NAPÚT 2007/3., 25–31. oldal
Tartalom
A szép és a jó fia
Bella István hagyatékából
Összeállította: Zsille Gábor
Köpöczi Rózsa
Otthonról írták
Tömjén helyett szurkot
Részlet Tamási Áron 1956-os kiadatlan erdélyi (farkaslaki) naplójából
Helynevek: Malomhágó, Égett csere, Bükkfű, Nagymocsár, Gyilkoshegy, Ugron dombja, Jalasza, György orotása, Szálas, Orotás, Szászkele, Gálmocsára, Deckás, Cinigető, Bükkbele, László dombja, Kertszege, Vízlapos, Dani sűrűje, Demeslaka, Gordon, Vágás, Iligy, Égett patak, Márton orotása, Jalusza pataka. Vele a vízhez közel szeret lakni.
A Mars (majdnem) másfél ölre a Göncöl két ölre északon ragyog, 1/2 9-kor. A hold még nem jött fel.
Este 10 órakor, Gordon jobb oldalán, jött fel a félhold. Tündöklő csillagos ég.
Helyszín: Három méteres válu, beléje vezet fából csatorna (4 m.) A csatorna végénél két nagy kő, nyomtaték. Onnét folyik a forrás vize. Állandóan csorog a váluba, csö-csö-csö-mondikál. A válu félig vízzel. A csatorna mögött, balról három nagy egerfa, körülötte egerfa csemeték. Jobbra (5 ölre) nagy bodza bokor. A válu, belől, kövekkel föl van támasztva. Szembe a váluval állva, észak. Ott az egerfák mögött pityóka föld, amögött fel elég meredeken, bükkfa erdő. Jobbra, a bodza bokortól, szilvafás. (Medve letördöste.) Kaszáló, nagy almafák. A válutól lefelé folyik a víz, a meglyukadt váluból. Hátul is bodza.
Sír a baba. Férj: látod, mért csaltad ki tőlem, amíg én hordoztam, nem sírt.
IX. 26. Szerda
Hűvös, felhőtlen ég. Hóharmat. Délelőtt tíz órakor még nyugaton (kissé észak felé) a félhold tisztán látszik. Az ég közepe és pereme között félúton. Melegen süt a nap. Az ég tiszta kék, az alja felé kissé tejes kék. Orda, sajt, ebédre lucskos káposzta, ordás palacsinta. Kérvény Márton számára, hogy Szentkeresztbányán vegyék fel sofőrnek.
Tömjén helyett a templomban szorultságból szurkot (fenyőfa) használnak. Kászuba teszik s abba belegyömöszölik.
Virágok (ősszel):
Gazsalyülő (kaszálókon, nefelejts (vizes, források körül), margaréta, vadmurok (fehér, tetőn. Kis ernyő; közepében egy piros petty, melyről azt mondják, hogy a leánynak annyi szégyene van, amennyi piros a vadmurok virágjában); kék pézsma virág.
Ferenc sógor a román katonaságnál. Új székely ruhában elment Váradra, 86-ik ezredhez. Ruhát le, összeköti; nevét rá. Februárban. Rokona van-e Magyarországon? Van. Áthelyezik Gyulafehérvárra. Ruha raktárban nincs meg. Adnak egy román ruhát: hosszú posztónadrágot, két nagy bakancsot, óriási fekete kalapot. Felveszi. Megy Fehérvárra. Senki sem ismeri meg. Ott jött a nyári szabadság. Csak az mehet, akinek civil ruhája van. Inkább a román ruha, mint lemondani a szabadságról. Haza indul. Udvarhelyig jó. Onnét már szégyenkezve jön. Más katonák között közből. Otthon el akarja kerülni a falut. Nagy a búza. Mégis vissza. Falu között. Nem ismerik meg. Vasárnap. Jönnek templomba az emberek. Anyja is jön. Nem ismeri meg. Másnap a kemencében elégetik a ruhát. Történt 1928.
Marius, adóhajtó (1920-40), egy polgár és egy csendőr. Gonosz, rossz ember volt. Gyermekek is féltek tőle. Egyszer üstöt keresett. Mondták: bent van a disznó-pajtában. Bement. Oda rekesztették. Ott megverték.
Asszonyok ivása, részegsége. Szirupos bortól, musttól.
Egy ember, aug. 23. Hu-há! Kereke Segesváron belement a kirakatba.
Bombázáskor. Mondjuk el a Miatyánkot. Jaj, az nem jó, mert benne van, hogy „legyen meg a Te akaratod.”
