NAPÚT 2007/4., 126–127. oldal
Tartalom
Szakolczay Lajos
Karakterek körtánca
Felhős Szabolcs
A Partium tizenöt éve
Laudáció a Partiumi Magyar Művelődési Céh tiszteletére
A partiumi magyarság léte és jövendője az egymásra támaszkodó és az összetartásban megnyilvánuló egyének közösségétől függ. Minél többen akarnak egyet, minél nagyobb erővel munkálkodnak közös célirányban, annál bizonyosabb a közösség megmaradásának és boldogulásának a lehetősége. Trianon után a Partiumban is kötelező volt felismerni a túlélés esélyét, és megszólítani azokat, akik az önazonosság-tudat ébren tartásával vállalkoztak a magyar élet fenntartására a nemzet leszakított részeként áldozatok árán is. A halál ellen lett orvosság, és ez a megújuló életvágyban volt felfedezhető. Ennek monumentális bizonyítéka egyházkerületi székházunk, amelynek éppen ez időben ünnepeljük hetvenedik évfordulóját. Sulyok István püspök, Thuri Kálmán főgondnok és a Királyhágómelléki Egyházkerület tagjai akkor az utódokra gondolva tervezték meg az egyházi, művelődési és oktatási központot, amelybe minden bizonnyal beleálmodták a mi nemzedékünk őket kiegészítő, munkájukat továbbfejlesztő szolgálatát is. Rettentő nehéz és hosszú évek múltak el, közben eltulajdonították más ingatlanjainkat is, kezet emeltek sorsunkra – közel kerültünk ahhoz, hogy lelkünk is kárt valljon. Azonban az álmok – mert igazak voltak – most sem hazudtak. Kegyelmi időt nyertünk, tagjainkból kiűzhettük a zsibbadást, és folytathattuk a tervek valóra váltását.
Tőkés László püspök az ezredfordulón már jelezte, egyházunkra vár az a feladat, hogy megalkossuk megmaradási stratégiánkat, szervesen integrálva művelődési életünk minden területét. Az egyházi, közéleti, oktatási eredmények felbátorították az egyházkerület vezetőit, hogy szülőföldünk színesen szép kultúráját ápoló szándékkal felkarolja. Nem rejthetjük véka alá, hogy sokan megmagyarázhatatlan ellenkezéssel fogadták a kezdeményezést, mintha féltenünk kellene egymástól értékeinket és azok továbbörökítő feladatát. Ha felelős munkálkodást láttunk volna magunk körül ezen a téren, biztosan nem törtük volna le a vállalkozók kedvét, azonban azt tapasztaltuk, hogy mostohagyermekként (vagy még úgy sem) kezelték a még mindig megmenthető, még mindig jelentkező és még mindig fejleszthető magyar kultúránk sorsát. Püspökünk buzdítására nem engedtük, hogy sorsot vessenek a ránk bízott nemzeti örökségünkre és annak örökíthető jövőjére. Ilyen körülmények között alakult meg először a Nagyváradi Magyar Művelődési Céh elnevezéssel a most Partiumi Magyar Művelődési Céhként ismert és egyre rangosabb szinteken elismert intézmény. Elismerjük, hogy mint minden kezdet, ebben a munkában is jelentkezett nehézség. Sőt még mindig szembekerülünk akár mesterségesen keltett gyanakvásokkal. Azzal a hitvallással vagyunk ebben a helyzetben is, hogy akik Isten dicsőségére, felebarátaik örömére szolgálnak, azok szégyent soha sem vallanak. Ebben az értelemben dolgoztak a művelődési céh vezetői, Mátyás Zsolt Imre, Hajdú Géza színművészek vagy Pintér István, aki mint választott elnök jelenleg is vezeti a kuratóriumot. A Partiumi Magyar Művelődési Céh hat tagozaton fejti ki tevékenységét. Tisztelettel adózva munkájukért felsoroljuk vezetőiket: a zenei tagozatot Lászlóffy Zsolt, a képzőművészetit Újvárossy László, az irodalmit Barabás Zoltán, a népművészetit Benedek Árpád, a színművészetit Hajdú Géza, míg a konferenciaszervezésit János Szatmári Szabolcs irányítja.
Csak 2006-ban 105 rendezvény fémjelzi szorgalmukat. Partnerkapcsolataik folyamatosan szélesedtek. Az immár velük együttműködő testvérintézmények között rangos helyet foglal el a budapesti Magyar Kultúra Alapítvány, a Baranya Megyei Művelődési Központ, a felvidéki Rovás Alkotóegyesület, a szlovéniai Muratáj irodalmi és művészeti folyóirat, a Kárpát-medencei magyar művészetet támogató Legato Alapítvány, hogy csak a legújabbakat emlegessük.
Tisztelt ünneplő gyülekezet! A Partiumi Magyar Művelődési Céh tevékenységének rövid bemutatása igazolja, hogy helyes volt egyházkerületünk vezetőségének döntése, melynek értelmében a Közjó Szolgálatában Díjat ezen intézménynek adományozza.
Csűry István
Elhangzott 2007. január 7-én Nagyváradon, a Közjó Szolgálatában Díj átadásakor