NAPÚT 2007/2., 96–105. oldal
Tartalom
Verrasztó Gábor
A padló • Vermes doktor felesége
Balázs Géza
Mai szólások
Péter Péter
Patvarkodásaim
Döbrentei Kornél
HOLDEVŐK SORSA
Döbbenetes Kornél
A hold szarva közt a világ tőgye,
konok vetésekben elfüstöl a vég,
meggörnyedt éjszakák tespednek az égen
a kialkudott krumplibokrok párázó árnyaiban,
ahol a csöndet legelik le a felcserek tehenei,
ahol lázglóriás birkák merednek a hegyre,
és a kecskelábú asztalok mekegésében
rekedten bégetnek a bárányfelhők,
meghőkölt vérünk kiméri az Isten,
és lyukas cipőink kihunyt talpán át
kicsordul lassan létünk vak reménye,
csillagokat sorjáz a másnapos nap,
koponyánk üreges termeiben
fuldokol az ész zsibbadt búvárharangja,
elmúlásunk bugyborgó konyháiban
istenek merik ki sorsunk torz pocsolyáit,
félelmeinkbe fakanalat öltöztetve
lobog az elbitangolt zászlók pelenkája,
horzsolt agyunk himnuszokat pásztáz,
a kék lábasokban magányunk serceg,
míg kentaurok adnak inni azoknak blazírtan,
akik megértik azt, hogy itt mit írtam.
Oravecz Imre
Madárnaplójából (Cinkehalál)
Sorra vesz Imre
CINKET INHALÁL
Bányásznap-ló részlet
megingott egy időre a bányászokba vetett hitem.
A cinket termelő bányász a föld felett
nem ismeri a vizet.
Mindennap nekibúsul a szervetlen anyagú üvegnek,
és beleszédül az etilalkoholba.
Mindig kiszalad egy-egy feles céljából,
hiába szedik fel testét este a kövezetről.
O, my blue miner, why do you hate the mineral water?
Keep smilling. Happy miner’s day, happy new year!
A detoxikálóban kérdik: Mért iszik?
The miner knows it: Feledni akarok!
What do you want to forget? Mit akar feledni?
Hát csak annyit, hogy annyit iszok…
Tat’s all, guys!
Karafiáth Orsolya
VIGYÁZZ!
ÓVJON TŐLEM ISTEN!
Karvalyfia Orsója
Törvény a jaj is szétkócolt zománc.
Okos fejed most milyen együgyű!
Vigyázz! lehull a vakolat rólam;
őszi oltalmam megnyüvi a nyű.
Na jó, hát kártyán nyertem szerelmed.
Ne felejtsd el vagy marjon szét a mész!
Védjen Isten ott a stúdióban
ahova küldlek, mindig odamész…
Tündérkék ebem vagy én a gazdi.
Őszülés történt. Kell a hely nekem.
lopott gonoszság habzik csak, persze,
akárcsak söröm, a Heineken
Persze, kizárlak, csakhogy magamra
hagyj néha, s ne tudd: ürül a krigli.
Ha tudsz, akkor menj, duplán csocsózzál,
és ne várd ki, hogy rozsdul a rigli!
Egy lény vagyok, ötvenkét kilós.
Tudd meg: még hatvan kilót leadok
és ha nem csal meg tudatalattim,
akkor már mínusz nyolc kiló vagyok!
Győrffy Ákos
AMIKOR A TEHÉN
Győri Mákos
Mile Zsiga teraszára
Talán még legelhetek egyet, gondolta magában
a kinnfelejtett bika, az egyetlen hím, köröskörül
a sok-sok tarkafoltos kérődző tehén között
csakúgy átmenetileg a fűvel fedett rét felületén,
amikor legelgetés közben hirtelen felfigyelt
egy eldobott női, krémszínű fél pár kesztyűre,
amely komótosan ott feküdt a rét különös síkján,
akárcsak egy leszakított és letaposott női kéz,
amikor konkrétan megpillantotta maga mellett
a tejjel telt tőgyű csendesen legelő bús tehenet,
és hirtelen késztetést érzett arra, hogy megkérdezze
a maga mellett füvet tépdeső méla kolleginát:
Mondja, hölgyem, nem kiskegyed veszítette el
itt a füvön, ezen a sima, zöldfüvű réten a melltartóját?
Buda Ferenc
LIMERICK VALCER
Pár tételben felcímkézve
Buddha Ferenc
(Prológus pornográf)
Imádom a hüvelyeseket:
a borsót, a babot, s a nőket,
kik kedvem kimerik,
mert ez a limerick
röhögtet avagy jól megbőget.
(poszt fizetés 1.)
Szólok is én: Hello, mixer,
itt vagyok a havi fixxel!
Csakúgy ívjak,
vagy beszívjak,
míg otthon a nejem vixel?
