NAPÚT 2011/2., 25. oldal
Tartalom
Lantódi-Káliz Endre
haikufordításai
Ligeti Éva
haikui
Lengyel Csilla Kinga
lángpallosú nap.
megdermedt varjútestek –
betűk a hóban.
Alpesi alkony 2
Vadlovak útja
a hegytetőn parázsló
szemgolyóhoz.
Te meg én, haibun
(Semmi nap, semmi út)
Mindig úgy tesz, mintha véletlenül álldogálna a kapu előtt, amikor a gyereket hozom haza az óvodából. Dehogy néz rám, behúzott nyakkal cigire gyújt. Óvatosan, nehogy a láng megégesse a tenyerét. A legszívesebben belerúgnék, én sem nézek rá, jó mélyen lehajolok, matatok a zárban a kulccsal.
Semmi nap, semmi út: reménytelen eset vagyunk,
te meg én
két, gépolajtól
csöpögő szárnyaikat
figyelő sirály.
egymás felé
araszolgató csigák
egy végtelen pengén.
Tini lány, télen
Mintha lövés érte volna, pedig csak csípőficama van, és néha utálja magát, mert a fiúk észre sem veszik, hogy mégis kontyba tűzve viseli a haját. Elszántan biceg előre, felhőszürke kabátját szegezve a szélnek halad tovább a téli úton és
őzike-
szeme vacogó
láng. Szaggatott vonal a
térben. Sebzett hang.