NAPÚT 2007/3., 100. oldal

Tartalom

Dér Zoltán (1928–2007)
Elek Szilvia nekrológja

Balázs Géza
Az írásbeliség változásai

Horn Ákos (1971–2007) önarcképe

Játék az idővel. Nem emlékszem már pontosan, mikor találkoztam először Horn Ákossal, a langaléta termetű, halk szavú fiatalemberrel, aki mindig kerékpárral járt, és ha jött, felhozta magával a biciklit is a liftben. Akkor éppen barkácsmagazinoknak gyártott kreatív cikkeket, azt viszont tudom, máig adósa maradtam: megkért, hogy jelentessem meg a bumeráng történetéről írt tanulmányát, mert az „kilóg” az ezermesterlapok profiljából. Elfelejtettem.
    Mert bár gépészmérnöki diplomával a zsebében matematikát és fizikát tanított, snowbordozást oktatott, legjobban mégis az origamizás érdekelte, egyedi, de funkcionális dobozokat és papírtermékeket tervezett, Zsebe Józseffel közösen pedig megírta Az életre keltett papír című könyvet. Festett akvarellel, zongorázott, sakkozott; az origami, ez a sajátos keleti művészet azonban olyannyira a keze alá állt, hogy papírból hajtogatott portréiból még a Pesti Vigadó is kiállítást rendezett.
    Ha valaki megkérdezte, mivel foglalkozik, csendes mosollyal csak ennyit válaszolt: „Én vagyok az a gyerek, aki nagyon szeret játszani.”
    És a legnagyobb játékmester, a sors nem is hagyta felnőni. Húsvét előtt halt meg, gyógyíthatatlan betegségben. Alig múlt harminchat éves.

Verrasztó Gábor

A lap tetejére