NAPÚT 2007/4., 7–11. oldal
Tartalom
Hubay Miklós
Hány Várad van a föld alatt
– és a tudatunk mélyén?
Hollósi Hajnalka
Kisebbségi oktatáspolitika
1 Keller Magdolna: Határon túli magyar hallgatók a Partiumban a határon innen és túl. Kézirat, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, Debrecen, 2004.
2 www.erdelyiturizmus.hu/
?action=regio&id=3597 (2005 04 10)
3 Az ábrát szerkesztette: Pusztai Gabriella. Forrás: Pusztai Gabriella–Torkos Katalin: Roma gyermekkor a Partium területén. Kézirat, Debreceni Egyetem, Neveléstudományi Tanszék, 2004.
4 Kozma Tamás: Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Kutatás Közben 248. Oktatáskutató Intézet, Budapest, 2003. 29.p.
5 u.o. 91.p.
6 u.o. 92.p.
7 Kozma Tamás: Határokon innen, határokon túl. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. 92–93.p.
8 Forrás: Molnár József – Molnár D. István: A kárpátaljai magyarság népességföldrajzi viszonyai.
9 Keller Magdolna: Határon túli magyar hallgatók a Partiumban a határon innen és túl. Kézirat, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, Debrecen, 2004.
10 Kozma Tamás: Kisebbségi oktatás Közép-Európában. Oktatáskutató Intézet, Kutatás közben 248., Budapest, 2003. 30.p.
11 www.xantusz.hu/
ujdonsagok_pp_erdely_bansag.html (2005 06 18)
12 www.terebess.hu/haiku/vitezf.html (2005 06 07)
13 http://onagy.zoltan.terasz.hu/
index.php?id=1434 (2005 06 13)
14 www.unitarius.hu (2005 05 24)
15 Kozma Tamás: Határokon innen, határokon túl. Oktatáskutató Intézet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002. 92–93.p.
Nagy Krisztina
Részekből egész régió
(Tanulmányrészlet)
A Partium kiterjedése és politikai tartalma a Kárpát-medence utóbbi fél évezredes történelme folyamán változott.
A Partium a dominus partium regni Hungariae, vagyis „Magyarország részeinek ura” kifejezésből származó középkori latin földrajzi név, az erdélyi fejedelem uralma alá tartozó kelet-magyarországi vármegyék összefoglaló neve volt Magyarország három részre szakadása után. A János Zsigmond és a Habsburgok között 1571-ben létrejött speyeri szerződés értelmében az erdélyi fejedelmek „részek” feletti uralmához tartozott az a kikötés, hogy haláluk után ezek a területek visszakerülnek a királyi Magyarországhoz.
A Partium területe a Habsburgok és az erdélyi fejedelmek közti erőviszonyoktól függően változott. A speyeri szerződés értelmében ide tartoztak: Máramaros vármegye, Bihar vármegye, Zaránd vármegye, Közép-Szolnok vármegye, Kraszna vármegye, Kővár, Arad vármegye, Temes vármegye. A terület több közigazgatási változáson is átment a törökök kiűzése és Erdély Habsburg-uralom alá kerülése után. 1732-ben a Partiumot visszacsatolták Magyarországhoz (kivéve Közép-Szolnok és Kraszna vármegyéket). Az 1848–49-ben az Erdéllyel létrehozott uniót követően a Partium is átmenetileg Magyarországhoz tartozott, majd az 1867. évi kiegyezés után került vissza. Egy 1877-es rendelet értelmében Közép-Szolnokot és Krasznát Szilágy vármegye, Zaránd vármegyét részben Hunyad, részben Arad vármegye, Kővár vidékét részben Szolnok-Doboka, részben Szatmár vármegye kebelezte be.
A trianoni békeszerződés az egykori Partium területének túlnyomó részét Romániának juttatta, kisebb szatmári, bihari töredékek maradtak magyar fennhatóság alatt.
