NAPÚT 2011/1., 33. oldal
Tartalom
Gyimesi László
Tudva tudtad
Dedikációk
Haraszti Zsuzsának
Kelemen Lajos
Két kis történet
Horváth Lajos
Apuci
Rövid, szabálytalan nekrológ Gyurkovics Tibor emlékére
Egyszer írni fogok róla…
Bő egy éve kérdezte tőlem egy újságíró, hogy miket írok mostanában. „Nekrológokat”, mondtam neki lakonikus tömörséggel, s mikor az arcomba nézett, látta, hogy nem tréfálok. Sorra hagytak itt a számomra fontos emberek: Bella István, Lázár Ervin, Pásztory Zoltán, Illés Lajos… Mindannyiójuk halála után fájó szívvel bár, de rögtön írtam nekrológot. Most nem tudok. De… Egyszer írni fogok róla. Sokat fogok írni róla…
Életkoromnál fogva ma már csak az édesanyám hív úgy, hogy „kisfiam”, de a Lali helyett már ő is Lajost mond. Tibor Gyereknek szólított, ami roppant módon tetszett nekem, s büszke voltam, hogy én Őt Apucinak titulálhattam. Most rengeteg történetet írhatnék, de… Egyszer írni fogok róla. Sokat, nagyon sokat fogok írni róla… Most üres a szívem, mint előttem ez a süket papír. Üres, mint egy stadion a Rolling Stones együttes koncertje után. Üres, mint egy kis szoba a véget ért szerelem után. Üres, mint… áh, elég ezekből a hülye hasonlatokból, bár Apucinak biztos tetszenének. Róla kellene írnom, de…
Egyszer írni fogok róla. Sokat, nagyon sokat, hatalmasan sokat fogok írni róla. És minden mondat, és minden szó, és minden betű lángolni fog, mert tele lesz fiúi (gyermeki) szeretettel.