(poszt fizetés 2.)
Bányászbéka alatt vagyok,
mint pénzbeli bús magyarok.
le is tört az eke szarva.
jaj, de le vagyok én törve!
(Akárcsak egy kerti törpe.)
Varró Dániel
Túl a Maszat-hegyen
(részletek)
Amelyben a történet végre kezdetét veszi
A MOCSADÉK FOLYÓNÁL
Ahol a vers vége kezdetét veszi
Fércelő Dániel
A vízben ott úszott az aszat,
nézték piszkos medvebocsok,
a víz teteje csupa maszat,
és a part is tiszta mocsok.
A parton bűzlött egy borz alom,
és oly büdös volt, hogy borzalom!
Mindenki fut onnét máris,
tenyerükben kalamáris.
Ám közben folydogál a folyó,
csak a bőre ami pőre,
csurog és foly egyelőre,
és szutyok fedi be az a jó!
Hát most: Szia! Hej, uramfia,
az egész folyó szennyes pia!
Nézd, fürdik benne egy jó bula,
csupa kosz lesz, látod? nicsak,
a vízben úszik egy nagy kula,
benne egy nagy rozsdás bicsak.
Begyullad a petefészek
hagyd ott, csajszi, az egészet!
BAL ÉS JOBB
bolondos nyelvész-eszmefuttatás
Ajánlva szeretettel nagyrabecsült
Dóra Zoltán Lőrincze-díjas nyelvész barátomnak
Hogyha van balfék, miért nincs jobbfék?
Ha van balfácán, mért nincs jobbfácán?
Ha van jobbágy, balágy is illenék,
s ha van Balkán, hol marad a Jobbkán?
Balta, jobbta; ballada, jobblada;
balog és jobbog; Balzac és Jobbzac;
és balalajka és jobbalajka;
balin vagy jobbin; ballag és jobblag;
baltacím, jobbtacím; balett, jobbett;
Balaton, Jobbaton; ballaszt, jobblaszt;
Balassi Bálint is Jobblassi lett;
Balázs, Jobbázs, ki mindent elhalaszt.
Balmazújváros, Jobbmazújváros;
a Balti-tenger és Jobbti-tenger;
Baltazár, Jobbtazár, ami sáros;
ballon, jobblon nézze meg az ember!
Jobbulás, balulás; balga, jobbga;
balhé és jobbhé; balkon és jobbkon;
a ballisztika és jobblisztika;
balzsam és jobbzsam minden homlokon!
Jobbára, balára; jobban, balan;
jobbik, balik; balsiker, jobbsiker;
jobbkor, balkor; elmondhatod halkan:
jobbmód, balmód és ez már tótziher!
Baltimor, Jobbtimor; Bali, Jobbi;
s itt a balerína, jobberína;
balek, jobbek hú, micsoda lobbi:
jobbért, balért, s nincs már aki rína,
csak a digó chiacchierina!
Utassy József
Öregek évődése
Kutass Ki Józsi
MENEKÜLÉS
avagy
Öregek tévézése
Nem szedek Cavingtont,
mert lótüdőt sem ér!
Bevettem? Nem vettem?
Szám a fülemig ér.
Tévében sorozat!
Most megszököm. Nahát!
Férfi nem nézi meg
a szappanoperát.
Délamerikai:
valami vak angyal,
inkább etessenek
meg engem varanggyal!
menekülsz otthonról,
mint mérgezett egér:
Nézd, szivem, egyedül
egy petákot sem ér!
Inkább a kocsmában
kötök ki, Édesem,
amíg ezt tévézed,
búsulok részegen.
Nem kell a Cavington,
ne szórakozz velem!
a bárgyú sorozat
őrjít meg, édesem!
Lewis Carrol
Szajkóhukky
(Weöres Sándor)
„Volt egy brillős csuszbugó
gimbelt és gált távlengibe”
Lewisz Karola
a pincébe
CSUKLÓHUKK
(Wérveres Sándor)
Élt egy hörpögős hörbölő,
nyeldeklett, csuklódott, csikkant,
csehós pohrantó, szörbölő,
csak csukkant és nyikkant.
„Figyelj, torgódik Csuklóhukk,
morrant, zsebrent, hasa hordó!
elnyekdeli a pincelyuk
orra lila s bordó.”
Löttyent, korsint, vedeliszi;
tesved, pányvad, szeme veres,
s ha nem lábland, hazaviszi
majd a fiákeres!
Kapu elé csukol, sekken,
korhos neje, hú, rátalál:
sodrozófa a fej reccsen,
idugrint a halál.
Élt egy hörpögős hörbölő,
nyeldeklett, csuklódott, csikkant,
csehós pohrantó, szörbölő,
csukkant és kinyiffant.
