NAPÚT 2011/1., 6. oldal
Tartalom
Zalán Tibor
tárcája
Vilcsek Béla
Megkésett nekrológ
Azt visszaadni betűkkel nem lehet, ahogy Gyurkovics Tibor telefon-üzenetrögzítőjén élete utolsó sok évében hetyke imperativuszban az őt keresőre nyájasan odareccsent… Idézik ezt is többször a most rá emlékezők. Felidéznek mást is most barátai, társai úgy, hogy keletkezik a következő oldalakon nem egy helyütt ismétlődés. Tudatosan benne hagytuk mindezt összeállításunkban – a Fénykör rovatban, amelynek élén ott állhatna az a kérdés, amelyet kinek-kinek föltettünk, s amely az egész szám meglehet szokatlan címe lett: Gyurkovics? Tibor. Hogy ki osztotta meg ilyen-olyan formában gondolatait olvasóinkkal, nos, ez szinte egyes egyedül rajtam múlott, aki felkértem rendre erre többeket, közben e többektől súgást kaptam, hogy ki nem felejtsem ám …t. S meginvitáltam másokat, akik itteni szereplése feltehetőleg nem lett volna magától értetődő. S kimaradtak sokan-sokan – meg nem szólítottak –, tőlük elnézést kérek: odafigyelésemből nem futotta, aztán már hely se jutott. Szerkesztési gyakorlatunktól eltérően – ugyancsak vállaltan – néhány korábban másutt már közölt írás vagy ilyennek (olykor átdolgozott) részlete is belekerült a válogatásba.
Folyóiratunk szerkesztősége – a Budai Várban. Gyurkovics Tibor ugyanitt – díszpolgár. A kerület polgármestere 2010 végén támogatólag mellénk állt – köszönjük –, hogy e főhajtást Gyurkovics Tibor előtt megtegyük. Az idén lenne nyolcvanéves. Tudjuk: decemberben. Formát kellett bontanunk – idei első számunk lett az „övé”. Emlékéé.
Szondi György