágzó, elszomorodó, összekevert csicsergőcske szív vagyok. Olyan füttyösféle. Zene kell most, hogy ízként adja torkomra a járatot. Fájdalmat szenderítő hangsorság. Muzipikantéria. Szép, veszélyes, bonyolult, sors, tavaly, kád, kefrenc, álom, pille, szatén, kés, álom, csík, nagy piros műanyag gomb, futás, nem kiáltás, ágy, fekvés, álom… (A végén suttogva elhalkul.) |
| Kisasszonyka fölöltözik, leteszi a papírt az asztalra és elindul. Megyek vele. Még visszanézve látom, ahogy Hinta ébredezik. | |
| 7. szín | |
| Rigó valahol kétpercnyi gyalogtúra után elköszönt. Én meg megyek és beülök valahova meginni egy jó kis fekete teát. Az kell ide most. Kiülve, kellemesen érzem így magam. Találtam egy nagyon szép kis cukrászdát, ahol még sütit is tudtam enni a teámhoz. Okos ötlet volt. Kicsit megnyugodtam. Nagyon érdekesen alakultak a dolgaim mostanában. Tudni illik rólam, hogy zenélek. Testem kicsi tompa érzékei csak ezt a műfajt fogják föl valósan. Ahogy itt csücsülök, látom halkan surranni Hintát. Gyorsan fizetek és utána rohanok. Jó zenésztárs! Még a múltkor rájöttem erre, és meg is beszéltük, hogy zenélünk ezentúl együtt valami aranyosat. Javasolja nekem, hogy menjünk le a Redditbe, jót is mondok rá. Leérve, megüti szemem egy furcsa dolog. Nagyon megijedek, amikor látom, hogy a csaposnak förtelmes nyúl alakú feje van, és teljesen más a formája is, mint embernek, mint tegnap vagy mikor volt. Leülünk Hintával a pulthoz és mondom is neki a dolgot. | |
| HINTA | Rapet formáló kisagy vagyok. Egy megújult nemzedék aprólékos elmetárogató művésze. |
| ATTA | Figy… figyelj, Hinta! (Rámutatok a csaposra.) |
| HINTA | Mit figyeljek? |
| ATTA | A…. feje… nyúl… |
| HINTA | Nyugodj meg, Atta… vedd be a gyógyszereidet… |
| Beveszem a gyógyszert, amit ezekre a furcsaságokra kaptam, igaz. De akkor is! Olyan érdekesnek tűnik, hogy… mintha valóság lenne. Vagy nem tudom. | |
| HINTA | Tudod, ő a Józsi… |
| JÓZSI | Józsi, a csapos… (Közben pakol és mormogja ezt magában ugyanolyan magyaros őszinte stílusban, mint nemrég.) |
| Odamegyek a pulthoz és elindítok valami szívvidítót, mert ezt már végleg nem értem. Miért kell velem mindig olyan dolgoknak történnie, amiket nem vagyok képes fölfogni? Na mindegy. Kevergetek egy aranyosat. A hiphop az én műfajom is. Régóta nyűvöm már a pultot, és most, hogy pár napja rátaláltam Hintára, most érzem igazán csak, hogy megvan az a társ, akivel lehet alkotni. A társ még mindig a pultnál ül. Hallok egy hangot. | |
| HANG | Kicsit megállt a növéskedés. Pihengetve… és rájött….. |
| A pultost nem érdekli, mit készítünk, csak teljen a munkaideje. Figyelek azért, de elmerültem ebben a tónusban. Nagyon szét lehet ám kapni a dolgokat egy kis kézügyességgel. Hinta idejön, és csak annyit bólint, hogy kezdjem el. Játszok hát neki, hátha. Ő meg csak beszél magából érdekes rímeket és szavakat. | |
| HINTA Szeretkeztünk szövetkeztünk Szövethez tettünk tettünk miatt leléptünk Félreléptünk félve férgeken éltünk Mégis tied vagyok és voltam Enyém az éltem és tied a holtam Tudom hogy elpatkoltam Vadon lovagoltam De te máson És itt a hiba, nem a látomáson Beléd az ördög Belém meg a hitetlenség angyala Költözött így lettem alanya Egy tesztnek, amiben te vagy tolna Én meg baranya Szomszédos éltemben sérültem Ellentétben sértettem sértéseket fejtettem Elfelejtettem magam elé ejtettem Mindazt amit idáig csak sejtettem: Kipillantó kismadár csicseg Szerelmünk az élet és nincs más közeg | |
| Hinta abbahagyja, leteszi a mikrofont és leül. Odamegyek mellé… | |
| HINTA | Nézd, Atta, nekem ez nem megy. Tudom, hogy holnap… de látod ezt? |
| Odamutatja a cetlit. Nézem, erőlködve, de akárhogy is akarom, képtelen vagyok szavakat alkotni a betűkből. Pedig mindegyiket láttam már, tanultam olvasni, mondták, hogy artikuláljak a szememmel…. de mégse! | |
| HINTA | Ja, tényleg! Szólj már… fölolvasom! Kedves Hinta! Pénteken föllépsz a Redditben, megbeszéltem… (Kis szünet.)… Lefeküdtem vele. Kérlek bocsáss meg. Csak neked akartam jót. Tudom hülyén hangzik. Csók, Rigó |
