NAPÚT 2007/4., 98–99. oldal
Tartalom
Szilágyi Aladár
Nincsenek csodák • A kéz
Szűcs László
Advent • Utcán esős reggel
Kinde Annamária
Humortalan, laza, magyar
Rossz vicc: tizenötmillió.
És tizedannyi? Egyre jobb...
Másoknak jó üzlet lehet:
Nekem tutira nem buli
Az, hogy magyar vagyok.
Ki hatszáz éve nyír gyepet
Ezen már nem is mosolyog.
Másoknak jó üzlet, lehet.
Nekem tutira nem buli
Az, hogy magyar vagyok.
Megfosztott és röghöz kötött.
Sikereivel hontalan.
Ha utat keres, árulás.
Mert mindig feladja magát:
Születéstől boldogtalan.
(S ha érkezel, és rám hevül
tested, mely ápol s eltakar,
már nem is olyan lényeges
ki mit gondol és mit akar,
mit ér az ember, ha magyar.)
Lélek jön, testbe öltözik,
Tesz-vesz, nyilvánul általa,
Aztán a nagy űrbe kiszáll
És csöppet sem érdekli már
Isten, Család, Haza.
Tom Vanguard énekel fekete-zöldet
A kéz beszélt a fákhoz, a kéz fa derekán
szemnek lejtő íve, szájnak gesztenye íze
őzlábgomba fiataljáé: dióíz, mandula.
Fények a fák között: sok csíkos vadmalac.
Ott álltam már és éltem, más ruhában –
elhagytam érted, Szandra, azt a földet.
Múlttá hazudtam legszentebb jövőnket,
lemondtam minden ígéretről bátran.
Nem reszketek már import nagykabátban.
Fájó szemmel rám néz az igaz:
cseresznyefa voltunk,
vadcseresznyefa.