Ágnes a barátokhoz, Úrnapján. Bement vízért. Egy barát csipkedte. Dénes: darázs természetű volt, még jó, hogy a fulánkját belé nem eresztette belé.
Ártán disznó= kiherélt kan. Gője a nőstény. Az ártán hizlalásra többet ér.
Este 11 órakor: a hold még nem jött fel. A Mars jó fent, inkább délnyugaton; a Göncöl egészen északon, de az ég pereme fölött alacsonyon.
Az ember nem oda esik, ahova tervezi. (Vonatról való leugrás.)
Ragyogó csillagos ég. Ismét nagy rokoni társaság, mint az utolsó estéken mindig. Aliszka felolvassa Ruffy cikkét. Aztán történetek. Sok nevetés.
IX. 27. Csütörtök
Felhőtlen, ragyogó ég. A félhold, reggel 7 órakor, a déli ég közepén, majdnem a tetőn. Nincs hóharmat, mert a tegnapi meleg nap után enyhébb volt az éjszaka. De párás. A fény megtölti a párát. A nap 1/27-kor kel, délkeleten.
Ez a hét (21-28) Szentmihály hete. Ezen a héten kéne elvetni a búzát, mert azt tartják, hogy az a legjobb búza. Most azonban vetés még nem volt. Szántás is alig. Ássák a pityókát, kezdik szedni a törökbúzát.
A kicsi gyermeket, ha szél kínozza, kömény- és hagyma-teát itatnak véle; ha azt akarják, hogy jól aludjék.
Legalább 20 fok meleg van. Délen kevés felhőfoszlány, mint gyér vatta.
A kotlás nagy szenvedély a tyúknál. Sem hidegvizes fürösztéssel, sem zavargással nem tudná elverni róla Ágnes. Fát kötött rá, melyet mint nagy koloncot húzott. Végül vesszőkosár alá tette, s a kosárra tököt. A tököt leverte, majd a kosár fülinél kidugta a fejét és elindult. Olyan volt, mint egy óriási teknős.
Nagymocsárban jártunk, helyet nézni a telepedéshez. A hegy fölött, az országút peremén, magas akácos. Teherautó ment az úton. A por, amelyet fölvert, áttört a fék és a bokrok között és leszállva a kaszáló fölé, úgy vonult befelé, mint a köd. Azt mondták rá, hogy a dér viszi.
Fülöp= Fütyi (így becézik.)
Ajnád, Tartód, Firtos.
Estére, az enyhe időben, elfelhősödött az idő. Nappal olyan hőn sütött a nap, mint nyáron.
IX. 28. Péntek.
Vékony felhős az ég. Enyhe az idő. Igen törekszik, hogy felverődjék. Készülünk Mihály napra.
Fenyőfából csinálnak: kártyát (vízhordó, a fenekét ami perem tartja: azt hívják ontorának, a faabroncsot kávának) , kádat, csebret, dézsát (abban tartják a túrót, dobonkát, ami vízhordó edény. Építenek belőle, gerendát, koszorúfát (gerendatartó fa, mely a ház két szélén végig ér, be van építve; mestergerendát, mely a keresztgerendákon keresztül megy hosszan (a gerendák alatt inkább), azokon tartanak mindenfelét. Ez már (a mestergerenda s csak régi házakon van, szarvazat, amely tartja a födelet; kakasüllő, mely a szarvazatot köti össze. Mindenféle bútort. Szerszám-fák: villát mogyoró-fűzfából csinálnak, gereblyét is, de annak a fogát akácfából. A keréknek van agya (bükkfa) fentők (10-12), ez a küllő, mely kőris és akác; a kerék fala bükkfából. A tengely fölött van a vánkos: a tengely és a vánkos közé van beépítve az ágas. A vánkos fölött van a fergettyű. Az ágas két hátsó végét a szekér alatt összeköti az éha. A jármot inkább vadcikófából (könnyű és erős), vagy nyírfából; a járomszeget a tövisfa gyökere részéből; a járomszeget is tövisfából, A szekérrúd bükk- vagy nyírfa, a lajtorja álla (alsó-felső rúd) fenyő, vagy nyír, a bordái fiatal fából. A hordó szekéren hátul van (alul és a kötőrúdon) a csiga (bükkfa, vas is); kötőrúd fenyőfa. Az eke-kabala, amire fölszerelik az ekét s úgy viszik. A borona kőrisfából, fogai akác, most vasból. A lajtorják fenyőből, a fogai sarjadós bükk, vagy mogyoró. Fejsze-nyelet gyertyánból. Vörösfenyőből olyan szerszámot is lehet csinálni, ami a vízben, vagy föld alatt is tart. Van fekete fenyő, melynek a törzse és hosszú tűi feketék; rendes fenyő (luc) közönséges; a vörös fenyő egyedül olyan, hogy a tűit ősszel elhullatja. Más fenyőknél amikor tavasszal búvik az új tű, lemarja a régit. Fenyőtoboz (itt fenyőalmának hívják). Ősszel szétszórja a magot, telén lehull. Amikor megérik a toboz és kinyílik (a lucban), a magjai kihullnak. A magnak szárnyai vannak, melyen messze száll. A bükk-makk akkor hull le, amikor megüti a hóharmat. Általában mindent megpecsétel a hóharmat: a csere-makkot, bükk-makkot. A fenyőtobozt gyűjtötték, a pergetőben (rostákon) nagy meleget csináltak, melyben a toboz kinyílik és a magot kiejtik. A magot (ősszel pergetik), tavasszal elviszik csemete-kertbe s ott ágyasokban elvetik, nyáron kétszer-háromszor megkapálják; három-négyéves korban elültetik (így erdősítenek.) A csere-makkot (és a tölgyet és az akácot) mindjárt a makkjáról ültetik.
