NAPÚT 2007/2., 20–21. oldal
Tartalom
Thuróczy Gergely
Ha jő az éjszaka, mulatni kell!”
Horváth Ágnes
Ludek és a jövő • Zebulon groteszkje • Kifulladásig
Dudás Szabolcs
Gondoltam…
– Három vagy talán négy alkalommal hagytam magam kihasználni – gondolta Simon –, de mindmáig lelkiismeret-furdalásom van miatta. Dezső erre azt mondta, hogy felesleges ilyen dolgokon gondolkodni. Nem tudom. Talán igaza van, de akkor is valahogy úgy érzem, foglalkozni kell ezzel a témával. Mármint hogy az ember foglalkozzon a saját gondolataival. Nem elég csak gondolkodni, hanem érdemes, sőt, több mint érdemes elgondolkodni azon, hogy miért gondolkodunk azon, amin gondolkodunk. Dezső szerint viszont így csak körbe-körbe gondolkodunk, de nem lyukadunk ki sehol. – Olyan ez, mint a politika, te pedig nem vagy politikus, igaz? – De – válaszolta Simon, de már máshol járt az esze, mikor a választ adta. – Viszont, ha megszakítjuk a gondolatmenetet, akkor… – Mit akarsz megszakítani? Azt nem lehet. Nem tudod. Ha elgondolkodsz valamin, eszedbe jut, miért is gondolkodsz azon a valamin. Viszont egy pillanattal később már azon elmélkedsz, miért akarsz rájönni a gondolatmeneted ütemére, majd az jut eszedbe, hogy az utóbbi kérdés miért jutott eszedbe. – Simonnak kétszer-háromszor visszaolvasva az előző sorokat eszébe jutott, mire is gondolt. Ha elgondolkodik valamin, és eszébe jut, hogy rá akar jönni, miért gondolt erre, előbb befejezi azt a gondolatmenetet, és csak aztán jön a gondolkodás fölötti elmélkedés, majd az elmélkedés befejezte után jön a kacérkodás azzal a gondolattal, miért akar rájönni, hogy miért gondolkodik el saját gondolatain. Itt kell megállni, érted? – Igen, de nem tudsz megállni. Egyszerűen nem lehet. Ez olyan, mint a szotyola vagy a sült krumpli meg a bonbon. Nem tudod abbahagyni, ha egyszer elkezdted. Sőt! Sokkal összetettebb, mint a szotyi, mert a szotyiról nem térsz át egy pillanat alatt a sült krumplira. – Vagy a mogyoróra. – Pontosan! Erről beszéltem. Máris eltértél a témától, látod? Nem a gondolatmeneted megfejtésével foglalkozol, hanem a sós-édességgel. – De Géza nem tudta, mire gondolt Simon. Nem ragadt le a sós-édességnél. Teljesen másra gondolt. Arra próbált rájönni, hogy egy ilyen laikus, mint Géza, aki talán soha nem képzelte el, hogyan futnak agyában a kis elektromos impulzusok, amik csodálatos módon gondolattá alakulnak, most miért viselkedik úgy, mint a gondolkodás szakmunkájának konzultánsa.
– Géza, te nagyon eltévedtél. Egyáltalán nem tudod, mire gondolok. Engem nem igazán érdekelnek a sós-édességeid. Én teljesen másra gondoltam most. Mégpedig arra, hogy egy ilyen laikus, mint te, aki valószínűleg soha nem képzelted el, hogy is nézhet ki az, amikor a gondolataid fizikai megtestesülései, a kicsi kis elektromos impulzusok cikáznak körbe-körbe az agyadban, most úgy viselkedsz, mintha a konzultánsom lennél egy tudományos munka megértésében. – Géza ezen egy kissé meghökkent, de ebben a pillanatban megértette, hogy milyen fontos is tulajdonképpen az emberi gondolkodás feletti gondolkodás. – Igazad van. A gondolkodás tekintetében talán nincs, sőt, biztos, hogy nincs fölösleges törekvés. Ha veszett csatának is látszik, nem az, mert ez tulajdonképpen nem csata. Itt nincs vesztes oldal, nincs tét, ami elveszhet. – És tényleg így gondolta. De Simon már másképp vélekedett a témáról. Hiszen rávett valakit, hogy másképp lássa a dolgot, hogy másképp gondolkodjon. Más szóval megváltoztatta a gondolatait. – Tudod, azt hiszem, egy embernek semmi köze a másik gondolataihoz, és nincsen semmi joga ahhoz, hogy megváltoztassa őket. Esetleg nem érthet egyet vele, azt megteheti bármikor, az az ő saját dolga, de a másikéhoz semmi köze. – Ahogy erre gondolt Simon, inkább nem vette észre Gézát.