Ez a történeti-földrajzi egység ma három ország területén fekszik, két magyarországi és négy romániai megye, valamint hét ukrajnai járás összességét jelenti. Ma a térség az államhatárokon túlnyúló, félig formalizált igazgatási körzet, melynek közös történeti tudata van, és ahol a határközi együttműködések gyakoriak. A Partium látens szellemi-kulturális egysége számos társadalmi jelenségben kitapintható (pl. abban, hogy a magyarországi részen fekvő felső- és középfokú oktatási intézmények vonzáskörzete átterjed a határon).1 A Partiumot gyakran ma is „Részek” néven említik, és a tiszántúli területek összességét értik alatta, vagyis a mai magyar–román határ és a történelmi Erdély (Királyhágó) között elnyúló területet.2
Ma a Partiumot a következő részek alkotják: Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye (Magyarország), Máramaros, Szatmár, Szilágy és Bihar megye (Románia), beregszászi, nagyszőlősi, munkácsi, ungvári, técsői, huszti és ilosvai járás (Ukrajna).3
Kozma Tamás a Partium térségének jellemzőit három szempont köré csoportosítja.4
1. Államhatáron túlnyúló félig formalizált igazgatási körzettel esik egybe (Tiszántúli református egyházkerület). 2. Közös történelmi tudata van, melyet elsősorban az itt élő magyar nemzetiségűek hordoznak (de részben a más nemzetiségűek is osztanak, mint saját regionális tudatukat). 3. Határközi együttműködések gyakoribbak, mint a térségen kívül, és a térség néhány városi vonzáskörzetére összpontosítanak (Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Debrecen, Nyíregyháza).
Kozma a beavatkozási térségek tipologizálásában a határ menti kistérségek közé sorolja pl. a beregi, szatmári, bihari kistérségeket. Ezek 1990 előtt az államhatárok mentén zárt zónáknak számítottak, s bár Magyarország elmaradottabb részei voltak, a szomszédos országok „fejlett Nyugatnak” tekintették ezeket a területeket. E kistérségek legfőbb pozitívumait Kozma egyfajta hagyományőrző jelleg megtartásában látja. „A beregi, szatmári, bihari stb. kistérségek az elmúlt évtizedekben is megőrizték egykori szubkultúrájuk olyan elemeit, amelyekre építeni lehetne és kellene. Jól látszik ez a bihari kistérségeken, akár Békés, akár Hajdú-Bihar megyéhez kapcsolták őket (pl. Sarkad, Berettyóújfalu).”5
A határ menti együttműködésekben ezek a térségek inkább híd, mint „puffer” szerepet játszanak.6
Egyenlőtlenségek
Magyarországi rész. A régiókra vonatkozó adatok szerint az észak-alföldi régió a második legnépesebb térség, itt él a magyar társadalom 15,3%-a. A régiót a társadalmi egyenlőtlenségek szinte mindegyik dimenziójában a leghátrányosabb pozíció jellemzi. Erre a jelenségre hívja fel a figyelmet Kozma is a határ menti térségek jellemzésekor. Ezek a területek egyrészt földrajzi fekvésükből kifolyólag kerültek az ország perifériájára (ebben komoly szerepet játszanak a Trianon után kialakult határok, melyek elszigetelték őket természetes városközpontjaiktól), másrészt a lakosság iskolázatlansága és a magas munkanélküliségi arányszámok következtében, így a térség a szomszédos ország statisztikai összehasonlításában is periféria maradhat.7 Az Észak-Alföldön a legalacsonyabbak a keresetek, és itt a legmagasabb a segélyezettek aránya. A lakások minősége is kedvezőtlen a térségben, itt a második legalacsonyabb az összkomfortos lakások aránya. Egyedül a fogyatékossággal élő populáció aránya alapján kialakított rangsorban foglal el kedvezőbb pozíciót az észak-alföldi térség, azonban a fogyatékossággal élők aránya itt is meghaladja az országos átlagot.
A megyékre vonatkozó statisztikai adatok azt tükrözik, hogy a jövedelmi helyzet, foglalkoztatottság, munkanélküliség tekintetében Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az egyik legrosszabb helyzetű megye az országban. A rangsorban kissé előrébb áll Hajdú-Bihar megye, de minden mutató esetében a hátrányos pozíciók valamelyikét foglalja el.
