NAPÚT 2011/2., 26. oldal
Tartalom
Ligeti Éva
haikui
Magyisztrák András
haikui
Lőrinczy Barbara Eszter
Fehér napsugár
füstfátyolába vonja
emlékezeted.
A Nap megsúgta
szellőknek mély illatát
– és a hallgatást.
Komor utazót
ezerszín napfelkelte
hív élni újra.
Hajón a vándor –
honától messze, pőrén –
útját kémleli.
Homokórámra
szép árnyékod rávetül.
Mögötted a Nap.
Elmegy a gyermek:
Napfájdalomtól vérzik
tengerek szíve.
Útra kelt a Nap,
selyemmel simogatni
meg a létezést.
Liliomillat.
Lágyan ölelve ringat,
hosszú útra kél.
Út mentén patak.
Puhán belehullanak
lágy lepkeszárnyak.