NAPÚT 2007/3., 110–111. oldal
Tartalom
Zsille Gábor
Haiku
Kiss Anna
Csak a • Ahogy
Varga Melinda
költők asztala
a nap sárga farkát
békésen behúzta
heges arcú hold
bujálkodik
múzsacsókot hint a sarki csillag
s a sarki bódé zárja kapuit
rendes ember az esti mozit nézi
s beszívja a szoba savanyú szagát
a lokálban felgyúlnak a fények
mélyívű füstkanyar jelzi mit
le nem írt platón
s feledett catullus
söröskancsók szélén isteni nedű
kancsal bíborát fejti le a bor
röpködnek szerteszét
hosszú lábú nőknek
sikkes ritmusok
feltámad sírjából vagy négy horatius
s elvérzik búsan a reál
míg a szőke múzsákat
elviszi haza
piros mercedes
a költők hajóra szállnak
hazafele villamostengeren
kíséri őket ágyig
bokszoló majmok kara
s pár törpezenekar
Azok a nők
Azok a nők kik
kölcsönkérik a könyveim
azok a nők kik beöltöznek arcomba
kiket ki kell kísérni a megállóig
mert félnek a sötétben
akikkel elmegyek a mosdóig
hogy megsúghassák titkaikat
akiknek végighallgatom
éjszakai álmaikat
nagyanyám álmoskönyvét tartva kezemben
akiknek valami mindig fáj
akikkel muszáj együtt sírnom
akik sose hallgatnak el
akiknek lelki életéről
regényt is írhatnék
akiktől plüsskutyát kapok
karácsonyra
akik majd a meg
nem született gyerekeim
keresztanyái
azok a nők hol
vannak mikor
ki kellene venni
kezemből a vodkás poharat…