NAPÚT 2007/3., 112. oldal
Tartalom
Varga Melinda
költők asztala • Azok a nők
Koncz Tamás
Szépséges kacatok
Kiss Anna
Csak a
világos
hajnalok
felejtik
mind a
bánatot,
kik múló
álmot
fejtenek
sodródó, halk
beszéd
helyett,
csak a
világos
hajnalok,
csak a
világos
hajnalok,
a pókfonál,
a tollpihe,
míg
semmiből a
semmibe,
a pókfonál,
a tollpihe,
honnét már
látni
sem lehet
a szélbe
írt
történetet,
honnét már
látni
sem lehet,
csak a
világos
hajnalok
felejtik
mind a
bánatot,
kik múló
álmot
fejtenek
sodródó, halk
beszéd
helyett,
csak a
világos
hajnalok,
csak a
világos
hajnalok,
a pókfonál,
a tollpihe,
míg
semmiből a
semmibe,
a pókfonál,
a tollpihe,
A pókfonál,
a tollpihe.
Ahogy
szélbe
fúl a világ,
dől, süvít
lenn ágra
az ág,
de a
szárnyak
észrevétlen
világolnak
fenn a
szélben,
elmosódnak
a
határok,
mint vízen
futó
világok,
mint vízen
futó
világok,
őszi bábok,
őszi
bábok,
az a
pille
észrevétlen
menekül
hová a
szélben,
menekül
hová a
szélben,
a sötétben,
a
sötétben,
elmosódnak
a
határok,
mint vízen
futó
világok,
mint vízen
futó
világok,
őszi bábok,
őszi
bábok,
de a
szárnyak
a sötétben,
az a pille
fenn az
égen,
az a pille
fenn az
égen,
menekül
hová a
szélben!