A vizsgált dimenziók alapján összesített rangsorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye áll az utolsó (20.) helyen a magyarországi megyék között (Budapestet is beleértve). Hajdú-Bihar megye a 13. pozíciót foglalja el. A statisztikai adatok alapján tehát mindkét megye esetében elmondható, hogy a területi-társadalmi egyenlőtlenségek valamennyi dimenziójában a hátrányosabb helyzetűek közé tartoznak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az ország legrosszabb helyzetű megyéje.
Kápátaljai rész.8 Ukrajna 24 megyéjének egyike Kárpátalja, területe 12 800 km˛. A megye azokat a területeket foglalja magában, amelyek a Kárpátok vízválasztó gerincétől délnyugatra fekszenek. Ezek a területek a trianoni békeszerződés előtt Magyarország részét képezték.
A megye népessége 2001-ben 1 254 614 fő volt, ebből magyar 151 516.
A 2001-es népszámláláskor a legtöbb magyar (41 163) a Beregszászi járásban élt. Itt a magyarok többségben voltak, a járás népességének 76%-át alkották, itt élt a kárpátaljai magyarság 35,6%-a. Jelentős magyarság élt még a Nagyszőlősi (30 874) és az Ungvári (24 822) járásban is, ami ezek népességének 26, illetve 33%-át tette ki. További három járásban volt még számottevő a magyar lakosság: a Munkácsiban (12 871), a Técsőiben (4 991) és a Husztiban (3 785). A többi járásban a magyarok aránya nem érte el az 1%-ot.
A négy megyei alárendeltségű városban szintén sok magyar élt. Beregszász városában a magyarok alkották a lakosság 48%-át (12 785). A megye két legnépesebb városában, Ungváron és Munkácson is jelentős magyar közösségek éltek (7 972 és 6 975 fő), bár arányuk nem érte el a 10%-ot (6,9 és 8,5%). Huszton a magyarok száma csupán 1726, azaz 5,4% volt. Magyarlakta településnek tekinthetők azok a települések, melyek összlakosságának legalább 10%-át magyarok alkotják, vagy ha az adott településen a magyar anyanyelvűek száma meghaladja a százat. Ennek a kritériumnak Kárpátalján 116 település felelt meg.
A magyarlakta települések közül 1989-ben 9 volt város, 9 városi típusú település és 98 pedig falu. A magyar lakosság közel kétharmada (62,4%-a) falvakban, közel harmada (29,1%) városokban, a legkisebb hányada (8,4%-a) pedig városi típusú településeken lakott.
A magyar nyelvterület Kárpátalja délnyugati részén húzódik az ukrán–magyar határral párhuzamos 15–20 km-es sávban. A nyelvhatár egyes szakaszain vegyes lakosságú településekből álló sávot alkotva kiszélesedik, máshol vonallá zsugorodik. A magyar nyelvterületen kívül kisszámú, részben magyarlakta nyelvsziget található. A magyar nyelvterület nem egységes, mivel a szovjet időben szervezett betelepítések vegyes lakosságúvá tettek több települést, köztük pl. Beregszászt is.
1990-től kezdve (a tapasztalatok szerint) főleg a városi lakosság körében felgyorsult a magyarok kivándorlása Kárpátaljáról, 1992 és 1996 között tízezres nagyságrendre tehető a kivándorlók száma.9
A Kárpátalján élő magyarok kedvezőtlen gazdasági helyzetben vannak, nehéz szociális körülmények között élnek, sokan szegények, munkanélküliek. A kárpátaljai embereknek nehéz becsületes munkából élni, ezért sokan vállalkoznak a gyakori határjárásra.
