NAPÚT 2011/2., 32. oldal
Tartalom
Rozsos Gábor
haikui
Rózsa Iván
haikui
Rozán Eszter
Alkony
Nyugovóra készül a táj. A tó vize elcsendesedett, csupán néhány kései fürdőző utolsó karcsapása kelt apróbb hullámokat. A tőkésrécék elfoglalták éjszakai búvóhelyüket a nádasban, hattyúcsapat úszik méltóságteljesen a tó közepe felé. A napközben lágyan lengedező szél most teljesen elállt, még halvány fuvallat sem borzolja a hársfa levelét. Horgászok igyekeznek a partra, éjszakai halfogás reményében. A nappal helyét hamarosan átveszi a sötétség. Mielőtt égi útját befejezné, a dombok mögül egy pillanatra még előbújik a nap. Aranyló vörösben izzik a Balaton, vizére keskeny utat rajzol a napsugár. Egy röpke percre bár, de visszatérnek a színek és a fények. Még eljárja utolsó táncát, gyönyörködik tükörképében a csillámló tavon, majd végleg búcsút int.
tücsök ciripel
hálóját szövi a vágy
itt az éjszaka
A levél
– Levelet hoztam – mondja a postás, miközben táskájából egy vastag borítékot húz elő. Messziről megismerem a kórház cégjelzését. Remegőn nézem a feladót, nem tudom rászánni magam, hogy kibontsam. Próbálom elodázni a pillanatot, mikor elkerülhetetlenné válik, hogy megtudjam a vizsgálat eredményét. Míg a levelet szorongatom, tekintetem az ablakra téved. A postás lassú léptekkel ballag a napsütötte úton. Nyomában tarka lepke dicséri kitárt szárnnyal az életet.
tovatűnő perc
az élet útján suhan
lassan eszmélek