| Józsi is odafigyel, és amint végzett a felolvasással Hinta, hangos bejelentést tesz, amolyan magának kikérő módon. | |
| CSAPOS | A főnök… sajnos házon kívül lesz két hétig, srácok… elment a nejével görögbe… |
| Ki nem szarja le?! – gondoltam magamban. | |
| ATTA | Akkor most? |
| HINTA | De. Most szeretem csak igazán először. |
| ATTA | De hogy? Akkor most boldogok vagyunk? |
| HINTA | Igen, Atta, boldogok vagyunk. |
| Hinta megölelt. Közben halk sutyorgás motoszkált a fejemben, amint egy ismerős… | |
| HANG (HINTA) | Atta és én régóta jóban vagyunk. Minden rezdülését ismerjük a másiknak. Mondhatni ő hall helyettem, én pedig életet adok az ő szárnyaló eszméinek. Elmebeteg hiphopnak nevezzük ezt a műfajt. Magunkat. Sokan nem látnak tovább a sztereotípiáknál, ha rapről van szó. A mienk művészet. Alkotás. Bendernes tévhitség, felfogás. Féltelhetés. Fárdinka. Kicsinytelen kampók szögvésnyoma… |
| 8. szín | |
| Aznap este valami érdekeset álmodtam. Egy szakadt figura volt benne. Egy szakállas csöves, és egy meghajlított bádogtetőt cipelt a hátán, közben mormogott valamit magának. Igazán érdekes látvány volt, én meg csak úgy ültem az utca közepén és tétlenül néztem. Habár mindketten elég szánalmasak voltunk, én őt alantasabbnak hittem. Tévesen, mint kiderült, hiszen mozogni én képtelen voltam. Teszetosza semmiség. Rémálom. Aztán megint megesett. De most már egyáltalán nem csodálkoztam. Rigónál ébredtem. Láttam, hogy fürdik, hab, gyertya, valami nagyon sistergetően aranyos, lágy zene. | |
| HANG | Csütörtök. Fénylő karcolvány égeti az ezüsteget. Fizikai elem vidul, bentről van most karbantartva. Csendes lehetés közben felfogás az esemény. Muszájság. Értelhetés. Értel… ért… értés. A művészet, amit életnek álcáztam idáig megbukott gátjain és szökdékeket véve rohant lefele a lépcsőn. Elhunyorítottam az utolsó szelet kis foszlányát a megérthetőségnek. Palinta ugyanolyan művész volt, mint én. Megremegtette a szinuszzsinórom, becsomósodtam. Dohog az ér tőlem és csirrve csorran a csepp, amikor velem van. De nem is… a gondolhatás a… és rájöttem: Hinta tartva élesztette föl bennem az alkotáshatós… az alkotás mikéntjét és valóját. Bonyolult önképemre ő festette rá a vásznat, hogy fölhányhassam szavaimat… belőle vagyok. |
| 9. szín | |
| Elmegyek a szórakozóhelyre. Elvégre ma lesz ott. Agyamban megmozdul egy érdekesség. Mintha emlékeznék. Nem! Csak egyszer álmodtam még valamit ezzel, és az jutott eszembe, valami hasonló. Beérek, Hinta már vár. Föltekergek gyorsan mögé és megmachinálom előre az egész szettet. A csodás technika. Meghagyom Hintának, hogyha esetlegesen eltévednék vagy akármi, akkor melyik gombot nyomja meg, ahhoz hogy elinduljon az előre gyártott boldogság. Mert ugye hátha. Ki tudja. Hej, de áldom is ezt a gondolatot, mivel most érkezik unokatestvérem! Büszke vagyok magamra. Így most lemehetek meginni velük egy italt. Lecsámborgok a színpadról, és mivel ők még nem ismerik a helyet, kimegyek eléjük, hogy integessek, merre. Lekísérve őket, leülnek egy hátsó sarokba. Én italt rendelek. Le is zuttyanok melléjük beszélgetni. Társalgásunk érdekében ismerős dallamok csengődnek. Valahol már hallottam. Á, mindegy! Egyszer csak észreveszek egy lányt a bejáratnál. Rastahajú és nagyon szexi. Megkívánom és onnantól a „hogy is vagy és mi is van veled” kommunikáció egész ideje alatt csak őt bámulom. Eszméletlen, milyen kívánatos lehet egy nő izzadtan. | |
| HANG | Megöleltem. Porrá csikkantott kiskamrák. Ember a fellegekben. Végül is siker lett. Amikor ránéztem furcsa volt. Keresett valakit. Dadogott… Atta (suttogva)… Testem redőitől lassan felhagyott a zihálása. |
| HINTA | Elkippent csendemben teremtem saját aprólékos rendem. |
| HANG | Atta mindvégig ő maga és benne a minket képviselő Down-kóros valója volt. Szólva lehetnék hozzá… néma vagyok, voltam. Hallgatva üdvözölne… siket volt mindvégig… |
| Hangos csörrenés, sötét, és utána… Rigó fölül az ágyban, izzadtan, iszik egyet, megsimogatja Hintát és visszaalszik, az asztalon hever egy vastag bőrkötésű könyv. Rajta a következő szöveg: Mindentelen Mindenek …avagy a siket Hinta és néma Rigó naplója, élete… | |