NAPÚT 2011/1., 57. oldal
Tartalom
Németh István Péter
Örökétig őszi nap
Radnai István
Leérett gyümölcstelen órák
Nyakas Szilárd
„Hetvenhat éves lettem én”
Gyurkovics Tibor születésnapi köszöntője J. A. és Gy. T. modorában
Hetvenhat éves lettem én…
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel tisztelnek,
és úgy hiszik, hogy meglepnek
engem
velem.
Hetvenhat évem elszelelt,
s mily kevés az, mi megfelelt
az ám,
hazám!
Mindegy, milyen volt rendszered,
e szív rendszert sosem szeret;
belül
kívül
vagyok ki vagyok, s még leszek,
ha kedvem tart, és túlteszek
jajon,
bajon.
Mert ily csapdák még nem csaltak
tőrükbe, ki nem facsartak
hitet,
melyet
eszem mióta tudom én,
mindig őrzött a remény.
Kedvvel
s nedvvel,
azaz humorral bírtam jól,
ki ez húzott minden alól.
De ma
ima
meg kenet…, s már-már feladnám,
ha magam magamra hagynám!
Miért,
kiért?
Hát éppen ez, mi nyomorít,
és konokul összeszorít
szívet,
melyet
szívósnak és nagynak tudok,
magamhoz hűnek hazudok,
hisz ver,
s így nyer
a létem még haladékot,
fölélni e maradékot:
magam
magam.
Fölélni?! – ezt mégsem teszem,
küzdök, mióta van eszem,
nem hagy
az agy.
Bízzatok, fel én nem adom,
magam, magamra nem hagyom:
veszély
a Mély.
A Semmi előtt sem fogok,
nem tudok, s nem is akarok
lapí-
tani!