NAPÚT 2007/4., 12–14. oldal
Tartalom
Nagy Krisztina
Részekből egész régió
Tornyi Zsuzsa Zsófia
Határon túli doktoranduszlányok
Hollósi Hajnalka
Kisebbségi oktatáspolitika
(Részletek)
A kisebbségek azon törekvése, hogy önálló oktatásukat megszervezzék, a határközi együttműködések jellegzetes motívuma Közép-Európában.
Az 1989-ben lezajlott rendszerváltás után a kisebbségi oktatásban is változások következtek be. A kommunista rendszerben elrománosított vagy megszüntetett iskolák egy része újjászerveződött, illetve újjáalakult. Ez a román tagozatok megszűnésével, illetve átköltöztetésével zajlott le. A román osztályokból való átíratkozás következtében emelkedett a kisebbségi oktatásban tanulók száma, az állami oktatás mellett megjelentek a magán és az egyházak által létrehozott oktatási intézmények is.
A Romániában élő kisebbségek közül a magyar kisebbség rendelkezik a legszélesebb és legszervezettebb oktatási rendszerrel.
Ez az oktatás vagy magyar nyelvű intézményekben, vagy magyar tagozatokon működik. A magyar nyelvű iskoláknak Erdélyben több száz évre visszanyúló hagyományai vannak. A ma is működő iskolák közül nem egyet még a XVI–XVII. században alapítottak. A legismertebbek: a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Református Kollégium (1560), a Székelyudvarhelyen alapított Katolikus Iskola (1593) és a XVI. században alapított Nagyenyedi Iskola.
A kisebbségi egyetem előtti oktatás rendszerében kb. 200 000 gyermek és tanuló vesz részt, az oktatók száma 16 000 körül van (Szűcs, 2002).
Az állami egyetemeken mintegy 24 000 kisebbségi hallgató tanul, a tanulók 5,8 százaléka. A magánegyetemeken mintegy ötezer hallgató, illetve a magyarországi egyetemeken ezer fő.
A magyar kisebbség arányát nézve a magyar nyelvű közoktatás viszonylatában messze alulmarad a lakossági aránytól. A magyarul tanulók száma folyamatosan csökkent az elmúlt tíz évben, ez a tény igen súlyos probléma a magyar nyelv fenntartása szempontjából. Okai lehetnek: a politikai helyzet instabilitása, a gazdasági regresszió, a kivándorlás, a csökkenő gyerekvállalás vagy a szórványmagyarság apadása. Sajnálatos, hogy sok magyar szülő román osztályok, intézmények felé irányítja a gyermekét, ettől remélve gyermekük jobb boldogulását. A Partiumban az oktatás egyre magasabb szintjein a részvételi ráta a magyar lakosok tekintetében szignifikánsan csökkenő tendenciát mutat.
Szembetűnő a megyék közötti eltérés, elsősorban a közép- és felsőoktatás szintjén. A régió legfontosabb egyetemi városa Nagyvárad, ahol Partium legnagyobb állami egyetemén több mint 26 000 hallgató tanul. Ennél kisebb méretű és fontosságú, de azért jelentős a nagybányai és a szatmári felsőoktatás. Partium fiatal lakosinak jelentős része nem részesül felsőfokú képzésben.
Ez a tény a nem megfelelő intézményi struktúrára vezethető vissza, minek folytán a fiatalok egy része a régión kívüli, elsősorban kolozsvári és temesvári intézményekben tanul tovább.
Új tendenciaként jelent meg a magánoktatás 1990 után. A hallgatók egyharmada tanul magánegyetemeken. Az állami oktatási rendszer mellett 1990-ben megjelentek a magán és az egyházak által szervezett oktatási intézmények. Számuk rohamosan emelkedett 1996-ig, majd rövid stabilizációs időszak után, az akkreditációs folyamat eredményeképpen számuk csökkenni kezdett. A magánintézmények elsősorban a felsőfokú képzésbe, míg az egyházi intézmények az egyetem előtti képzésbe kapcsolódtak be. Az intézmények nagymértékű elterjedésének hátterében az állt, hogy az intézmények alapítására semmilyen törvényes szabályozás nem vonatkozott.
Az 1945-ben létrejött, Bolyai Tudományegyetem nevet viselő magyar egyetem 1959-ig működött mint önálló állami intézmény. Erdélynek történelme során először 1945 és 1959 között két, egy román és egy magyar egyeteme volt. Ebben a felállásban egyszerre tükröződött a történelmi hagyomány, a demográfiai valóság és a politikai meggondolás. A két egyetem egymás melletti létezése azonban csak rövid ideig tartott, 1959-ben megindult a támadás a magyar egyetem ellen. A magyar tanárok és hallgatók tiltakozása ellenére kikényszerítették a román és a magyar egyetem egyesítését „Babeş–Bolyai Tudományegyetem” néven. Ezzel megkezdődött a magyar nyelvű felsőoktatás tudatos elsorvasztása, a magyar értelmiségi utánpótlás képzésének akadályozása.
