NAPÚT 2011/2., 36–37. oldal
Tartalom
Szala Endre
haikuja
Szentkirályi Fittler József
haikuja
Szemere Brigitta
Kezdet
Harmata pottyan,
újra magasba figyel
– ébred a fűszál.
Messze, felette,
vérvörös csepp ragyog át
– izzik az űr-táj.
Égi kohóból
fény csorog nesztelenül
álmokat űzve.
Halk sercenéssel
lobban a fák tetején
napútnyi tűzbe.
Vihar
Csillog az aszfalt,
mossa a záporeső
– fellegek vére.
Zöld-lila körben
tágul a csöpp olajfolt
reszkető széle.
Távol egy pontban
bomlik az égi virág,
szirma szivárvány.
Egy vén fa kidőlt.
Reszket a megmaradt nyír,
tétova-árván.
Mint aki
Mint aki játszik,
libben a szélben a pók,
karja kitárva.
Nap heve csöppen,
fény matat rácsai közt.
Foszlik a pára.
Röppen a pille.
Pók-kalodája a vég.
Ennyi az élet?
Mint aki játszik,
pörgeti lassan a pók,
selyme: enyészet.