Romániai rész. A Partium romániai részét négy megye alkotja: Máramaros, Szatmár, Szilágy, Bihar. A térség nyugaton a magyar–román határig terjed, keleten pedig az Erdélyi-hegységig. Ezen a területen kb. másfél millió ember él, akik kétharmada (68%) román, csaknem egyharmada (28%) magyar, további kisebbségek a szlovák és a cigány.10
A romániai magyarság legnagyobb része Erdélyben él; Székelyföldön alkot zárt tömböt a magyarság 35-37%-a, a Partium területén, a magyar határ mentén (Szatmár, Bihar, Arad és Temes megyében) él 28%-uk, 16-18% Közép-Erdélyben és 18-20% interetnikus diaszpórában. Magyarok Romániában Erdélyen kívül is élnek, pl. a moldvai csángók. A román állam betelepítési politikája következtében Erdély és a Partium területén élők etnikai összetétele megváltozott, lényegesen csökkent a lakosságon belül a magyarok aránya. Az egykor magyar kulturális központokként működő városokban (pl. Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár) ma a magyar lakosság kisebbségben él.
Kezdeményezések
A Partiumban, illetve a Partiummal kapcsolatosan számos olyan magyarországi és határon túli kezdeményezés figyelhető meg, mely a térség jelentőségére, értékeire hívja fel a figyelmet, illetve amely a Partium határainkon kívüli részén élő magyarok helyzetét javíthatja.
Szabó M. Attila tollából jelent meg az Erdély, Bánság és Partium történeti és közigazgatási helységnévtára c. kötet. A könyv kiemelkedő jelentőségű forrásanyag. Bemutatja azt a sokszínűséget, ahogy az évszázadok óta együtt élő nemzetiségek kialakították helynévrendszerüket, amit folyamatos változás, átalakulás jellemez.11
A Partium Irodalmi Társaság12 mellett megalakult a Partiumi Írótábor is, hogy az erdélyi irodalom perifériájára került, szórványban élő partiumi írókat, költőket összefogja.13
A budapesti Unitárius Alkotók Társasága 2004 áprilisában alakult meg, tevékenysége a Partium-műhelyből bontakozott ki a beregi unitárius szórvány alkotó tevékenységének kiteljesedéseként. A Társaság a Partium szellemi-lelki örökségből is táplálkozik, legfontosabb kiadványa a Partium c. időszaki kulturális folyóirat, mely 1995 óta évi 1-2 számban jelenik meg.14
Összefoglalás
A Partiummal kapcsolatosan felmerülő legfontosabb kérdés, hogy a három ország területén fekvő részeket lehet-e gazdasági-kulturális szempontból egységes kistérségként kezelni? A Partiumot alkotó részeken, bár különböző országokhoz tartoznak, hasonló társadalmi problémákat lehet felfedezni; szegénység, munkanélküliség, etnikai-nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos problémák, területi, infrastrukturális hátrány.
Mivel sok emberre vonatkoznak ebben a régióban tapasztalható társadalmi-területi egyenlőtlenségek, nagy jelentőségű lenne a térségre irányuló területfejlesztési koncepció segítségével az itt élők helyzetének javítása, megelőzve a még nagyobb különbségek kialakulását. Kozma szerint a teljes leszakadást csak nemzetközi együttműködéssel lehetne megelőzni, e térségek kitörési pontja a határközi kooperáció fejlesztése lehetne, nemzetközi programokba való bekapcsolódás által.15 Napjainkban már több olyan kezdeményezésre látható fogadókészség, mely által a régióban a határokon átívelő gazdasági, kulturális, tudományos kapcsolatok gyarapodnak és szoros együttműködések alakulnak ki.
Kálmán Anikó, a Debreceni Egyetem docense, a 2001 óta működő Lifelong Learning Központ vezetője szerint az Észak-Alföldi régió az Európai Unió 10 legszegényebb térségének egyike, a leszakadásból való kiutat, az életminőség javításának lehetőségét a képzésben látja.
A történelmi gyökerek, a határokon átnyúló, jelenleg is jól működő gazdasági kapcsolatok és kulturális összefonódások jó alapot jelenthetnek egy olyan nemzetközi összefogásra, mely során a Partium területe elismert európai régióvá válhat.