NAPÚT 2011/1., 55–56. oldal
Tartalom
Móser Zoltán
A 71-es tasakról és egy támaszt jelentő mondatról
Nyakas Szilárd
„Hetvenhat éves lettem én”
Németh István Péter
Örökétig őszi nap
(balatoni anzix)
Sokáig azt hittem Füreden a ’kilencszáznyolcvanas
És a ’kilencvenes években, hogy szinte minden
Költészetté fog majd válni előttem, pedig
Csak két utcán jártam-keltem leginkább.
Gyurkovics Tibor tanított arra, hogy a néptelen
Zamárdi is versbe kívánkozik, éppen akkor,
Amikor nincsen fürdőidény.
Balatonfüreden az Ady Endre úti albérletem
És munkahelyem, a gimnázium között
Néhány kertes ház állott csupán.
Albérletemmel szemben a Kinizsi utcácska,
Sarkán Juhász Jenő Temerinből származott
Órás lámpája mint valami örökmécs
Égett nappal is az egész tanévben.
Illyés Gyula Tihanyból Jenő bácsihoz hozta
Karóráját javíttatni. (A Naplójegyzetekből tudom.)
E rövid utcában aligha lehettek hosszabbak
A sétáim, mint azoké a lelkeké, akiket
Doré nyomán 1890 februárjában
Van Gogh ábrázolt Saint-Rémyben.
Nyugati irányban nyílt ez a kicsiny allé,
Közüle ezernél is több naplementére láttam,
Amit Rilke kettős fasorával szegélyezett.
Esténte akárha a Herbsttag hőse,
Leveleket írtam, olvastam
És nemegyszer virrasztottam.
A gimnáziummal szembeni villában
Jó néhányszor vendég is lehettem.
Edit néni falán Bernáth Aurél
Nagyméretű festménye függött ama
Hölggyel és a hozzá bújó egyszarvúval.
Körben Sigmond Olcsi bácsi szobrai
S szobortervei gipszből.
Az egyik Gyurkovics Tibor portréja volt.
Tibor anyagba örökített grimaszát így előbb
Ismertem, mint őt magát.
Sokáig nem találkoztunk személyesen.
Holott a veszprémi színházban
Még jó kis szerepet is vállalt saját
Darabjában, a Fekvőtámaszban.
Sohsem törekedtem arra, hogy mindenáron
Irodalmi szalonokba jussak, hiszen
Délutáni magyaróráim után levegőztem
Egyet a Kinizsi utcában,
Aztán vissza a szobámba.
Nemes Nagy Ágnes őszi versében is az állt:
Most már fél évig este lesz.
Amikor Jenő bácsi letette műhelyében a lupét,
Én kapcsoltam föl az olvasólámpámat.
Elég volt a híres festményekhez írott
Gyurkovics-verseket föllapoznom,
S egyből a nagyvilág képtáraiba jutottam.
A Balatont amúgy hónapokig sem pillantottam
Meg. Onnan tudtam, hogy a közelében vagyok,
Hogy ha nagy-nagy hideg jött,
A tóról fölszálltak hozzánk a sirályok.
Nem volt ebben semmi lírai,
De Tiborra gondolva azt vallom,
Hogy költészetté lett ez azóta mindenestül.