A román politikai vezetés határozottan asszimilációs „homogenizáló” kisebbségpolitikát folytatott, melynek célja a magyar kisebbség értelmiségének csökkentése, az értelmiségi utánpótlás megszüntetése volt. Az ország vezetői arra törekedtek, hogy értelmiség nélküli kisebbségi csonka társadalmat alakítsanak ki, amelynek asszimilálása könnyebben megvalósítható. A kolozsvári magyar egyetem helyzete a mindenkori román–magyar viszony tükörképe volt. Amelyik nemzet megszerezte a politikai hatalmat Erdély fölött, az sajátította ki magának az egyetemet. A magyar nyelvű egyetemi oktatás szinte teljes leépítése maga után vonta az általános és középfokú oktatás hanyatlását, az oktatás színvonalának általános süllyedését. A felsőfokú oktatás terén ezzel a terhes örökséggel kellett a romániai magyar közösségnek szembenézni az 1989-es változásokat követően.
Romániában magyar nyelvű állami egyetemi oktatás három intézményben, illetve városban zajlik: Bukarestben, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Az egyetemeken zajló képzések nem ölelnek fel minden szakot, képzést, elsősorban a magyar nyelv és irodalom szakterületeire, az orvosképzésre, a színészképzésre és néhány bölcsészeti szakra terjednek ki. A legjelentősebb számú magyar hallgató a kolozsvári Babeş–Bolyai Egyetem szakjain tanul, ahol a 2000/01-es tanévtől magyar képzési vonalak jöttek létre, több mint 50 szakon.
Igazából a magyar nyelvű egyetemi oktatás Nagyváradon jelent meg először, a Partiumi Keresztény Egyetemen, magánoktatás keretén belül, amely már 1990 óta működik. Itt két karon mintegy 14 szak működik, 10 000 nappali tagozatos hallgatóval.
A Partium legnagyobb és a legtöbb magyar lakosságot számláló városaiban (Szatmárnémeti, Zilah) azonban egyre több román nyelvű egyetemi képzés indul, és figyelembe véve a ma Romániában zajló gazdasági és társadalmi folyamatokat, azt lehet valószínűsíteni, hogy folyamatosan nőni fog azon magyar fiatalok száma, akik ezeken a kihelyezett román nyelvű képzéseken vesznek majd részt. Ennek a ténynek a magyar nyelv megőrzésének és fennmaradásának szempontjából negatív hatásai jöhetnek létre, hiszen a magyar lakosság számára az anyanyelvű oktatás a nemzeti identitás megőrzésének talán legfontosabb eszköze, a magyar nyelvű felsőoktatás, a magyar egyetem pedig a szimbolikus kifejeződése. A magyar egyetemi hallgatók alacsony részarányát tovább súlyosbítja, hogy felmérések tanúsága szerint az 1990–1996 között egyetemet végzett magyar fiataloknak mindössze 31,5 százaléka végezte anyanyelvén tanulmányait, 68,5 százaléka román nyelven tanult. A tanügyi törvény alapján mind ez idáig a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen csak a tanárképző tanszéken folyhatott magyar nyelven az oktatás. A 36/1997. számú sürgősségi kormányrendelet megszüntette azt a korlátozást, mely szerint a felsőfokú oktatásban magyar nyelven csak a tanárképző fakultásokon lehet tanítani, de ezt több intézmény vezetősége az egyetemi autonómiára hivatkozva figyelmen kívül hagyja. A gyakorlatban tehát még mindig érvényesül a tanügyi törvény előírása, amely korlátozza az anyanyelvű oktatást a felsőfokú oktatási intézményekben. Az állami felsőfokú oktatási intézmények mellett 1989 után több olyan magánegyetem, tanfolyam indult, melyek keretében magyar nyelven is oktattak, illetve magyarországi főiskolák is indítottak kihelyezett tagozatokat a magyar szakemberhiány pótlására.
A magán felsőoktatás meghatározó jegye a diverzifikáció és a sokszínűség, ezt a piac is igényli. Az a tapasztalat, hogy a magánintézmények vezetői nem az állami felsőoktatást tekintik versenytársnak, hanem a többi magánegyetemet. A magánegyetem fogalmának meghatározására nem található sem kormányzati, sem parlamenti, sem pedig jogi dokumentum. Romániában egyetlen olyan magánegyetemet sem találni, melynek alapításában a kormányzat, a törvényhozás vagy jogi szféra közreműködött volna. Annak ellenére, hogy a magánegyetemek jogi személyek, a minisztérium nem ismeri el őket felsőoktatási intézménynek. Ez alapján egy lehetséges meghatározás a magánegyetem megfogalmazására: a romániai magánegyetemek olyan vállalkozásként, alapítványként vagy társaságként bejegyzett intézmények, melyek felsőfokú oktatás biztosításával foglalkoznak, és hallgatóik legalább egy része számára három évnél hosszabb kurzusokat szerveznek.
Román részről a többség a kolozsvári egyetem esetében a multikulturális modellt tekinti az egyedül járható útnak a magyar felsőoktatás iránti jogos igény kielégítésére. A romániai magyarság a multikulturalitás helyett a kultúrák egymásmellettiségét kívánja elérni, ami biztosíthatja a Románia területén élő valamennyi nemzeti közösség kulturális identitásának megőrzését.