Fonákol = bolondosan, helytelenül cselekszik.
Fityeg az eső = erősen, fonalban esik.
Tárgyaláson a bábaasszony, kinek keze alatt egy asszony meghalt, kérte Anna nénémet, hogy az ő vallomása alatt imádkozzék érte. Rá is ért, amíg várakozott.
Szontyolú, de enyhe idő. Felhők fehérek, fehéres szürkék. Néha csendesen esik, máskor szakadoznak a felhők.
Bagzos, Mihály nap.
Bíró Pál. – Czincziri Jóska: szegény embernek jó név.
Az uram nagy „növetje” kilátszik. – A venyige felmegy bokrosan a fára is, ezüstös rojtos virágai vannak ősszel.
A tolvajság: a tolvaj természetet az ember kiszopja az ujjából.
Tárogató (házigazda):
„Lehullott a rózsalevél,
Nem vihetek a babámnak rózsát.”
Elekes Süket Péter:
27 felesége volt, sok helyen szolgált, de egy évig egy helyen sem szolgált.
Öreg korában tanácsot adott: 1. Sokat ne házasodjál, 2. sokat ne költözködjél, 3. sokat ne vásárolj.
Rebi feleségével, aki nem tudta a marhahúst megfőzni. A szolgával megfőzette, a felesége felmenekült egy fára. Hívta, nem jött, a fát levágta alatta.
Tangó: „Gyönyörű így este Budapest,
Mikor minden csendesedni kezd.”
„Kopog már a fakopács az..: (?)
Lombosodik mifelénk a táj.”
– Író:
– Ő író, én maradtam savanyú tej.
– (Meg is csámporodtál.)
A vadnak sok és forró vére van: azért bírja jobban a lövést is.
Puskaport újsággal fojtotta le. Úgy lőtt rá a vaddisznóra. Jaj, a malacokból mind ügyvéd lett.
– Kikönyököltek a malacok a disznóból.
Nyakas Marci. magos egit!
fene a héját.
A pityókát az Isten mért teremtette?
– Hogy a szegény embernek is legyen amiről lehúzza a bőrt.
Verestói – Tószegi
Legjobb vadászengedély: a bokor-parancsnokságtól van.
Kiállok a kapujába,
Kibeszélgetem magam
–
Ellőtték a jobb karomat,
Nincsen ki bekösse nékem.
Ceruzával írva ez áll a kép hátlapján:
|
Egyik szőke, másik barna
Jaj Istenem, beh víg voltam azelőtt,
Míg a rozsom sétált a kapu előtt,
Már ezután víg sem leszek sohasem,
Az hagyott el, ki igazan szeretett.”
(Igazi csárdás!)
Rebi, te velem mit akarsz,
Hogy engem kitakarsz?
A napló eredetije Timár Máté író tulajdonában volt, halála után ismeretlen helyre került. Fénymásolatban részletek Bán Péter tulajdonában.
Bán Péter közlése
„Szeretett, Kedves Uram! Egy estére bementem Pestre. Hallottam örömmel, hogy kóbor útjáról hazajött. Én már harmadik hete a túloldali havas tájon lakom. Karácsonyra hazamegyek. Sándor ügyvédet üdvözlöm; nővérednek kézcsók. Minden jót!
|