SZONETT LŐWY ÁRPÁDHOZ
Mosolyra húzhatod gúnyolódó szádat,
nagymestere voltál a kimondott szónak;
hablatyolhatnak a nagyokosok rólad:
megőrizte neved mégis ez a század!
Sose törődj azzal, mit a prűd banda mond!
áldásunk kísérjen égi utaidon!
Ma is jót derülünk pikáns soraidon
nem dugjuk föld alá fejünk, mint a vakond.
múzsád sem tudta a nevetéstől birni
sokáig s elment a bokorba pisilni.
Ne törődj senkivel, nem árthatnak neked:
neved örökzöld már és nincsen visszaút,
az élettől kaptad a babérkoszorút
ki is törölheted vele a feneked!
(2006.)
Deutsch Péter Börzsöny
(Németh Péter Mikola)
NO MÉGIS
(„Poézis”)
Félrészegen
neved pisiltem a hébe-hóba,
Infantilista Ősneved. Az ám!
Pedig nem is tudok írni!
– de te vezetted a ceruzám…
Ég a Tilla
(Végh Attila)
ÖSSZEROGGYANT KÍNAI VENDÉGLŐ
(„Lerombolt kínai templom” Végh-kollázs)
esztek bőrt fél kék szék szárny comb ling leng nyers szalmonella
Kukorékoló Bandy
(Kukorelly Endre)
„HAMUNADRÁG”
(„Samunadrág”)
Szép
Szép még lehetek, ha kiöltözöm,
de okos már a fejem nem lehetne,
mert túl sokat kéne vesződni vele.
Le v
Le vagyok én, le bizony!
ugyanis le mért ne lennék?
Ilyen vagyok, és be vagyok sózva,
hogy elálljak tavaszig, mint az emlék.
Fex
Fexem a Manci mellett,
nem akarom, de muszáj!
Ez most itt egy felnőtt szigor,
legközelebb is lesz legközelebb!
OK minden! Ámde mikor?
Vör
Vörös kutya vagyok és milyen mérges!
Nem álmodom? verj pofán, kérlek, édes!
Na sz
Na szívem csücske!
ez volt a Samu nadrágja?
még fél óra, és a moly szétrágja!
Balláb Ime Józsi
(Balázs Imre József)
KINYÍLT A TEHÉN OLDALÁN AZ AJTÓ
(„A vidra testén az ablakok”)
Kinyílt a tehén oldalán az ajtó,
és belépett rajta a tehén önmagába,
és az ablakon át kinézett önmagából,
majd kilépett a balkonra, hogy lássa,
mikor jön meg a legelőről saját maga.
Kezében megremegett a véredény,
mert magát seholsem látta,
csak egy üreges pásztor baktatott
saját testéhez símulva a tarisznyában sitt,
felületén halak lüktettek OTP részletekben
tüdőzve szét tűs, csatornás szerveit.
Pót Hisztina
(Tóth Krisztina)
ŐSZISÉG
(„Őszi kék”)
1.
Félrepisil most az október a sarkon.
A fákról mazsolát, aszalt szilvát szedek.
Fekete retek hull, tartom érte markom.
A sült tök ízesen kéklő sárban remeg.
2.
Gömbben forog a fogfájós spárga,
az űrmadár lábára kötve.
A Tejút tört tojásoktól sárga,
egy abrosszal az ágyba lökve.
3.
Bolond beszéd. Jobb lesz elhallgatni.
A saját hangom már engem is zavar.
Nem jó vizes álomba ragadni.
Jó lesz, ha valaki menten kicsavar.
Talán Téboly
(Zalán Tibor)
A ZŰR-REALISTA BAL KOHN
egy nyúlhatatlan posztalga bogáncsai
(„A szürrealista balkon”)
egy múlhatatlan nosztalgia forgácsai
atyaisten zöld ködéből
aláhullt a hülyeség virága
bégető halak nyálkás szárnyai
a kavargó moslék
bukéjában
a megafonból elősettenkedik
a bálnatyúk pirítók imája
a lapított halálról
kék mozdonyok zöld tökgyaluk
legelik
a felborított pirkadatot
az
álmos lavórból
függöny emelkedik
vekkerek ragyognak a Klauzál téren
ahová a borongós denevércsontok is
elderengnek
meghalunk mint a bálnatyúk pirítók ó
a halál sokat árt az egészségnek ó
a bálnatyúk pirítók üzenték
az életnek is árt
ó
copfodba fűzve részeg libacomb
melledben rühellt nescafé
a bálnatyúkok kézigránátot legelnek
dohogva zümmög
a méhed
a tenger közepén ülsz
várod az alvó varánuszok
ciripelésének sikátort csörrentő
nyers szeges aszpikjait
hogy megsüthesd az eszed tokjából
kilottyant híg anyag éjjelét
a lobogva lángoló
fekete havon